A fénynek meghatározó szerepe van hangulatunkra, közérzetünkre,
életműködéseinkre. Ha kisüt a nap, felderül a kedvünk, úgy érezzük,
megtelünk életenergiával.
Az életadó Nap, ahogy a magyar szólás tartja, testi, lelki és szellemi
értelemben egyaránt mindenek forrása. Nélküle nem létezne élet. A Nap
fizikai hatásai ugyanolyan fontosak, mint a lelkiek, szellemiek. Már az
ókorban is alkalmazták a napfürdőt különböző betegségeknél, Hérodotosz
és Plinius írt róla, Hippokratész pedig lelkes híve volt a
napfürdőzésnek.
Az ókori Egyiptom istenei között kiemelkedő helyet foglalt el Ré, a
Napisten. Ő teremtette a világot, és a fáraók az ő fiai. Más ősi
kultúrákban, a maják, az aztékok és az inkák mítoszaiban is szerepel
Napisten, és hitük szerint az inka vezérek is a Nap fiai.
A Nap
magas hőmérsékletű, izzó gázgömb. Energiája abból a termonukleáris
reakcióból származik, melynek során a hidrogénből hélium jön létre.
Sugárzása nélkül nem alakult volna ki az élet a Földön, de ragyogása és
melege nélkülözhetetlen az evolúcióhoz és az élet fennmaradásához is.
A napfény pozitívan befolyásolja hangulatunkat, és elengedhetetlen egy, a
D-vitaminhoz hasonló hatású vegyület szintéziséhez. Bonyolult biokémiai
folyamatokon keresztül egy koleszterinalapú vegyületből ultraibolya
sugárzás hatására a bőrben D3-vitamin képződik, mely a kalcium- és
foszforanyagcserét szabályozó hormonná alakul tovább. Segíti a kalcium
és foszfor felszívódását, az ásványok beépülését a csontokba – ez hat a
csontnövekedésre és -gyógyulásra .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése