Mi is az a grafológia?

Segít-e a grafológia az önismereti, személyiségfejlesztő munkában?

Az emberek többsége élete folyamán már biztosan találkozott a grafológia eszközeivel: akár hobby-szinten, akár tudományosabb vonatkozásban. Van, aki folyóiratokban megjelent írások elemzését olvasgatva, van, aki saját írását vizsgálgatva jutott az íráselemzés közelébe.

Az íráselemzés révén olyan „tükörrel” kerülünk szembe, akik mi magunk vagyunk: pozitív és negatív tulajdonságainkkal együtt. Aki bátran szembe mer nézni az eléállított tükörrel, az már felkészült arra, hogy önismeretét fejlessze, az életben megélt nehézségekkel felvegye a harcot, ami által boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá válhat.

A grafológia tudomány és nem jóslás.

Minden tudomány fejlődése ugyanúgy kezdődik. Valaki - valahol - valamin elgondolkodik. A gondolatot idővel elméletté formálja, s igyekszik ezt bizonyítani. Rögös út, amíg a bizonyítás és az elvetés csatája zajlik. Az ellenzők mellett követők is vannak, s ha az eredeti ötlet kiállja az idő próbáját, tudomány születik

. A grafológia „története” az Ókorig vezethető vissza. Arisztotelész (Kr.e. 384-322) mondta: „… éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot.” A római Constantin és Justinianus császárok idejében már a mai írásszakértéshez hasonló kérdésekkel foglalkoztak. A grafológia igazán a XIX. században teljesedett ki Nyugat-Európában. Legnevesebb képviselői: a francia Jean-Hippolíte Michon abbé, a svájci orvos-pszichológus Max Pulver, a svájci neurobiológus Rudolf Pophal és a német filozófus, Ludwig Klages.

A grafológia vizsgálati tárgya az emberi kézírás

Gondolatközlésünk egyik formája az írás. A bennünket érő napi stressz, a lelkünkben zajló folyamatok, a szellemiség iránti igényünk és ezek megélése, álmaink, vágyaink, társas kapcsolataink, mindennapjaink során történő helytállásunk, ösztöneink, az erotika, az anyagiak iránti igényünk és élményünk, betegségjegyeink mind nyomot hagynak kézírásunkban. Érthető tehát, ha gyakran nevezik a „lélek tükrének”. Gondolataink fészke azonban az agyunk - mozgásunk irányítórendszere is (mint minden) innen indul ki. Ez a magyarázata annak, hogy a kézírás = agyírás. Ha bármilyen okból valaki elveszíti kezét, vagy annak íróképességét, más szerv, például a száj vagy a láb „megtanítható” az írásra. Ugye ismered a „Szájjal és lábbal festő művészek” csodálatos munkáit? . A művészet és az emberi akarat, a kitartás bámulatra méltó példáiban gyönyörködhetsz munkáikra pillantva.

Egészen pici gyermekkorodban fantasztikus mesevilágot rajzoltál már magadnak, s e rajzocskákban is benne élt már minden személyiségvonásod, ami meghatározta, milyen felnőtt leszel. Talán ma is rajzolsz néha, vagy firkálgatsz, miközben telefonálsz. Ami szinte biztos, lehet otthon, munkahelyeden számítógéped, a ceruzát és a tollat nem tudod kiküszöbölni életedből. A vonal, a nyom, amit hagysz, TE VAGY adott pillanatban, adott szituációban.

A grafológus számára nincs szép vagy csúnya írás. Az írás egyéni, s bárhogyan is igyekszünk megváltoztatni, elváltoztatni, az alapvető jellemvonásainkat nem tudjuk láthatatlanná tenni. A „betanult, vagyis modoros” írás olyan, mint egy maszk, de azonnal elárulja, hogy viselője nem vállalja önmagát - így hát nem érdemes próbálkozni ezzel.

Milyen területeken használható a grafológia?

Más tudományok (pl. pszichológia) számára segédtudományként funkcionálhat. A grafológia az emberi psziché megismerésének kiváló eszköze, segítségével teljes személyiségkép állítható fel az emberről.