"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2014. október 4., szombat

Állatok világnapja - október 4.

Minden évben október 4-én ünnepeljük az Állatok Világnapját. Ez a nap Assisi Szent Ferenc halálának napja. A rendalapító Szent Ferenc az állatok védőszentje, a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük (főleg a madarakkal).

Az Állatok Világnapját 1931-ben Olaszországban hívták életre, s 1991 óta ünnepeljük hazánkban is.
A kezdeményezés célja a vadon élő állatok pusztulásának megfékezése volt, mára minden állat védelmének fontosságáról szól ez a nap. Az Állatok Világnapjának alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat közötti barátságot erősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára.

Állatok a mitológiában





Kép
„ne nézzünk, ne hallgassunk, ne mondjunk semmi rosszat.”


A MITIKUS MAJOM.  A tudomány, az írnokok istene. Hanumán – a szélisten fia.
A majmok eredetileg hírszerzők voltak, akiket az istenek azért küldtek az emberekhez, hogy tudomást szerezzenek cselekedeteikről. A kikémleléstől megvédelmező varázslatot szolgálták a hármas-majom ábrázolások.


A MITIKUS RÓKA..


A keleti kultúrákban él egy olyan hiedelem, hogy a róka képes emberalakot ölteni. Egy régi kínai legenda szerint a róka ötven- és százéves korában emberalakot ölt, és vagy varázslóvá, vagy gyönyörű leánnyá változik, és elpusztít mindenkit, aki beleszeret.
Kínában házasságszerzőként szerepel. Egyik mese szerint egy Csung nevű fiatalember a vetések között sétál. A hullámzó búza közül egy vörös róka ugrik elő, Csungot nevén szólítja és csalogatja, mondván: „Gyere velem, gyere utánam!” A róka fut előtte. Néha eltűnik és Csung már azt hiszi, nyomát veszítette, de ismét előtűnik, ugrál előtte s ismét hívja.
Egyszer azután egy tóhoz érnek. A tavon sok kicsiny csónak lebeg és mindegyikben egy-egy szép leány evezget. Azt mondja Csungnak a róka: „Ezek közül a legszebb lesz a feleséged!” Csung talál egy üres csónakot is, a tóra kievez és egy gyönyörű szép rózsaszín ruhájú leány után siklik. Ő eltűnik előle rózsaszínű lótuszvirággá változva. Csung ezt leszakítja, hazaviszi és vízbe teszi. Mindez alkonyatkor történik. Otthon a virág visszaváltozik szép leánnyá, Csung nejévé lesz és neki gyermekeket is szül.
Az ősi Kínában általános volt a meggyőződés, hogy a róka ezer évig él, és miután kilenc farkat növeszt, különleges képességei támadnak érzéki csábítások kifejtésére.


Perzsiában szent állatnak tartották, mivel hitük szerint a holtakat átsegítette a mennybe.

Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a rókabőr révén az ember élvezheti az istenek kegyét, a perui indiánoknak pedig volt egy rókaistenük. A choktau törzsek a rókát a családi egység őrzőjének tekintették, az apacsok neki tulajdonították a gonosz medve megölését, illetve azt, hogy farkát a lángokba dugva ellopta az ember számára a tüzet.

Az indiánok igyekeztek kiengesztelni az elejtett állatokat. A tűzföldiek – szertartás keretében - arról beszélnek a megölt rókának, hogy ők szerették, és igazán sajnálják, hogy megölték, de lássa be, hogy éhesek, ezért nem volt más választásuk.

Az ősi japán hit szerint a rókaszellemek emberré tudnak változni.

A róka Japán legjellemzőbb mitikus állata. A rókát, illetve a rókává változott leányokat megtaláljuk Fudzsijama legendájában is. A Fudzsijama, a „Halhatatlan Hegy” földrengés után, az emberek szeme láttára született. A történetben a favágó megy fel a hegyre, amikor váratlanul nevetést hall. A hang irányába indulva egy tisztásra érkezik, ahol két gyönyörű lány labdázik. Amikor a favágó megszólal, „akárha varázsige hangozna el, kis rókává lesznek. Hegyes orrú, meredt fülű szép vörös bundás állatokká, akik azonnal elsurrannak a bokrok tövében.”
Japán mondákban a boszorkányok szerepét is játszhatják. Fehér róka a hátasállata, és kedvelt futára Inarinak, a rizs istenének, szentélyeinek díszkapui mellett gyakran állnak fából vagy kőből kifaragott rókafigurák, szent irattekercset vagy a Paradicsom kulcsát tartva a szájukban.
Japán egyes vidékein a róka maga a rizsistenség. A bő rizstermés a jómód alapja, ezért a róka a nagylelkűség jelképe.


/Forrás: Temesvari G./Magóc/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése