Az ureusz kígyó, a harcos kobra az ókori Egyiptomban a fáraó koronáját személyesítette meg, mérget lövellt az uralkodó ellenségeire, és ő vette körül a bolygóistenek napkorongját.
Az ureuszkorona
– mely a harmadik szemnél kobrát ábrázoló aranykarika – misztikus szimbólum. A kígyó
feje a homlok területére esett, a harmadik szem helyére. A belső látás
állapotát és a világegyetem irányítását jelképezi. Némelyek szerint ez Hórusz
szemének egy változata, míg mások szerint Rá szent szeme. Mindenképpen bölcsességet
és értelmet jelképez.
A fáraó koronáján a kobra a tudatalatti vagy tudattalan
elme, a mély vagy rejtett én képviselője.
Ezt a szimbólumot a beavatottak hordták, amely azt jelezte,
hogy viselője átesett a kígyó-beavatáson és felébredt lény.
Észak-ausztráliai murngin nép legendás őse a rézkígyó, vagy szivárványkígyó. Vizesárok
mélyén lakik, amelyben a víz úgy tündököl, mint a szivárvány. Tőle függött a
nép fönnmaradása.
Az afrikai busmanok szerint az elhunyt ősök kígyó formájában
néha megjelennek a földön.
A buddhista hagyomány szerint a nágák vízi istenségek, akik
a buddhista szövegeket őrzik. Egy történet elbeszéli, hogy a nágák magukkal
vittek birodalmukba egy buddhista filozófust, hogy a tanokat újra felfedezze.
Ők őrzik azokat, amíg az emberek alkalmassá nem válnak a befogadására.
A nágakirályok felügyelik az esőzéseket, a folyókat, tavakat
és tengereket, és megvédenek a villámcsapás okozta tüzektől.
Ábrázolásokban általában kobrakígyó a nága, csuklyaszerűen
kifeszített nyakkal.
A közép-amerikai maja mitológiában a levegő szárnyas
kígyóistenét, Quetzlcoatlt többnyire tollas
kígyóként ábrázolják. (A toltékoknál Kukulkán a neve)
Az indiánok szemében az átalakulás és a gyógyítás jelképe. A
kígyót tollas, repülő lényként ábrázolták.
A kígyót gyakran ábrázolták őrzőként is. A mítoszokban
és legendákban gyakran szerepel, mint kincsek, az élet forrása vagy
egyéb szent helyek őrzője. Kígyó őrizte azt a fát is, amelyen az
Iaszonról és az Argonautákról szóló görög mitológia szerint az
aranygyapjú lógott.
A székelyek a kapu őrének tartják az összetekeredett kígyót. Az ősmagyar táltosok tejet öntöttek a küszöbre, ahová beteghez hívták. Valószínű az őrző kígyónak szánt ’áldozatról’ van szó.
Aszklépiosz botja, amely köré egy kígyó tekeredik, ma is a gyógyszertárak emblémája, a gyógyítás görög istenére, Aszklépioszra emlékezve, de jelképe az orvosi hivatásnak is. (Újabban egy kehely köré tekeredik a kígyó)
Patikák neve még mai napig őrzi ezt a tudást: Aranykígyó ~, Rézkígyó ~, Fehérkígyó patika.
A gyógyításhoz kapcsolás elsőrendű indoka a kígyók évenkénti vedlése, amit az ókorban megifjodásnak fogtak fel.
A többnyire gyógyforrások közelében létesített ókori gyógyhelyeken szent állatokként tartották a kígyókat.
A mítoszok szerint Zeusz Aszklépioszt (Aesculapiust) a kígyóval együtt helyezte az égboltra, mint Kígyótartó csillagképet. A kígyó gyógyfüvet hozott neki, ezzel nem csak a betegeket gyógyíthatta, hanem a halottakat is fel tudta támasztani.
A székelyek a kapu őrének tartják az összetekeredett kígyót. Az ősmagyar táltosok tejet öntöttek a küszöbre, ahová beteghez hívták. Valószínű az őrző kígyónak szánt ’áldozatról’ van szó.
Aszklépiosz botja, amely köré egy kígyó tekeredik, ma is a gyógyszertárak emblémája, a gyógyítás görög istenére, Aszklépioszra emlékezve, de jelképe az orvosi hivatásnak is. (Újabban egy kehely köré tekeredik a kígyó)
Patikák neve még mai napig őrzi ezt a tudást: Aranykígyó ~, Rézkígyó ~, Fehérkígyó patika.
A gyógyításhoz kapcsolás elsőrendű indoka a kígyók évenkénti vedlése, amit az ókorban megifjodásnak fogtak fel.
A többnyire gyógyforrások közelében létesített ókori gyógyhelyeken szent állatokként tartották a kígyókat.
A mítoszok szerint Zeusz Aszklépioszt (Aesculapiust) a kígyóval együtt helyezte az égboltra, mint Kígyótartó csillagképet. A kígyó gyógyfüvet hozott neki, ezzel nem csak a betegeket gyógyíthatta, hanem a halottakat is fel tudta támasztani.
