A magyar kultúrkörben Nagy Medve 7 csillagából a középső, legfényesebb rész a Göncölszekér. A magyar mondavilágban Göncöl csodatevő táltos volt, értett az állatok nyelvén, ismerte a gyógyfüveket, betegeket gyógyított. Amikor eltörött a szekerének a kereke, hiába várt segítséget az emberektől, ezért a szekérrel együtt az égbe repült. Más monda úgy tartja, hogy Göncöl az ég kapuőre, csak ő engedhet bárkit az Öregisten elé, de egyesek úgy tartották, hogy ő maga az Öregisten.
A csillagos ég látványa, valamint az ott megfigyelhető szabályosan és szabálytalanul ismétlődő jelenségek megfigyelése indította el az emberiséget a természettudományos fejlődés máig is tartó útján. Tudjuk, hogy már a legrégebbi korok csillagász-megfigyelői is kiterjedt ismeretekkel rendelkeztek az égbolton való tájékozódás tudományáról. A csillagos ég látványa akaratlanul is vonzza az emberi tekintet, és képzeletünk hajlamos a fényesebb csillagokból különböző alakzatok létrehozására. Pár ezer évvel előttünk már mindezt megtették helyettünk a különböző népcsoportok, akik egymástól eltérő elnevezéssel láttak el egyes égi alakzatokat. Különös például a Göncölszekér, latinul Ursa Maior Nagy Medve esete, amelyben a közép-amerikai indiánok egylábú embert láttak, míg az Észak-Amerikában élő társaik ugyanezt a csillagalakzatot merítőkanálnak vélték.
Az arabok a négy csillaggal kijelölt szekeret koporsónak, és a szekérrúd három csillagát gyászmenetnek hitték.
Hazánkban a legismertebb csillagkép, melynek neve régi magyar mondából ered. A hét csillagból álló Göncölszekeret csak a magyar néphagyomány tekinti külön csillagképnek, valójában egy nagyobb csillagkép, a Nagy Medve része.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése