"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2015. március 3., kedd

Graham Bell a telefon feltalálója


Alexander Graham Bell 1847. március 3-án született a skóciai Edinburghban. Édesapja, Melville Bell beszédhibás gyermekekkel foglalkozó tanító, édesanyja, Elisa Grace Symonds arcképfestő és zenész volt.
A fiatal Bellt is vonzotta a zenei pálya, végül azonban atyja mesterségét, a gyógypedagógiát választotta.
1863-ban az Elginben működő Weston House bentlakásos fiúiskolában kapott segédtanítói állást, a zenét és a szép beszédet tanította. 1866 szeptemberétől Bathben, a Somerseitshire College tanára.
Érdeklődése ekkor fordult az elektromosság felé, itt szerelt fel egy telegráfvezetéket saját és a barátja szobája között. 1867-ben Melville Bell maga mellé vette fiát társnak. Londonban az Egyetemi Kollégiumnál Bell a hangképzés anatómiájának kutatására specializálta magát.
A család tuberkulózisfertőzést kapott, Bell is beteg lett.
Apjuk az orvosok tanácsára 1870 júliusában családjával együtt áttelepedett Kanadába.
Bell hamarosan meggyógyult.
A következő években a bostoni egyetem hangfiziológia professzora lett, több prominens bostoni személyiség beszédhibás gyermekét tanította meg beszélni.
Ők támogatták anyagilag távíró-fejlesztési kísérleteit, amelyek a telefon feltalálásához vezettek.
Szabadalmi kérelmét 1876. február 14-én adta be, és március 7-én jegyezték be.
Telefonját Philadelphiában a centenáriumi kiállításon mutatta be.
1877. július 9-én megalakult a Bell Telefontársaság. 1877. július 11-én feleségül vette Mabel Hubbardot és apósa tanácsára Angliába indultak, hogy megismertessék a telefont.
A telefon felfedezéséért 1880-ban a francia kormány az 50 000 frankkal járó Volta-díjjal tüntette ki.
A pénzből Washingtonban Volta Laboratóriumot alapított, ahol munkatársaival Edison fonográfjának fejlesztésén, 1897-től a fénytelefon kifejlesztésén dolgoztak. 1920-ban szülővárosa, Edinburgh díszpolgárává választotta. Életének 75. évében, 1922. augusztus 2-án hunyt el Beinn Bhreaghban.
Temetése napján két percre leállt a telefonforgalom, így adóztak emlékének.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése