Lascaux-i barlangrajzok

1940. szeptember 12-én Franciaországban fedezték fel  a Lascaux-i barlangrajzokat, amelyek közel 17 ezer évesek.

 Négy diák, Marcel Ravidat, Jacques Marsal, Georges Agnel és Simon Coencas találta meg, akik kirándultak a környéken.
 A barlangot úgy találták meg, hogy Marcel kutyája egy nyúl után futva bebújt egy lyukba, a fiúk utána kúsztak és egy hatalmas barlangban találták magukat. Azonnal szóltak tanáruknak, aki értesítette Henri Breuil őskorkutatót. 

A barlang nagyjából 250 méter hosszú és 30 méter mély. A barlangrajzok főként bölényeket, teheneket és lovakat ábrázolnak, de vannak medvék, madarak, orrszarvúk is. Nagyjából kétezer alakot számoltak össze a barlangban, de ezek között nincs egy olyan kép sem, ahol a környező tájat ábrázolták volna – olvasható a Wikipedián. Kilencszáz alakot valamilyen állatként tudtak azonosítani, ebből hatszáznál tudják pontosan megmondani, milyen állatot ábrázol. Ezen kívül sok geometriai ábrát is találtak. A Lascaux-barlangban található a legnagyobb barlangrajz is, az egyik bika 5,2 méter hosszú.

 

 

A kutatók szerint a barlang szakrális funkciókat láthatott el. A barlangok korát is nagyon nehezen tudják megállapítani, a szénrajzokat 14-es izotópvizsgálatnak vetették alá, eszerint nagyjából 15-17 ezer évesek lehetnek.
A barlangot nyolc évvel felfedezése után látogathatóvá tették, de a turisták által kilélegzett szén-dioxid, a mesterséges világítás és a magas hőmérséklet miatt elszaporodtak az algák a barlang falán, így 1963-ban betiltották a barlang látogatását. A hetvenes években készítettek egy másolatot, ezt 1983-ban nyitották meg Lascaux II néven, ezt évente háromszázezren látogatják meg.

A dél-Franciaországi barlang akár az „Őskori Szixtuszi Kápolna” nevet is viselhetné, mivel a falainak és a mennyezetének minden szabad felülete a zsúfoltságig tele van színes barlangrajzokkal és festményekkel. A Lascaux Barlang az egyik legjelentősebb őskori lelet, mely szinte tökéletes állapotban maradt meg.