Egy felmérés szerint a hazai fiatal felnőttek kétharmada gyakorlatilag sosem vesz könyvet a kezébe,de Európában sem jobb a helyzet. Pedig a szépirodalom nem pusztán szórakozás. Ma világszerte ismert és elfogadott tény, hogy szövegértési készségünk szoros összefüggésben áll azzal, hogyan boldogulunk a világban.
A lapok között rejlő csoda..
Minél több állatos, kalózos, királylányos történetet hall a kicsi gyermek, annál könnyebben tanul meg olvasni, sőt a többi tantárgyból is nagyobb sikerre számíthat az iskolában.
Van szemük, a SZÉPRE, fülük a hamisra..
Tapasztalat, hogy már az újszülött odafigyel az ismerős hangokra, nyugodtabban kezd szuszogni, ha édesapja, vagy édesanyja beszél hozzá. Az olvasás szeretetéhez vezető út már csecsemőkorban, a szöveg nélküli, színes, képes-rajzos könyvecskék szülőkkel közös lapozgatással kezdődik. Úgysem érti még! állítják sokan, amikor az esti olvasásról esik szó.Gondoljunk csak arra, ha az ezredszer felolvasott kedvenc meséjükben egyetlen szót eltévesztünk, a rácsos ágyból azonnal jön a javított változat. A varázslatos történetek megmozgatják a gyerek fantáziáját, fejlesztik szókincsét.
A.mese haszna
Az emberrel vele születik a mese imádata: a gyerekek öt-hat éves korukig nem győzik kedvenc meséiket újra meg újra meghallgatni. Ha a szülő valahol rövidíteni vagy javítani szeretne, közbevágnak, és a már kívülről tudott eredeti változatot követelik.A mesében bőven részesülő gyerekek azt is szeretik, ha a témát, a motívumokat ők adhatják meg: „Papa, most mesélj a cirmos cicáról és a partvisról”, mondják, noha soha ilyen mesét nem hallottak még, és akkor a szülő rögtönözhet mesét a cirmos cicáról és a partvisról, vagy a szekrényről és a háromorrú boszorkáról, vagy a sünről és a gilisztáról. Nem árt a rögtönzött mesét a mesemondónak azonnal megjegyeznie, mert szóról szóra azt fogják követelni újra.
"Megtanulnak betűt vetni
a tétova kis kezek:
csengő-bongó szép szavakkal
telnek majd a füzetek...
Ma, amikor útnak indul
a sok kicsi iskolás,
kívánjuk, hogy öröm legyen
számukra a tanulás!"
/Szalai Borbála/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése