A fák, faterápia

A fák   csodás energiákat közvetítenek fáradt testünknek. A nyugati civilizált ember számára furcsa módszernek tűnhet a faterápia lelki békénk megőrzésére, a rossz hangulat elűzésére. Pedig ezt a technikát már az ősi kelta, ógörög és római emberek is alkalmazták. Később a módszer eljutott Németországba is, ahol évtizedek óta kutatja Manfred Himmel szakember. Rájött, hogy a fák varázslatos, gyógyító energiával rendelkeznek, ráadásul a jótékony hatású földsugárzást is felerősítik. Azokon a területeken, ahol a Föld különleges energiákat közvetít, a fák gyógyító hatása többszörösen kisugárzik. Hazánk ráadásul különösen alkalmas hely a faterápia alkalmazására, hiszen a Föld szívcsakrája a Pilisben található.

Így meditáljunk a fával 

1. Válasszunk magunknak egy fát. Lehetőleg idős – és persze egészséges lombkoronájú, törzsű – fát keressünk.
2. Próbáljunk meg úgy elhelyezkedni, hogy testünk minél nagyobb felülete érintkezzen a fa törzsével, vagyis a homlokot, a mellkast, a hasat és a térdet is próbáljuk „odatapasztani” a fához. Ne legyünk görcsösek, álljunk lazán.
3. Bal kezünket a korona, jobb kezünket a gyökerek irányába fordítsuk, és érintsük a kart is a fa törzséhez.
4. Lélegezzünk nyugodtan, ritmusosan, egyenletesen. Csukjuk be a szemünket, és érezzük, amint a fa energiája átáramlik testünkbe.
5. 10-15 perc elteltével háttal is érintkezhetünk a fával, tehát a gerincet is nekitámaszthatjuk.
6. Hetente érdemes legalább kétszer-háromszor megismételni a fákkal történő meditációt.

Bükk: az egyik legerősebb energetizáló hatással rendelkező fa.Elűzi a depressziót, a rosszkedvet, és segíti a pozitív gondolatok áramlását!

Gesztenye: a szerelmi bánat, és a csalódottság elűzője.

Hárs: egy kis lelkierőért forduljunk e fához, ugyanis az érzelmi problémák legjobb "orvosa".

Nyírfa: erősíti a megérzéseket, segíti a jó és a rossz energiák közötti különbségtételt.Segít leküzdeni a szorongást, félelmet, és a pánikot.

Tölgyfa: egyes kutatók szerint erősíti a pozitív tulajdonságokat.

Fenyő: kiváló idegesség ellen, nyugtató hatású.

Cseresznyefa: egyesek úgy tartják a cseresznyefa a szerelmesek fája.Emellett oldja a gátlásokat, erősíti az önbizalmat.

Fűzfa: segíti a gyermekek fizikai, és szellemi fejlődését, enyhíti a depressziós tüneteket.

 

Tavasz a Börzsönyben

Börzsöny hegység Magyarország északi részén, Pest és Nógrád megyében. A Kárpátok belső vulkáni övezetében található; az Északi-középhegység legnyugatibb tagja. A mintegy 600 km² területű hegységet északról és nyugatról az Ipoly, délről a Duna, keletről a Nógrádi-medence határolja.
Az egykori kráter pereme alkotja a Börzsöny legmagasabb csúcsait. A legmagasabb csúcsa a Csóványos (938 m). Magyarország 3. legmagasabb átlagmagasságú hegysége, a 100 legmagasabb magyar hegycsúcs közül 9 található a Börzsönyben.
A változatos táj remek túrázási lehetőségeket kínál. A Börzsöny nagy része nemzeti park.

A hegység aljzatát a Diósjenő-Márianosztra vonaltól északra ősi kristályos palák, a vonaltól délre mészkő és dolomit alkotják. (E vonalat a geológusok Diósjenői ároknak nevezték el). Ezen 200 – 250 millió éves aljzatot a Nyugat-Börzsönyben 1200 m, míg Diósjenő térségében 5-700 m mélységben találták meg. Az ősi aljzatra a földtörténeti ókor végén több millió éves üledékes kőzetek települtek, majd 30 millió évvel ezelőtt az oligocén tenger, 25 millió évvel ezelőtt pedig a miocén tenger üledékei rakódtak.
Ez utóbbi üledékek az eróziós völgyek klasszikus példájának mondható „Honti szakadékban” jól tanulmányozhatók.
A lefolyó csapadék mélyen bevágta magát a Honttal szemközti hegyoldalba, feltárva az egykor erre kanyargó Ős-Ipoly kavicstakaróját és az alatta fekvő idősebb üledékes rétegeket.
A szurdokvölgy bejáratánál jégkori löszfalak fogadják az érkezőt. (Innen – különösen felázott időszakban – nehéz a feljutás). Feljebb szürke agyagrétegek, közötte finom vulkáni por lerakódásai figyelhetők meg.
A szakadék középső és felső szakaszának agyagos homokrétegeiben sok ősmaradvány található. Kagylóteknők, növényi maradványok, cápafogak, makkrák-töredékek. A szakadék egy tulajdonképpen ma is aktív mozgásban lévő (felső bevágódása felfelé „vándorol”, alul pedig feltöltődik) 25 – 35 millió éves felszíni földtani szelvény.
A Börzsöny „születésének” időszakában tágabb térségünkben, úgy Skandinávia déli szegélyétől Afrika északi pereméig egy – mai megítélésünk szerint - kellemes szubtrópusi tenger hullámzott. 
Mintegy 16.5 millió évvel ezelőtt a föld mélyén dúló erők hatására a tengerfenék vastagra ülepedett aljzatát felboltozva, majd áttörve füstoszlop, vízgőz, hamu és kőzettörmelék tört a felszínre.
A 16.5 millió ével ezelőtt elkezdődött és 13.7 millió évvel ezelőtt már be is fejeződött vulkáni tevékenység - a tudomány mai állása szerint - három szakaszban zajlott le.
A legelső – mindössze 500 ezer évig tartó szakaszában (16.5 -16.0 évvel ezelőtt) egy a későbbieknél nagyobb átmérőjű és magasságú vulkán jött létre, ezt lesüllyedés, ill. lepusztulás követte.
Ennek helyén tört ki és működött 16.0 – 14.5 millió évvel ezelőtt - az előbbihez hasonlóan - a Börzsönyi vulkánosság második szakasza.
Az újabb kori szakaszok az előzőeket rendre lefedték, de azok roncsolt maradványai a hegység peremterületein helyenként még kimutathatók.
Az egymás után működő tűzhányók mindig az előzők beszakadásos kalderájában épültek fel.
A mai, Központi-Börzsönyt létrehozó 14.5 – 13.7 millió évvel ezelőtti harmadik szakaszban létrejött rétegvulkáni kúp alapátmérője mintegy 12-14 km lehetett, relatív magassága pedig elérhette az 1200 métert. (Egyes kutatók ennél lényegesen magasabbnak gondolják).
Ennek kúpja az eltelt évmilliók alatt jelentősen lepusztult, eredeti kráterének helyén jött létre a 3.7 x 5.5 km átmérőjű, s közel 300 méter mély Fekete-pataki eróziós kaldera. E kaldera peremét a Jancsi hegy, a Hollókő (természetesen nem azonos a közel 100 km-re lévő Hollókő településsel), Kövirózsás, Várbükk, Nagyhideg-hegy, Csóványos, Magosfa, Miklós tető hegycsúcsok jelölik ki. (A Hollókő sziklacsúcsáról a kaldera tökéletesen beazonosítható). A harmadik szakasz elmúltával lecsendült a vulkánosság, így megszűnt a táj képét megváltoztató legjelentősebb erő. Az időközben visszahúzódó tenger ugyan a hegység lábait még elöntötte (ennek emlékét őrzik a Dél-Börzsönyben lévő Törökmezői, illetve az Észak-Nyugat Börzsönyben található Bernecebaráti és Perőcsényi Lajta-mészkő lerakodások), de lassan az egész terület szárazulattá vált.
Persze, ha kisebb mértékben is, de a terület képe ezt követően is folyamatosan változott. Vetődések mentén egyes területrészei lesüllyedtek, mások kiemelkedtek. Más részein törésvonalak jöttek létre, illetve a hegység nyugati irányban kibillent (ennek következtében az azonos korú és keletkezésű rétegek a hegység nyugati oldalán mélyebben találhatók).
Ezt követően a hegység mai arculatának alakításában egy másik erő – az erózió vette át a fő szerepet. Pár tektonikus völgytől eltekintve (Kemencevölgy) a hegység mai völgyhálózatának zöme eróziós lemosódás során alakult ki.
A lemosódások „eredménye”, hogy a Börzsöny eredeti vulkáni takarójából legalább 300 m vastagságú rész hiányzik.
Mindezek ellenére - s geomorfológiai vonatkozásban ez a Börzsöny legnagyobb értéke - a hegység az eredeti vulkáni formakincsének jelentős részét megőrizte. A hegység külső kúppalástján a vizek sugárirányban kifelé folynak, a kalderán belül pedig összefolynak, s vizüket a kalderaperemen átvágódó Csarna patak vezeti le.
A Börzsöny kalderája – létrejöttének kora és a reá ható külső felszínalkotó erők ellenére olyan jó állapotú,  
amelyhez hasonlót a Kárpátokban is csak kettőt ismerünk: a hozzánk viszonylag közel lévő 1458 m magas, a Börzsönynél jóval fiatalabb Poljánát (érdemes egyszer felkeresni és megtekinteni, mert így nézhetett ki a Börzsöny úgy 5 millió évvel ezelőtt.) és a Görgényi- havasok legmagasabb kúpjának a 1777 m magas Mezőhavasnak szintén eléggé ép kalderáját. A hegység felszínének változása ma is tartó folyamat. A kőzetek aprózódása, fizikai, kémiai mállása kapcsán létrejön, vastagodik a termőtalaj, míg a csapadék e felhalmozott réteg lemosódását eredményezheti. (Napjaink éghajlatváltozása kapcsán lehullott özönvízszerű csapadékmennyiség olyan látványos átrendeződést okozhat némely területen, amihez átlagos körülmények között hosszú évtizedek kellenének).
Természetesen a térségbe érkező kevésbé avatott látogatókat inkább a kisebb részletek, a különös formák ragadják meg.
Ilyenek a hegygerincek kőtaréjai (Nagy Mána gerincéle, a Kövirózsás-Várbérc közötti sziklagerinc stb.), az ezekből létrejött, vagy „táplálkozó” kőfolyások, kőtengerek (Nagy Mána, Nagy-Pogányhegy déli oldala stb.), a hátrálva pusztuló krioplanációs lépcsők, illetve a kemény andezit alapkőzet különleges alakú képződményei (Szabó kövek, Viski kövek, Rend kövek, Boglyakő, Manókő, Asztalkő stb.).
A Börzsöny földtörténetének további érdekessége hogy a hegységképződés során, Nagybörzsönytől nyugatra hidrotermális úton létrejött, színesfémekben (arany, ezüst, bizmut stb.) gazdag terület keletkezett. Ennek bányászata a XIII.- XVI. században lecsengett, bár ezt követően többször is voltak rövid működései, ill. újraindítási törekvései. Sőt a kimerült bányák maradvány ásványvagyona iránt még napjainkban is tapasztalható némi érdeklődés.
Ugyancsak érdekes geológiai értékek a Szokolya térségben talált – a XVIII. században lebányászott vasérc telérek is.  /Forrás: Teszáry Károly-Börzsöny/



Mindenki  tapasztalta már, hogy amikor fájdalom éri, vagy problémák sokasága nehezedik a vállára, akkor egy séta a friss levegőn, ahol zöld koronájú fák veszik körül elsöprik a "viharfelhőket" feje felől, és megnyugszik!
Ez nem véletlen, hiszen a fák elszívják negatív gondolatainkat, és pozitív energiával töltenek fel.Ez azért van, mert a fák nagy energiával, gyógyító energiával rendelkeznek. 

A természetben való tartózkodással sokat teszünk egészségünkért hiszen a friss levegő jótékony hatással van idegrendszerünkre.Egyet azonban ne felejtsünk el szem előtt tartani: a fák ugyanolyan élőlények, mint mi emberek!Tudatosítanunk kell magunkban, hogy éppannyira függünk a fáktól,mint ők tőlünk!Mert ők jelentik számunkra az éltető levegőt, mindazt a gyönyörű,megnyugtató harmóniát, mely oly széppé teszi bolygónkat!

Változatos és egészséges

2014 tavaszán a magyar nemzeti konyha hagyományőrző nagyköveteként a tejtermékeket, azon belül is a sajtkészítményeket állítja a figyelem középpontjába a Magyar Ízek Vására. 150 kiállító közül, mint egy 30 sajtmester, 72 ezer liter tej felhasználásával, megközelítőleg 6000 kg sajttal és különleges kézműves tejtermékek széles skálájával készül a Vásár látogatói számára.

A sajtok közkedvelt, könnyen fogyasztható, ízletes és tápláló ételek. Népszerűségüket nem csak változatos ízüknek, állaguknak köszönhetik, hanem annak is, hogy értékes fehérjéket, ásványi anyagokat, vitaminokat és zsírokat tartalmaznak, melyeket a szervezet igen könnyen és gyorsan képes feldolgozni. A benne található fontos ásványi sók nagyobb mértékben vannak jelen, mint bármely más, naponta fogyasztott élelmiszerben.

A sajt teljes biológiai értékű fehérjéjén kívül gazdag a csontképzéshez szükséges kalciumban és más ásványi anyagokban is. Éppen ezért, nem nélkülözhető a növekedésben lévő gyermekek, a szoptató kismamák, az idősebbek csontritkulásának megelőzése, illetve gyógyítása miatt táplálékunkból.

A sajt ősi táplálékunk. Arról, hogy mikor és hogyan készült az első sajt, csak feltételezések vannak, de annyi azonban bizonyos, hogy már a történelem előtti időkben is ettek sajtot az emberek.

A tej fajtája, az alvasztás módja, az oltóanyag alkalmazása, a készítési technológia és az érlelési idő együtt és külön-külön szinte számtalan, ízletes sajtfajtát eredményez. A hagyományos sajt készítéskor a nyers tejet szétválasztják a vízre, valamint a zsírokra (tejszín) és a szilárd anyagokra (fehérje). Utóbbit hagyják megaludni, és tejszínt hozzáadásával vagy elvételével állítják be a zsírtartalmát. A masszát ezután pasztörizálják. Az aludttejet alvadékra és tejsavóra választják szét. Az alvadékot formába öntik, sózzák, fűszerezik, majd különleges hőmérsékletű és nedvességtartalmú termekben, különböző ideig érlelik. Az érlelés során különböző baktériumokat és penészgomba-kultúrákat használnak.

Tápanyagok

A sajt nagy mennyiségben tartalmaz fehérjéket, zsírokat, ásványi anyagokat, vitaminokat és nyomelemeket. Fehérjéit és zsírjait a szervezet könnyen és gyorsan képes feldolgozni, és a sajtban található egyes fontos ásványi sók nagyobb mennyiségben vannak jelen, mint bármely más, naponta fogyasztott élelmiszerben. A sajt koncentrált formában különböző mértékben tartalmazza a tej értékes összetevőit, emellett a szervezetünk számára nélkülözhetetlen esszenciális aminosavakban is gazdag. Szintén fontos a zsírtartalom, mivel a zsírok az emberi szervezet legfontosabb energiahordozói, és az anyagcsere-folyamatok fenntartását biztosítják. A tejzsír foszfatidokat és lecitint is tartalmaz, melyek a gyors felszívódást segíti elő.


Egy görög monda szerint, a sajtkészítés művészetét Aristeus egy nimfától leste el.
Az ókori Róma legnagyobb költője a Georgikonokban meséli el Aristének és Apollónak, Sziréné nimfa gyermekének szép legendáját, aki Chiron kentaurtól megtanulta, hogyan lehet sajtot előállítani aludtejből. Maurice Lelong szerint az aludttej a mi sajtunk őse, amelyből sajtot az emberek gondos és okos fermentációval csak jóval később hoztak létre.

A pompeji ásatások során, a mai Boscoreale helység mellett kiásott, Villa rustica falusi udvarház borsajtoló helységében, egy sajtprést is találtak, amely ellipszis alakú (nagytengelye 80 cm, kistengelye 70 cm), a felső préslap 15 db rudacskára húzható és préseléskor a felső préslap lejjebb csúsztatható. Itt a sajtot juhtejből készítették.
A tejnyerés és feldolgozásának legelső ábrázolása Mezopotámiában a nagy életistennő Ninchursag, El Obeid városában templomot díszítő frízen látható.
A sajtkészítés első írásbeli megemlékezése a suméroktól és a Bibliából származik. Jól ismerték a sajtkészítést az asszírok, a babiloniak, az egyiptomiak, India-lakói, a perzsák, a zsidók, a görögök, a rómaiak és ezek kortársai a szkíták is.

Idő mérése - órák

 Az idő az ember segítőtársa és ellenfele. Attól függ, hogy össze tud-e fogni vele vagy nem. Mivel azonban az idő olyan láthatatlan, mint a mesebeli szörnyek, ahhoz, hogy összefoghasson vele, az embernek előbb meg kellett találnia a módját annak, hogy láthatóvá tegye a maga számára. Az eszköz, mely erre szolgál: az óra.

 

Az idő mérésére szolgáló órát már az ókori ember is ismerte. No persze nem a mechanikusat, hanem annak egyszerűbb elődeit, a homok-, a nap-, és a vízórát.
 

Az óra elterjedésével az idő jelentése is megváltozott. Egy sor új fogalom született, mint például az időbeosztás és a pontosság. Korábban, időmérő eszköz híján a pontos időnek nem volt jelentősége. Az emberek a mindennapi teendőiket a nap járásához igazították. Ez azt jelentette, hogy napfelkeltekor keltek, napnyugtakor feküdtek, közte pedig a dolgukat végezték. Az időt nem az óra szerint mérték, hanem a felkeléshez, a lefekvéshez, az evéshez, a harangszóhoz, a jószágok hazatereléséhez, vagy a gyertyagyújtáshoz  kötötték.

Csaknem ezer esztendeje Ágoston, bencés szerzetesnek az volt a dolga, hogy minden nap éjfél után háromkor harangkongatással szólította a szerzetestársakat a reggeli imádságra. De honnan tudjuk az idő állását éjnek idején? Akkoriban, hogyan tudja az ember pontosan, hogy mennyi az idő éjnek idején? Ágoston szerzetes egyszerűen mérte az időt: este elkezdte olvasni zsoltárait, és mikor egy bizonyos részhez ért, már szaladt is megkondítani a harangot. De ez nem pontos óra, mert nem olvasunk mindannyian ugyanolyan gyorsan, és ha az ember fáradtabb, lassabban is olvas. Ez tehát nem bizonyult jó "órának".

Már az ősidőktől a napot tartották fontos időmérési "eszköznek". Régebben nem azt mondták, hogy délután háromkor stb, hanem napnyugatkor, napkeltekor, szürkületkor, stb. A legegyszerűbb megoldásnak mutatkozott "lelépni az időt". Vagy 2300 évvel ezelőtt Aristophanes, a nagyhírű görög költő írt egy vígjátékot, melyben pontosan leírja, hogy hogyan mérték az időt akkoriban lépéssel. Praxagora, athéni asszony így szól urához, Blepiroszhoz: "Amikor az árnyék tíz lépés hosszú lesz, kend be magad illatos kenőccsel, és gyere vacsorázni!". Bizonyos, hogy a házaspár házától nem nagyon messze állt egy kőoszlop, vagy egy emlékszobor. Ha süt a nap, árnyékot vet. Ha a járókelők tudni akarták az időt, akkor nem kellett mást tenniük, mint lemérni az oszlop árnyékát. Ez reggel hosszabb volt, délben megrövidült, majd este megint meghosszabbodott

Vándorbot, mint óra
  .   . Ha hosszú útra indultak, a fakírok egy igen egyszerű botot vittek  magukkal. . Ez a bot abban különbözött a többi sétabottól, hogy nem henger alakú volt, hanem nyolcszögletes. A botnak minden élén egy lyukat fúrtak, ebbe a lyukba kis pálcikát dugtak.amikor a fakír meg akarta tudni a pontos időt, egy madzagra akasztotta a botját, és ez az árnyék mutatta a pontos időt. Az árnyék hosszát mindig újra, és újra kellett lemérni, mert a pálcára, illetve a pálca végeire vonások voltak vésve, az órának megfelelően. Csak le kellett olvasni. A sok beosztást azért csinálták, mert az év különböző szakaszaiban a nap útja látszólag más, és más.   Emiatt faragták a botot szögletesre. 


Babilonban már 2500 évvel ezelőtt használták a vízórákat. A vizet hosszú üvegedénybe öntötték, melynek alján lyukat fúrtak. Külön erre a célra rendeletek egy embert, akinek az volt a dolga, hogy mindig, amikor kifogyott a víz, nagy kiáltással jelezze, hogy ennyi, és ennyi idő telt el, és egyúttal újratöltse a vizet. Ezt a műveletet naponta hatszor ismételték meg. A víziórákkal nagyon sok baj volt. Az az előnyük azonban mégis megvolt, hogy éjjel-nappal mutatták az időt.
Egyiptomban, a Nílus egyik szigetén állt Ozirisz temploma a templom közepén 360 olyan edény sorakozott, amelyek fenekén nyílás volt. Minden edény mellett állt egy-egy pap. Sorban, minden nap, egy másik pap töltötte meg az edényét tejjel. Egy tejmennyiség pontosan huszonnégy óra alatt csorgott le. A következő pap második nap töltötte meg az edényét tejjel. Minden papra egy év alatt egyszer került sor.

A görög, és római bírák óra nélkül nem tudták volna feladatukat megfelelően teljesíteni: hogy a per tárgyalása ne nyúljon túl hosszúra, vízórákkal mérték a "beszédidőt" a vízórát görögül klepsydrának nevezték. Így hívták az időmértéket is, mely negyed óráig tartott. A szónoknak a beszédét, aki a népgyűlésen már öt órán keresztül beszélt, így szakították félbe: "Ha te ennyit tudsz beszélni, hány klepsydrát tudsz hallgatni?" Legtöbbször a szónok nem tudott mit mondani erre a csípős kérdésre, és általános derültség közepette piros orcával magyarázta, hogy tud ő hallgatni is… és leült…

Sok híres és nevezetes órája van a világnak, messze földre ellátszó tornyokban hatalmas órák mutatják az időt, múzeumok üvegszekrényeiben csodálatos arany- és ezüstcirádás órák ingája leng, búgó hangon pendülnek a csendben.
Nem ment feledésbe az a nevezetes óra sem, melyet Harun-al-Rasid kalifa, az arabok nagynevű fejedelme küldött ajándékba Nagy Károlynak, a frankok császárának. Harun-al-Rasid olyan híres fejedelem volt, hogy alakja köré a hagyomány legendákat szőtt, még az Ezeregyéjszaka meséiben is ő az egyik főszereplő. 

 A két uralkodó többször küldött egymáshoz barátságból díszes követséget. Egyik ilyen követség hozta keletről a frankok udvarába Harun-al-Rasid ajándékát. Akkor még nagyon ritka kincs volt az óra.
A szóban forgó elmés szerkezet vízióra volt, vagyis a tartályában lévő víz lefolyás közben mozgatta a kerekeket, azok mozgása pedig mutatta az elmúló időt. Bronzból készült és fémtálba hulló golyókkal jelzett minden órát. Déli jelzéskor pedig a várkastélyt ábrázoló órán levő kapuk megnyíltak és lovas figurák jelentek meg. Nagy Károly császárnak és környezetének bizonyára sok öröme telt az elmés szerkezet szemlélésében. 

/Forrás: Időmérés,órák története,net/

Nyári időszámítás

Magyarországon - az Európai Unió gyakorlatához igazodva - március utolsó vasárnapjától október utolsó vasárnapjáig tart a nyári időszámítás.

Az Európai Unióban egységesen alkalmazott nyári időszámítás lényege, hogy a szokásos ébrenléti idő minél inkább egybeessen a természetes világosság idejével, azaz reggel 7 és este 10 óra között a lehető legkevesebbet kelljen használni a világítást.


Tavasszal az órát egy órával előre állítják. Ez azt jelenti, hogy ha óraátállítás előtt és után is hét órakor kelünk fel az óra szerint, valójában egy órával korábban (hat órakor) kelünk, mint előző nap. A melatonintermelés ilyenkor még nem áll át, a glükokortikoidszint még alacsony. A vércukorszint még az alvási időnek megfelelő. Vagyis hiányzik a kimaradt egy óra alvás. Fáradtak, dekoncentráltak, levertek vagyunk.
Ezzel szemben este nagyon is fittnek és ébernek érezzük magunkat, mert belső óránk jól tudja, hogy valójában tíz óra van, mikor az óramutató már 11-et mutat.

Látványos légköroptikai jelenséget, kétoldali melléknapot lehetett látni Budapest felett

 A főváros térségében március 28-án a napfelkeltét követő 2-3 órában kétoldali melléknapot lehetett megfigyelni.

 

A melléknap egy fénytörési jelenség, amely a Naptól oldalirányban 22-30 fok távolságra jelenhet meg. Belső oldala vörös, a külső pedig kékes, ám gyakran csak fehéres foltként látjuk. Sokszor csak a Nap egyik oldalán látható, gyakori, hogy egy elhaladó repülőgép kondenzcsíkján alakul ki, ha az megfelelő pozícióban van a Naphoz képest. Esetünkben a keleti égboltot vékony, összefüggő fátyolfelhőzet borította, a fátyolfelhők jégkristályai megtörték a fényt, létrehozva a melléknap jelenségét a Nap mindkét oldalán.

 

Az Országos Meteorológiai Szolgálat budapesti webkamerájának felvétele

Forrás: OMSZ

A 4-es metró

    Budapest- átadták a 4-es metróvonalat, amely a kelenföldi vasútállomást köti össze a Keleti pályaudvarral.

A metró talán az egyik legnagyobb közlekedési vívmány, hiszen az egyik leghatékonyabb közlekedési eszköz. Gyorsasága és nagy befogadóképessége kedvelté teszi, így nem csoda, hogy a világ összes nagyvárosában megtalálhatjuk.

 A mi budapesti kisföldalattink...

A világ első földalatti vasútja Angliában, Londonban nyílt meg 1863. január 10-én. A budapesti volt Európában  a második.

A "kisföldalatti" az államalapítás 1000. évfordulója tiszteletére készült el, és épp a Millennium évében adták át Budapest polgárainak.

1896. május 4-án került a nagyközönség használatába, nagyobb fennakadások nélkül szolgál ma is.

" Eleinte 11 megálló volt a végállomásokkal együtt. Ebből 9 a föld alatt, 2 a felszínen. A földalatti a Szépművészeti múzeum mellett bukkant elő a föld alól. Ez után megállt az Állatkertnél, valamint az Artézi fürdőnél (ma ez a Széchenyi fürdő). Itt volt a végállomás. Ma is látható az a gyalogos felüljáró a kacsaúsztató és a múzeum között, amely a vasúti pálya fölött ívelt át. Ennek is van különlegessége, mégpedig az, hogy ez az ország első vasbeton hídja. A felszíni állomásokat később megszűntették, a teljes vonalat a föld alá helyezték."

/forrás:Hőn szeretett Földalattink,részlet /

 

Városunk egyik ékessége, turistalátványosság, sőt 2002 óta a Világörökség része a teljes Andrássy úttal együtt.