Néhány évtizeden belül megtalálhatjuk a Földön kívüli életet!

Mars

Valószínűleg feltűnő vörös színe ihlette az ókor emberét, hogy a római hadistenről nevezze el. Noha csak feleakkora, mint a Föld, az összes égitest közül mégis ez hasonlít legjobban lakóhelyünkhöz. A Marson egy nap alig tart tovább, mint a mi bolygónkon, és hasonló tengelyferdeségének köszönhetően még évszakok is megfigyelhetők rajta. A felszíne is csaknem ugyanolyan változatos.


A Naprendszerben a legnépszerűbb célpont továbbra is a Mars. A körülötte keringő és a felszínén dolgozó szondák megfigyelései megerősítették, hogy a bolygón egykor folyékony víz volt. Az ősi vízmennyiség egy része a világűrbe szökött, erre utalnak a Curiosity rover friss deutérium-hidrogén (D/H) izotóparány-mérései. A víz egykori jelenlétét támasztják alá egyes marsi meteoritok vizsgálatai is, amelyek szintén az izotóparányok alapján mutatták ki, hogy a jelenlegi két jellegzetes D/H izotóparány (a légköri és a kéreg mélyén jellemző értékek) mellett egy harmadik is létezik. Ez arra utal, hogy több különböző H₂O-raktár van a bolygón, a most azonosított harmadikat a poláris jégsapkák, illetve a felszín alatti, eltemetett jégtömegek képviselik. Ha ezek jéganyaga egykor olvadt állapotban volt, a víz 100-150 méter vastagon boríthatta be a bolygó felszínét (ha a Mars domborzati egyenetlenségeitől eltekintünk).

A legfontosabb lépésre 2020 körül kerül sor: anyagmintát hoznak a Marsról a Földre, amit bolygónkon a marsi helyszínekhez képest sokkal részletesebben lehet majd vizsgálni. A nagyjából 2030-ra tervezett emberes Mars-expedíció pedig jó eséllyel adhat választ az egykori (esetleg mai) marsi élettel kapcsolatos több kérdésre is.

Élet keresése az exobolygókon

Az exobolygók – azaz Naprendszeren kívüli bolygók – kutatása során (főleg a Kepler űrtávcső mérései alapján) kiderült, hogy valószínűleg szinte minden csillag körül kering bolygó, méghozzá általában több is. Míg az exobolygók felfedezésének első éveiben főleg nagy, a Jupiterhez hasonló méretű bolygókat azonosítottak, mára a kisebb objektumok vezetik a listát. Úgy tűnik, a Földhöz hasonló méretű és tömegű planéták gyakoriak a világegyetemben. A nagy számok törvénye alapján pedig sok keringhet közülük az adott csillag ún. „lakhatósági zónájában" (ahol tartósan létezhet folyékony víz a felszínen), ami a földiekhez hasonló, az élet keletkezését és fennmaradását lehetővé tevő körülmények kialakulását eredményezheti. 

A James Webb űrteleszkóp nagy segítség lehet majd az exobolygók kutatásában

Forrás: NASA

Az elkövetkező időszak fő feladata már nem az exobolygók felfedezése, hanem részletesebb jellemzése lesz - többek között a 2018-ban induló, 6,5 méteres tükörátmérőjű James Webb űrtávcső segítségével. Perspektivikus témakör az exobolygók légkörének elemzése, éghajlati viszonyaik megközelítő feltárása. 

A NASA egyik vezető tudósa, Ellen Stofan egy élhető bolygók kutatásáról szóló konferencián beszélt minderről  "Tíz éven belül igazolható a földönkivűliek létezése"

Forrás Origo/-részlet

 

A biodiverzitás

Május 22.  a biodiverzitás  napja.

Amikor a társadalmi szervezetek fontosnak tartják, hogy egy dolognak külön napot szenteljenek, az azért van, mert olyan dologról van szó, amivel rendszeresen foglalkoznunk kell. 1992. május 22.-én az ENSZ környezetvédelmi programjának konferenciáján, Nairobiban, elfogadták a biológiai sokféleség egyezmény végleges szövegét. Ezért lett május 22.-e az a nap, amikor erre a problémára irányul a figyelem. A sokféleség fennmaradását ugyanis számos veszély fenyegeti.

Az ökológia egyik leggyakrabban használt fogalma a diverzitás. Egy-egy élőhelyet, társulást elsősorban annak sokféleségével jellemeznek és az egy területen lezajló folyamatok is jól nyomon követhetők a diverzitás változásának megfigyelésével. A biodiverzitás mára már az egyik legtöbbet használt szó lett a természetvédelemben. Kezdik úgy tekinteni, mint valamiféle természeti erőforrást, akár a napsugárzást vagy a szélerőt. Ezért is fontos a biodiverzitás, a földi élet sokszínűségének, sokféleségének megőrzése, amit ma már nemzetközi egyezmények is szorgalmaznak.

A biodiverzitás az élővilág stabilitása szempontjából nagyon fontos. Egyes fajok eltűnése vagy felszaporodása az élő rendszerek esetében valamilyen hibára utal, amit általában az emberi tevékenységek váltanak ki. A sokféleség megszűnésének legdurvább példája az esőerdők irtása. Az esőerdőben egy négyzetkilométeren több tízezer különböző faj él, míg ha ezt kiirtják, mondjuk szántóföld létesítése céljából, akkor marad a haszonnövény.   A sokféleség csökkenése létező veszély, a XXI. század egyik nagy problémája lesz, a következményei egyelőre kiszámíthatatlanok.

A biológiai sokféleség fontosságát a ’80-as években már felismerték, az 1992-es Rio-i konferencia fontos témája volt. A konferencia eredménye a Biológiai Sokféleség Egyezmény volt, ami nemzetközi szinten határozott meg feladatokat és alapelveket a biológiai sokféleség védelmében.

Az Egyezmény fő célkitűzései a következők:

- A biológiai sokféleség megőrzése, ami nem csupán a fajok, hanem a genetikai állomány és az élőhelyek szintjén is megjelenik. Az Egyezmény a biodiverzitás megőrzése, használata és a hasznok megosztása között igyekszik egyensúlyt teremteni.
 - A fajok, ökoszisztémák, egyéb ökológiai rendszerek fenntartható használata, ami azt jelenti, hogy az hosszú távon nem jár a sokféleség drasztikus csökkenésével, és nem veszélyezteti a jövő nemzedékeinek igényeit.

Az Egyezmény nem klasszikus természetvédelmi törvény, mégis jelentős abból a szempontból, hogy az egész élővilág védelmére helyezi a hangsúlyt, illetve célja a természeti elemek degradációjának megállítása.

Naponta átlagosan 50 faj hal ki a Földön. Ha ez így folytatódik, gyors és beláthatatlan következmények várhatók, melyek közvetlenül az emberiséget  érintenek majd. 

Nagyjából 7000 növényt, 100 állatfajt használunk étkezési célra, gyógyszereink fele növényi eredetű – ezt meg kellene becsülni. A biogeokémiai folyamatokban rengeteg növény, állat vesz részt, azaz, hogy lélegezni tudjunk, hogy a földben megteremjen a betevő, hogy tiszta legyen a víz, rengeteg faj ,munkája’ szükséges.

Magyarországon 2006. május 22.-én került először megrendezésre a biodiverzitás napja.

Múzeumok Nemzetközi Napja

A Múzeumok Nemzetközi Napja ünneplését a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának 1977 májusában Moszkvában tartott XI. konferenciáján határozták el. Első alkalommal 1978. május 18-án tartották meg.  Azóta már több mint száz ország közel 30000 múzeuma vesz részt a minden év május 18-án tartott eseményben. Az ünnep célja, hogy az "év eme napján komolyabb figyelem forduljon a múlt emlékeit őrző és bemutató intézmények felé.

Vers vasárnapra - Goethe: Májusi dal

A természet mind fénylik feléd! Villog a napfény! Nevet a rét! Már minden ágból kitört a rügy, minden bokorból ezernyi fütty: s árad a szívből öröm, gyönyör. Ó, kedv, vidámság, Ó nap! Ó föld! Ó szerelem! te csupa arany hajnali felhőm ott magasan! Fényed megáldja a friss mezőt s a földet elönti szirom-ködöd. Ó lány, leányka, szeretlek én! S te hogy szeretsz! Hogy villansz felém! Mint dalt pacsirta s hajnalt szeret, mint nyíló rózsa üde szelet, vérem tüzével úgy vágylak én, ki ifjúságot öntesz belém, s új dalra, táncra kedvet adsz. Szeress örökre s boldog maradsz. /Ford.: Hajnal Gábor/

1618.O5.15. Johannes Kepler megalkotta a bolygók mozgásával kapcsolatos törvényeit

  
 Johannes Kepler  csillagász, fizikus és matematikus, minden idők egyik legnagyobb asztronómusa .




 A bolygók mozgásának leírása az ókorban, majd később is az egyik legizgalmasabb kérdése volt a tudománynak. A legkülönbözőbb Föld-középpontú (geocentrikus), illetve Nap-középpontú (heliocentrikus) elméletek születtek már a távcsövek megalkotása előtt is. Egyes bolygók látszólag előre-hátra mozognak az égbolton, ezért is volt nehéz a mozgásukban a szabályt észrevenni, magyarázni.
Tycho de Brahe dán tudós volt az utolsó jelentős csillagász, aki csillagászati távcső nélkül vizsgálta az égboltot. Több évtizedes nagyon precíz megfigyeléseit feljegyezve lényegében már birtokában volt a bolygók mozgási adatainak, csupán az adatokat tömören összefoglaló fizikai törvény hiányzott munkásságából. Tycho de Brache megfigyelései alapján Johannes Kepler  csillagász foglalta össze három törvényben a Naprendszerünk bolygóinak mozgástörvényeit.


Meghatározta az égitestek fénysugarának törését áthaladva az atmoszférán, valamint a szemlencse és a szemüveg optikai törvényeit. Johannes Kepler lencserendszereket hozott létre és 1611-ben feltalálta a csillagászati vagy Kepler-féle távcsövet. 1609-ben hozta nyilvánosságra a bolygók mozgásának első és második törvényét, majd 1618-ban a harmadikat. Az első törvény szerint a bolygók ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, az ellipszis két gyújtópontjának egyikén a Nap áll. A második törvény kimondja, hogy ha a Napot és egy bolygót gondolatban egy egyenessel összekötünk, ez a vonal azonos időközökben azonos nagyságú felületeket érint a bolygó mozgása alatt. A harmadik törvény pedig így szól: a bolygók keringési idejének négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint a Naptól való távolságuk harmadik hatványai.

Nyári eső

Evolúciós oka lehet annak, hogy a legtöbben szeretik a friss eső illatát, amely a talajban lévő kémiai anyagok hirtelen felszabadulása miatt alakul ki.

 

  A sajátos illat egyik fő összetevőjét olyan növényi olajok adják, amelyeket a növények az eső előtti időszakban választanak ki. Az eső érkezésekor ezek a talajban felhalmozódó illatanyagok összekeverednek, és a levegőbe kerülnek. (Az is kiderült, hogy ezek a növényi olajok gátolják a csírázást, valószínűleg azért, hogy a száraz időszakban csökkenjen a vízért való versengés.)

Talajlakó baktériumok (sugárgombák, Actinomycetes) is hozzájárulnak az eső jó illatához egy olyan vegyülettel, amelyet spóraképzésük közben termelnek. Megint csak az esőcseppek azok, amelyek a talajban lévő spórákat és ezt a vegyületet a levegőbe juttatják. Egyébként ugyanez a vegyület adja a talaj "tavaszi szagát", amit például az első kertészkedéskor érezhetünk, és amelyre az emberi orr különösen érzékeny.
Diana Young antropológus (University of Queensland) szerint evolúciós gyökerei vannak annak, hogy kellemesnek érezzük az eső illatát. Ausztrál őslakók körében végzett kutatásai során kiderült, hogy ők a zöld színnel társítják az eső illatát, ami a száraz évszak utáni első csapadék, illetve a természet kizöldülése, végső soron pedig a táplálékforrások közötti ősi kapcsolatra utal. Young ezt "kulturális szinesztéziának" nevezi: a különböző érzékszervi tapasztalatok keveredését egy társadalmi kontextusban.

/forrás:origo/

2015. A Fény Nemzetközi Éve

   Az Európai Fizikai Társulat (EPS) kezdeményezése elnyerte az UNESCO és rajta keresztül az ENSZ támogatását arra, hogy a 2015. év, a Fény Nemzetközi Éve legyen. A világeseménnyé váló kezdeményezéshez Magyarország is örömmel csatlakozik.  Ez azért is fontos, mert hazánk nemes hagyományokkal büszkélkedhet mind az optikai tudományok, mind a művészetek területén.

Az, hogy a fény egy éven át a figyelem középpontjában lesz, lehetőség mindnyájunk számára, hogy újra felfedezzük, vagy éppenséggel most ismerjük meg a fény számos pozitív hatását életünkre, mindennapjainkra. 

 
















A fény az élet és az egészség egyik legfontosabb forrása. 

A modern életmód hatására jelentősen csökkent a nappali fényben eltöltött órák száma, ugyanis mindössze 10%-át töltjük a szabadban a többit zárt térben, betonfalak és üvegtáblák mögött a természetes fénytől elszigetelten.  Száz esztendővel ezelőtt ez az arány még 90% volt. 

A szemünkbe behatoló fénynek két fontos funkciója ismeretes: optikai tartománya a látóidegeken keresztül lehetővé teszi a látást, energetikai tartománya aktiválja az anyagcserét és hormonrendszerünk mirigyeit.
A természetes napfény, anélkül, hogy közvetlenül észlelnénk, óriási hatással van egész szervezetünkre. Nem csak az ébrenlét és az alvás ritmusát szabályozza, de hatással van a hormonrendszerre, szabályozza a vérnyomást és az anyagcserét, fokozza a méregtelenítő mechanizmusokat.

Richelieu bíboros feltalálta az "asztali kést"

1637. 05. 13.

A bíboros illetlennek találta, ahogyan vacsoravendégei vadásztőreikkel piszkálták ki a fogaik közé szorult maradékot az étkezés befejezése után. Parancsot adott, hogy a tőrök végét kerekítsék le, és ezentúl ilyen késekkel terítsenek a vendégeknek. Így született meg a ma is használatos lekerekített végű kés.
/ezen a napon/

Bár az ősember természetesen kézzel evett, már a kőkorszakból is maradtak ránk faragott kő ivóedények, a Tigris-Eufrátesz vidékén egy ókori város romjai között pedig agyag-, réz- és cserépedényeket találtak.

Az evőeszköz
A legutóbbi időkig a paraszti étkezésben a kanálnak és késnek volt fontos szerepe. A kanál általában személyi tulajdon volt, melyre, például némely palóc falvakban tulajdonjegyet véstek. A kanalakat a konyhán tartották különféle kanáltartókban, kanalasban. Az úri háztartásban a középkorban ismeretes volt az öblös fából készült kanálforma, melynek először csak a nyelénél alkalmaztak ezüst díszítést, majd a 15. sz. végén megjelent az ezüst és a cink kanál. A középkor vége felé még nem mindenkinek volt kanala, és a közös kanállal való étkezésnél a kenyérre csorgatva fogyasztották a folyékonyabb ételeket. A kanál dísz- és ajándéktárggyá is vált, mivel a nyele díszítési lehetőségként kínálkozott a fa- és csontművesek, ötvösök számára. A parasztok kanala fából készült, a közös tálból való étkezéshez alakították hosszú nyelűre és öblösre. – A kés a parasztember elsőrangú fontosságú eszköze. Evésen kívül számos célra használja. pl. faragásra, metszésre. Vásárban ) vagy vándorkereskedőktől szerezték be, és maguk is alakítgatták a szaru- vagy fanyelű, rézzel, faragással cifrázott késeket. – A villa szerepe a paraszti étkezésben a legutóbbi időkig nem volt jelentős, általában a kéz ujjai vagy a kés helyettesítették. Az étkezésen kívül különböző rendeltetésű kanalakat készítettek és használtak, így sós, tejfölös, lisztmerő, tésztaszűrő stb. kanalat. A speciális szelőkés, melyből egy darab volt, a paraszti háztartásban kenyér és hús szeletelésére szolgált. A villának főként a sütésnél, a hús forgatásánál volt fontos szerepe, ismeretesek paraszti használatból tésztaszedő villák is. Az evőeszközök általában személyi tulajdonban voltak. Mindenkinek volt kanala, csak a férfiaknak kése, evőeszközeiket pl. lakodalmakkor ki-ki magával vitte, esetleg a csizmaszárba dugva. A pásztorok, halászok, pákászok és a parasztok rögtönzött evőeszközei voltak pl. a nádvillák, kanalas gém csőréből készített kanál stb..

A családi étkezés az üzleti, és partnerkapcsolat jelentős és meghatározó színtere a fehér asztal, egy kis alacsony virágdísszel, esetleg gyertyatartóval díszítve.A falat sokkal jobban ízlik, ha szépen megterített asztal mellett fogyasztjuk el. Ezért gondosan kell teríteni, akkor is, ha csak szűk családi körben ebédelünk, vagy vacsorázunk, esetleg reggelizünk. Különösen vonatkozik ez a szabály a vendégfogadásra.Ne tévesszük össze a fogalmakat, terítésről van szó és nem edénykiállításról. Nem szükséges tehát az asztal edényekkel és evőeszközökkel úgy megrakni, hogy ott mozdulni se lehessen. Nem a hivalkodás a cél, hanem hogy a vendég jól érezze magát.

Az ókorban kereveten heverve étkeztek, Perzsiából átvett szokás szerint. A vendégek trapéz alakú elefántcsont vagy ezüstasztalkán, kis tálcákon, feldarabolva kapták az ételt. És kézzel fogyasztották. Kanalat csupán a leveshez használtak. Később divatba jöttek az apró, hegyes végű kanalak. Ezekkel törték fel és ették meg a tojást. A régi görögöknél az a mondás járta, hogy a lakomavendégek száma több legyen a gráciákénál, de kevesebb a múzsákénál. A római birodalomban Lucullus lakomáján virágszirmok hullottak a vendégekre. Néró vacsoraterme lassan forgott az étkezés idején. Petronius a Satyriconjában leírta: művészi megmunkálású bronztálakban hozták az ételt, és aranykupáját ki-ki hazavihette. Amúgy többnyire ónedényekből táplálkoztak, egyes nézetek szerint ez a fém visszafogta a termékenységet.

A középkorban kenyérszeleteken tálalták a húst. Később a szegények saját készítésű faedényeket, a gazdagok fémből valót használtak. Még a fogadókban is nagy, közös asztalnál ettek. Nemritkán vad harc dúlt a jobb falatokért. Egy francia fogadós találta ki, hogy az egyes társaságoknak külön asztalnál szolgál fel. Egy másik pedig kitette az aznapi ételek listáját az ajtóra. Ez volt a Carte de jour, azaz az étlap őse.

A reneszánsz sok újítást hozott. Ekkor terjedt el a villa, amit Mátyás király felesége, Beatrix révén hamarosan Magyarországon is használtak. Galeotto történetíró feljegyzése szerint Mátyás olyan gusztusosan tudott kézzel enni, hogy soha nem piszkolta be magát. Apor Péter pedig egy erdélyi lakoma leírásakor említi, hogy kését mindenki maga hozta. Az étkezés előtt a szolgák elkérték, megtisztították, majd visszaadták ezeket tulajdonosuknak. Ugyanitt olvasható, hogy a fatányérok közepén ónbetét volt. Kezdetben az inasok telerakták az asztalokat a levesekkel, előételekkel, főétellel és desszertekkel, gyümölcsökkel. Hamarosan rájöttek: ez így áttekinthetetlen. A fogások egymást követő feltálalása ezután alakult ki.

A porcelán európai elterjedése forradalmasította a terítést. Az üvegpoharakat pedig Medici Katalin vitte magával hozományul Párizsba. Az európai terítési szokásokat a 18-19. században vették át hazánkban. A Gundel-dinasztia sokat tett ezek elterjesztéséért. Gundel Károly például leírja a Vendéglátás művészete című munkájában, hogy a kényelmes étkezésnek elengedhetetlen feltétele a megfelelő méretű és magasságú asztal. A világítás pedig - szerinte - akkor jó, ha a hölgyek fesztelenül érzik magukat. Tehát: a fény legyen elegendő, de ne túl éles. Rugó emelte a gyertyát mindig megfelelő magasságba. A reneszánsz, barokk székek még merev, kemény támlájúak voltak. Magyar bútortervező, Breuer Marcell találta fel a test formáját követő támlásszéket. Viszonylag későn, a 19. század közepén, a biedermeier idején jelent meg az abrosz. Damasztból készült, gyakran csipkeszegéllyel. Az asztalkendő már korábban is ismert volt, részben a cipók letakarására, részben kéztörlésre használták. Az asztalok dekorálására már az ókorban is figyelmet fordítottak. A 18-19. századi csendéletek tanúsága szerint akkoriban terjedtek el a virágdíszek.




1. Szervírozó kanál: ezzel szedhetjük ki a különböző ételeket a tálból (pl.: burgonya püré)

2. Kávés kanál: Kávéhoz, és kaviárhoz használható.

3. Teás kanál: Egyel kisebb méretű mint a normál leveses kanál, teázáshoz, gyümölcsökhöz és desszertekhez használatos.

4. Koktél kanál: hosszú nyelű apró fejű kanál, fagylalthoz és nagy adag desszertekhez, jeges kávéhoz ajánlott.

Sokszor azt se tudjuk melyikhez nyúljunk...

5. Salátás villa: A hideg előételeket, salátákat esszük vele.

6. Desszert kés: a sütemények, édességek fogyasztásához használhatjuk.

7. Hagyományos villa: Bármilyen étkezéshez ezt használjuk, kivéve halételekhez.

8. Hagyományos-kés: Minden esetben ezt tesszük az asztalra kivéve ha hal az étel.

9. Leveses-kanál: Levesekhez terítünk vele.

10. Halas villa: Ha halat tálalunk, akkor a hagyományos villa helyére halas villát teszünk.

11. Hal-kés: Ha halat tálalunk, akkor a hagyományos kés helyére a különleges végű hal-kés kerül.

Ezeken kívül terítetünk még:


Coctail villa: Érdekes ívelt fogazatával tengeri ételeket, olajbogyót, és a tenger gyümölcseit fogyaszthatjuk.

Koktél villa

Steak kés: A húsok szeletelésére szolgál, általában élesebb mint a hagyományos kés.

Az éles steak kés

Vaj-kés:

Csak a kenésre alkalmas...

A vaj kenéséhez és kenhető sajtokhoz használatos, életlen, kicsi csak kenésre alkalmas.


Az étkezési etikett betartására többek között azért is érdemes ügyelnünk, mert az evőeszközökkel kapcsolatosan számos hiedelem is kialakult, márpedig ha nem vagyunk figyelemmel e szabályokra, könnyen lehet, hogy megbántjuk babonás vendéglátónkat, asztalnál ülő ismerősünket. Többfelé élő hiedelem például, hogy nem szabad kést tenni a villa ágai közé, ha az asztalra tett villa ágai felfelé állnak. Azt mondják, az előírás megszegője veszekedni fog az asztaltársával, ha pedig egyedül étkezik, azzal, akivel a legközelebb leül enni. Ha a vendég az evés befejezése után a kést és a villát egymáson keresztbe fektetve hagyja a tányéron, azt jelenti, hogy az étel pocsék volt, és balszerencsét kíván a szakácsnak.
 

Pongrác Szervác, Bonifác - május 12- 13- 14.

Honnan jött ez a népi bölcsesség, miszerint Pongrác, Szervác és Bonifác fagyokat okoz?

Már a régiek is megfigyelték, hogy ez a három "jómadár" könnyen visszacsalogathatja kertjeink rémét, a hajnali fagyot, és kárt okozhat veteményeseinkben, sőt még a szőlő-gyümölcs ültetvényekben is. Ráadásul a meteorológusok kutatásai alapján tényleg bebizonyosodott, hogy a fagyosszentekre vonatkozó néphit nem légből kapott állítás.

Alapja az, hogy május elején nagy a valószínűsége a sarkvidéki hideg légtömegek betörésének a Kárpát-medencébe, az ezzel járó derült időnek és az erős éjszakai lehűlésnek. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy minden évben fagy lenne ezeken a napokon, csak azt, hogy a múlt tapasztalatai alapján többször fordul elő ilyenkor erős lehűlés, mint ez időszak előtt és után. Természetesen az is előfordulhat, hogy éppen ezek a hónap legmelegebb napjai, vagy előtte, illetve utána köszöntenek be fagyok, erős lehűlések. Éppen ezért nem szabad pontosan a nevezetes napokhoz ragaszkodni, már csak azért sem, mert ez a hiedelem is nagyon régi keletű, valószínűleg még a naptárreform előtt keletkezett.

A fagyosszentekhez kötődő hiedelem helytállóbb, ha figyelembe vesszük az 1582-es naptárreformot. Ekkor tértek át ugyanis a ma is érvényes Gergely-naptárra. Akkor a korábbi - még a Julius Caesartól származó - naptár pontatlansága miatt felgyülemlett 10 nap hibát azzal küszöbölték ki, hogy 1582. október 4-e után másnap október 15-ét írtak. Ettől kezdve tehát 10 nappal eltolódtak a dátumok a régi naptárhoz képest. A fagyosszentek időjárási szabálya viszont - Pongráchoz, Szerváchoz, Bonifáchoz kötődve - május 12-14. maradt ezután is.

A hagyomány szerint a Krisztus utáni 3-4. században élt három szentéletű férfi a keresztény hitéért halt mártírhalált, míg más források szerint a három szent azért fagyott halálra, mert ruháikat a szegényeknek adták. Egyes kutatók a fagyosszenteket magyar szenteknek nevezik.

 

• Sok bort hoz ám a három „ác”, (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz! - vallja a népi jövendölés.
• Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz!
• Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász! - ami arra utal, hogy Zsófia napja is hozhat fagyot, ezért egyes vidékeken a Zsófiákat is a rosszemlékű fagyosszentek közé sorolják.

A kalendáriumok bölcsei ezért az alábbi tanácsot adták a gazdáknak: "Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök!"

Ám nemcsak Pongrác, Szervác és Bonifác május fagyosszentjei. Ugyanis van még egy: Orbán (május 25.), akinek a nevéhez szintén sok-sok népi bölcsesség kötődik. Az orvosokon kívül a szőlősgazdák is figyelték az Orbán-napi időjárást, mert "ha Orbán nevet, a szőlő sír" vagy egy más megfogalmazás szerint: "savanyú lesz a bor, ha Orbán napja esős, édes, ha tiszta az idő." Egészen távoli prognózist mutat az a népi jövendölés, amely szerint "amilyen Orbán napja, olyan lesz az ősz". Felhasználták ezt a napot termésbecslésre is, mert "ha Orbán napja szép, úgy bő lesz az esztendő".

/A három ác,  Pongrác, Szervác,  Bonifác

Fagyosszentek


Be kén' jól rendezni Vácot,
Odazárni Bonifácot,
Szerváciust és Pongrácot...
Mert az már szörnyü és galád,
Hogy mit művel e szép család...
Megszégyenít májust, tavaszt,
Fület és lábat megfagyaszt...
Összejött egy sokadalom,
Hogy halljon egy kis térzenét
— Melyről már túl sok a dalom -
S pár perc és rebbent szerteszét...
Riporterünk is visszatért,
— Nos, tartottak künn térzenét?
— Igen — szólt kurtán, fagyosan.
— A banda játszott ám azért,
Mert hát történt egy kis hiba:
Szájhoz fagyott a trombita...

Ady Endre

A "Lámpás hölgy" - Florence Nightingale angol ápolónő

1820. május 12-én született  Florence Nightingale

Firenzében látta meg a napvilágot, jómódú szülei erről a városról nevezték el. Otthon tanult meg görögül, latinul, franciául, németül és olaszul, ismerte meg a történelmet, filozófiát és a matematikát. Tizenhét évesen az Úr hangját vélte hallani, aki arra utasította, hogy életét szentelje mások szolgálatának. 1844-ben családja haragját és ellenkezését kiváltva bejelentette, hogy ápolónő akar lenni - abban a korban teljesen szokatlan volt, hogy egy nő nagyobb ambíciókat tápláljon, mint a házasság és az anyaság. Mivel hajthatatlannak bizonyult, szülei 1850-ben hosszabb külföldi körútra küldték, hátha meggondolja magát. Az út eredménye az lett, hogy Németországban elvégzett egy ápolónőképző iskolát, majd hazatérve egy előkelő nőket ápoló londoni intézet igazgatója lett. 

1853-ban kitört a krími háború, és az angol közvélemény elszörnyedt a katonai kórházakban uralkodó állapotokat taglaló jelentéseken. A hadügyminiszter Nightingale-t bízta meg a nővéri ügyelet ellátásával, ő Scutariban (ma Üsküdar néven Isztambul egyik kerülete) látott munkához az általa kiválasztott 38 ápolónővel. A hölgyeket előbb csak takarítani engedték, munkába csak a sebesültek számának növekedésével állhattak. A zsúfolt és büdös barakkokban a több ezer beteg közül soknak nem jutott sem ágy, sem ruha, sem gyógyszer, napi fél liter vizet kaptak ivásra és mosdásra, s mindenhol nyüzsögtek a patkányok és bolhák.

Nightingale jobb higiéniai viszonyokat teremtett, javított az élelmezésen, az adminisztráción, minden nap órákat töltött a barakkokban és még éjjel is körbejárt betegeit vigasztalni. A Times jelentése, majd Longfellow verse nyomán kapta a "lámpás hölgy" nevet, lámpása az ápolás jelképe lett. Munkája révén a halálozási arány hónapok alatt 42-ről 2,2 százalékra csökkent.

Hazatérve nemzeti hősként fogadták. A kitüntetéseket visszautasította, nem akart híres lenni, újonnan jött hírnevét kihasználva a kórházi viszonyok javításáért lobbizott. Alapítványának 45 ezer fontot adtak össze, 1859-ben közreműködésével alakult meg a körzeti ápolónők első egyesülete, a Katonai Orvosi Iskola, majd 1860-ban a Szent Tamás Kórházban a Nővérképző Iskola. Később tevékenysége bábaasszonyok és dologházi ápolók képzésére is kiterjedt, 1910-es halálakor csak az Egyesült Államokban több mint ezer ilyen intézmény létezett. Nightingale felismerte: a beteg jobb gondozást kap családja körében, s látogató ápolói szervezeteket alapított.

1857-től nehezen járt, de levelezése és látogatói révén igen járatos volt a világ dolgaiban. Látása egyre romlott, 1901-re megvakult. 1907-ben első nőként kapta meg az Order of Merit (az angol becsületrend) kitüntetést. Magánélete nem volt: "A betegápolás féltékeny valami, nem tűri, hogy aki neki él, más urat is szolgáljon" - írta.

1910. augusztus 13-án Londonban halt meg, végakaratában nem engedte, hogy állami tiszteletadással a Westminster apátságba temessék.

Ezen a napon - Salvador Dali

Salvador Dalí a 20. század egyik legtitokzatosabb művésze, a szürrealizmus legismertebb képviselője. 

A már életében is óriási tiszteletet kiváltó művész sokak szemében afféle csodabogárnak számított, bár ő maga is bőven tett annak érdekében, hogy neve közszájon forogjon. Mondhatnánk, ő volt az első celeb a művészvilágban, aki szívesen lovagolta meg a körülötte kialakult felhajtást.

Dalí élete során kb. 1500 képet festett, ezen kívül számtalan könyvet illusztrált, de készültek színpadi tervek, jelmezek és szobrok is a mester kezei között.

 Salvador Felipe Jacinto Dali  1904. Május 11-én Spanyolországban, Figuerasban született.  Igen korán megmutatkozik utánozhatatlan tehetsége, ugyanis már 1918-ban, mintegy tizennégy évesen kiállít.  A Madridi Képzőművészeti Akadémiára jár, azonban a tanári-karral több alkalommal is összetűzésbe kerül, így néhány igencsak viharos év elteltével kizárják onnan.  Madridban barátságot kötött García Lorcával, Barradasszal, Bunuellel és más alkotókkal. 1929-ben Párizsban telepedett le, ahol kapcsolatba került a szürrealisták csoportjával, majd csatlakozott is hozzájuk. Ebből a korból való vásznaival (A nagy önfertőző, Az emlékezet állandósága) néhány kritikusa szerint legjobb műveit alkotta meg. Ekkor dolgozta ki a maga paranoiás kritikus módszerét, amikor irracionális kényszerképzeteit hagyja érvényesülni, de éber logikával választ közülük.   Egymást követően nyílnak meg kiállításai Párizsban, New Yorkban, Londonban. 1936-ban a TIME magazin címlapjára kerül. 1939-ben a New Yorki Metropolitan Opera bemutatja a Bacchanália című balettet, amelynek díszleteit maga Dalí formálja meg. 1940 és 1955 között az Egyesült Államokban élt, ahol megalapozta művészi tekintélyét.  Spanyolországba visszatérvén elvonult a nyilvánosság elől.  Egyetlen társa Elena Diakonova (Gala) maradt, aki egykori barátjának, Paul Éluardnak volt a felesége. Ő lett a múzsája, és őt örökítette meg számtalan portrén.  1960-ban megfesti nagyformátumú misztikus mesterműveit, többek között Az ökumenikus zsinatot.  1971-ben Clevelandben megnyílik a Salvador Dalí Múzeum

  

Vers vasárnapra - Kányádi Sándor

Harmat a csillagon

Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.

A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.

Vergődtem, vergődöm magam is,
- megviseltek a hosszú századok -;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.

Ó, szép szavak barokkos balzsama, -
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.

Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.
Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.

S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tünt el, amint érkezett.

Vadcseresznye

A bozótból ki-kilesve
piroslik a vadcseresznye.
Rigók, szajkók örömére
érik lassan feketére
s hálából az ingyen-gazdák
szertehordják apró magvát.
A tavaszi fagyokat se
sínyli meg a vadcseresznye.
Később nyílik, mint a kerti,
nem kell óvni, dédelgetni.
Virágjából a vadméhek
gyűjtenek maguknak mézet.
Csemetéjét ha beoltják,
akkor se felejti múltját.
Gyümölcsében ott az erdő
ínyed alatt is fölsejlő,
féltve őrzött, ezerféle
édeskedvű kesernyéje.

Madarak és fák napja - Hogyan udvarolnak a madarak?

A madarak osztályának nagy hányadára jellemző a monogámia, a párok egymásra találását azonban megelőzi az udvarlás, aminek a folyamata áldozatokkal is járhat. Vegyük talán az egyik legfeltűnőbb madarat az indiai pávát (Pavo cristatus), ez a faj Kelet-India, Banglades, Nepál és Srí Lanka erdeiben él. Ő a külsejét használja a nőstény meghódítására. Elég csak ránézni és tudjuk mi ragadja meg az ellenkező nemű egyed tetszését. Azonban mind ez veszélyekkel is jár, hiszen minél több úgynevezett pávaszem található a farktollakon, annál félőbb, hogy egy ragadozó is felfigyel erre a szép násztáncra és így kockáztatja az életét. Tehát az a hím tudja a legtöbb nőstényt elcsábítani aki mindezen veszélyek ellenében életben marad, ez mutatja milyen jó géneket tud tovább örökíteni a leendő utódok számára.

A fácán kakas színezetével és hosszú farkával igyekszik hatást gyakorolni  a tojóra. A tyúkot sarokba szorítja, körbelépkedi, szinte követelve a figyelmet, ráhajol, farkát széttárja, egyik szárnyát rázza.
A dísztollaknak nem feltétlenül kell nagyon színeseknek lenni, hiszen a nagy kócsag (Egretta alba) esetében az udvarlásnál a gyönyörű és hatásos rituális pózok irányítják a háton lévő fehér dísztollakra a figyelmet.

 

A külsőségeken kívül persze más is csábíthatja a nőstényeket.
A lugasépítő madaraknál a szépen kialakított fészek teszi vonzóvá a hímet. Itt ugyan nem beszélhetünk közvetlen veszélyről, hisz ezek az élőlények nem minden esetben feltűnő színűek.  A monogám lugasépítő fajoknál mindkét ivar fizikai megjelenése azonos. Azonban a poligám fajoknak sajátságos szokásuk, hogy a tojók odacsábítására lugasszerű építményeket emelnek, itt a hím egyed semmilyen részt nem vállal az utódgondozásban.

A lugasépítés valószínűleg a dürgési magatartás evolúciójával kapcsolatos. A lugasépítő hímek mindig megpróbálják lerombolni a rivális hímek lugasait, és ellopni azok díszítményeit.

Nem feledkezhetünk meg a madarak egyik sajátosságáról: a szép hangjukról. Kiemelném a Magyarországon is előforduló kis kedves fülemülét (Luscinia megarhynchos). Hasa, háta szürke, farka vörösesbarna. Torka világosszürke.



A külseje jelentéktelennek is mondható, az éneke tényleg szép, csodálatos, de szerkezet nélküli. A lassú csicsergő, a magas csivitelő és a váratlan mély, teli torokból énekelt, lüktető frázisok izgalmas keveréke, melyeket szünetekkel választ el egymástól.
  
Romantika és kecsesség jellemzi a héját ( Accipter gentilis), a madár külleme és lénye magával ragadó. A nász folyamata sok művészt megragadott. A hím kiterjesztett szárnyakkal kering. Mindkét ivar a fészek fölött röpköd, szembeszökő fehér farok alatti tollait felfújva. A fészket rejtő fa lombjai közé is beszoktak zuhanni. A szenvedély és a szépség itt találkozik.



forrás: a természet érdekességei


A természet egyik csodája, a növények királya a fa.

A fa összekötő kapocs föld és ég között. Szeretjük, tiszteljük, hisz a vele való kapcsolat átszövi életünk mindennapjait.