"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2015. február 5., csütörtök

Írás, könyvnyomtatás - Kner Izidor nyomdász, könyvkiadó, a művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás úttörője.

Nincs olyan pillanata az életünknek, amelybe az írás bele ne szövődne. Az emberi szellem fejlődésének két leghatalmasabb mozgatója a beszéd és az írás.

Az ábécé, az írás az emberi szellem egyik legnagyobb találmánya, és egyik legfontosabb segítőtársa volt a történelem hajnala óta.

Kínában szótagokat, Egyiptomban képeket, Mezopotámiában ék alakú jelek kombinációját használták betűként, leírni ezt vagy azt a beszélt nyelvet. Mivel a beszéd, a kiejtett szó, elszáll – az embernek a műveltség legelső korszakaiban már az volt a törekvése, hogy a kimondott szónak maradandó nyoma legyen.
Érdekes írásmódja volt az asszíroknak és babilóniaiaknak, akik agyagtáblákra nádtollal úgynevezett ékírást alkalmaztak, de ezt és az ősgermánok úgynevezett rúna-írását, meg a hettitákét is ma már csak a szaktudósok képesek elolvasni. A dél-amerikai maja, inka, azték kultúra írása is sok érdekes dolgot őrzött meg az utókornak, de csak kitartó kutatók sok fejtörése árán váltak elolvashatóvá, hiszen élő emberi közösség már nem maradt, aki használja. A Húsvét-szigeti bennszülöttek híres írásának titkát még máig sem sikerült megfejtenie a tudománynak. Ellenben az arab írást a legtöbb mohamedán nép ma is használja, és él a jellegzetes kínai, japán, koreai, grúz, örmény, újgörög írás is.

A másolóktól a könyvnyomtatásig
A pergamen szó a görög pergamenéből ered, ami „pergamoni bőrt” jelent.
A velin kiváló minőségű pergamen (fiatal borjak bőre), amelynek legfőbb tulajdonsága, hogy nem issza be a tintát vagy a festéket és így megőrzi eredeti színét. A pergamen megjelenése két fontos és döntő lépést eredményezett : az egyik a lúdtoll használata volt és a másik a kódexek megjelenése és elterjedése. A kódexek az i. sz. 1 században tűntek fel és a 4 században már világszerte általánossá váltak. A kódexek írása már nem a rabszolgák dolga volt, mint egykor a rómaiaknál hanem a kolostorokban élő szerzeteseké. Az első kolostori másolóműhelyek Itáliában létesültek. Az első évezredben, Európában csak a kolostorok falai között a scriptoriumokban folyt a kódexírás és –másolás, kivéve Bizáncot ahol állami intézményekben is. A 12 .századtól nőtt a világi intézmények (műhelyek, cégek) száma Itáliától Németalföldig és ily módon nőtt az igényes, művészi kódexek száma és színvonala. Magyarországon virágzott a kódexírás, egészen a könyvnyomtatás elterjedéséig, a 16. századig. Itt említésre méltó Mátyás király[ Corvina könyvtára, mely jelentős helyet foglalt el Európában, nemcsak a kéziratos kötetei számával, hanem a könyvgyűjteményeivel is.


    A nyomdászat már jóval a reneszánsz beköszönte előtt tudománynak, mesterségnek számított, hagyományai a régi korok ötvösművészetére vezethető vissza. A 15. században főként kártyajátékok, illusztrációk készítésére használták és a hírneves búcsúcédulák is ilyesfajta mesteremberek kezei alól kerültek ki. A könyvek, kódexek még mindig ügybuzgó szerzetesek munkáját dicsérték. Ám ahogy a különféle tudományok fejlődtek, gomba módra szaporodtak az iskolák, egyetemek, az igény is egyre nőtt a könyvek iránt, és bizony ezt a mennyiséget már aligha lehetett volna előállítani a hagyományos módon. Ekkor jött a képbe a hírneves Johannes Gutenberg, akit azóta is a könyvnyomtatás atyjaként emlegetnek. Persze nem érdemtelenül, bár azt meg kell jegyeznünk, hogy az említett férfiú már létező eljárásokat alkalmazott, a régi hagyományokat fejlesztette tovább, így létrehozva a mozgatható betűs nyomtatás eljárását. A hagyomány szerint Gutenbergnek saját pecsétgyűrűje adta az ötletet. 

155 évvel ezelőtt ezen a napon született  Kner Izidor nyomdász, könyvkiadó, a művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás úttörője.
 
Kner Izidor egy könyvkötő apa és egy cipész felmenőkkel büszkélkedő anya gyermekeként Gyomára született. 1860-ban. Tizenhárom évre rá egy kötészeti műhelyben kezdett tanoncként, majd könyvkötők és nyomdászok keze alatt inasként, segédként és nyomdai munkásként végigjárta a fél országot. 1882-ben saját nyomdát nyitott (tőke nélkül, 75 forintnyi takarékpénztári kölcsönből) – az egyszemélyes vállalkozás főleg könyveket készített. Bár csak egyetlen, ócska nyomdagépe volt, kiadványai – elsősorban tipográfiai igényességükkel – már akkor is kimagaslottak a mezőnyből.

Kner Imre egykori lakóházában található a Kner Nyomdaipari Múzeum. 1970 óta működik benne Magyarország egyetlen nyomdaipari múzeuma.

 



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése