Írás, könyvnyomtatás - Kner Izidor nyomdász, könyvkiadó, a művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás úttörője.

Nincs olyan pillanata az életünknek, amelybe az írás bele ne szövődne. Az emberi szellem fejlődésének két leghatalmasabb mozgatója a beszéd és az írás.

Az ábécé, az írás az emberi szellem egyik legnagyobb találmánya, és egyik legfontosabb segítőtársa volt a történelem hajnala óta.

Kínában szótagokat, Egyiptomban képeket, Mezopotámiában ék alakú jelek kombinációját használták betűként, leírni ezt vagy azt a beszélt nyelvet. Mivel a beszéd, a kiejtett szó, elszáll – az embernek a műveltség legelső korszakaiban már az volt a törekvése, hogy a kimondott szónak maradandó nyoma legyen.
Érdekes írásmódja volt az asszíroknak és babilóniaiaknak, akik agyagtáblákra nádtollal úgynevezett ékírást alkalmaztak, de ezt és az ősgermánok úgynevezett rúna-írását, meg a hettitákét is ma már csak a szaktudósok képesek elolvasni. A dél-amerikai maja, inka, azték kultúra írása is sok érdekes dolgot őrzött meg az utókornak, de csak kitartó kutatók sok fejtörése árán váltak elolvashatóvá, hiszen élő emberi közösség már nem maradt, aki használja. A Húsvét-szigeti bennszülöttek híres írásának titkát még máig sem sikerült megfejtenie a tudománynak. Ellenben az arab írást a legtöbb mohamedán nép ma is használja, és él a jellegzetes kínai, japán, koreai, grúz, örmény, újgörög írás is.

A másolóktól a könyvnyomtatásig
A pergamen szó a görög pergamenéből ered, ami „pergamoni bőrt” jelent.
A velin kiváló minőségű pergamen (fiatal borjak bőre), amelynek legfőbb tulajdonsága, hogy nem issza be a tintát vagy a festéket és így megőrzi eredeti színét. A pergamen megjelenése két fontos és döntő lépést eredményezett : az egyik a lúdtoll használata volt és a másik a kódexek megjelenése és elterjedése. A kódexek az i. sz. 1 században tűntek fel és a 4 században már világszerte általánossá váltak. A kódexek írása már nem a rabszolgák dolga volt, mint egykor a rómaiaknál hanem a kolostorokban élő szerzeteseké. Az első kolostori másolóműhelyek Itáliában létesültek. Az első évezredben, Európában csak a kolostorok falai között a scriptoriumokban folyt a kódexírás és –másolás, kivéve Bizáncot ahol állami intézményekben is. A 12 .századtól nőtt a világi intézmények (műhelyek, cégek) száma Itáliától Németalföldig és ily módon nőtt az igényes, művészi kódexek száma és színvonala. Magyarországon virágzott a kódexírás, egészen a könyvnyomtatás elterjedéséig, a 16. századig. Itt említésre méltó Mátyás király[ Corvina könyvtára, mely jelentős helyet foglalt el Európában, nemcsak a kéziratos kötetei számával, hanem a könyvgyűjteményeivel is.

    A nyomdászat már jóval a reneszánsz beköszönte előtt tudománynak, mesterségnek számított, hagyományai a régi korok ötvösművészetére vezethető vissza. A 15. században főként kártyajátékok, illusztrációk készítésére használták és a hírneves búcsúcédulák is ilyesfajta mesteremberek kezei alól kerültek ki. A könyvek, kódexek még mindig ügybuzgó szerzetesek munkáját dicsérték. Ám ahogy a különféle tudományok fejlődtek, gomba módra szaporodtak az iskolák, egyetemek, az igény is egyre nőtt a könyvek iránt, és bizony ezt a mennyiséget már aligha lehetett volna előállítani a hagyományos módon. Ekkor jött a képbe a hírneves Johannes Gutenberg, akit azóta is a könyvnyomtatás atyjaként emlegetnek. Persze nem érdemtelenül, bár azt meg kell jegyeznünk, hogy az említett férfiú már létező eljárásokat alkalmazott, a régi hagyományokat fejlesztette tovább, így létrehozva a mozgatható betűs nyomtatás eljárását. A hagyomány szerint Gutenbergnek saját pecsétgyűrűje adta az ötletet. 

158 évvel ezelőtt ezen a napon született  Kner Izidor nyomdász, könyvkiadó, a művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás úttörője.

Kner Izidor egy könyvkötő apa és egy cipész felmenőkkel büszkélkedő anya gyermekeként Gyomára született. 1860-ban. Tizenhárom évre rá egy kötészeti műhelyben kezdett tanoncként, majd könyvkötők és nyomdászok keze alatt inasként, segédként és nyomdai munkásként végigjárta a fél országot. 1882-ben saját nyomdát nyitott (tőke nélkül, 75 forintnyi takarékpénztári kölcsönből) – az egyszemélyes vállalkozás főleg könyveket készített. Bár csak egyetlen, ócska nyomdagépe volt, kiadványai – elsősorban tipográfiai igényességükkel – már akkor is kimagaslottak a mezőnyből.

Kner Imre egykori lakóházában található a Kner Nyomdaipari Múzeum. 1970 óta működik benne Magyarország egyetlen nyomdaipari múzeuma.

 

 

A ROVÁSÍRÁS TÖRTÉNETE

A magyar rovásírás a nemzet egyik méltatlanul elfeledett kultúrkincse. Már honfoglaló őseink is használták, de eredete még korábbra nyúlik vissza. Nevét onnan kapta, hogy általában fába (botra), vagy ritkán kőbe vésték, illetve rótták. A rovásból adódik a betűk szögletes jellege, ezeket a jeleket könnyebb volt bevésni, mintha ívesebb betűket használtak volna. Szintén emiatt használták az ún. csoportjeleket és a rövidítéseket.  Az írás irányultsága (jobbról-balra) pedig abból fakad, hogy könnyebb volt a botot bal kézzel tartani, és jobb kézzel balra haladva írni.

A kereszténység felvételével a pogány szertartásokat, és szokásokat törvényben tiltották meg, és ez a sors várt az addig használt rovásírásra is. Az írott emlékeket központilag összegyűjtötték, és megsemmisítették. Ezzel egyidőben a központi hatalom kérte a pápai egyházat, hogy készítse el a magyar nyelvet leírni képes latin ábécét is, ez viszont évtizedekig elhúzódott, az elterjedése pedig mintegy kétszáz évig. Ezalatt az idő alatt a királyi udvarban latinul írtak, a vidéki közemberek viszont továbbra is a rovásírást alkalmazták.

Alapvetően két változata ismert: az ún. székely-magyar rovásírás és a pálos-rovásírás. A két rovás típus alapvetően különbözik egymástól; míg a pálos íveltebb betűket használ, addig a székely-magyar valódi rúna írás, szögletes betűkkel. Úgy tűnik a pálos-rovásírást nemzetünk türk eredetű népei hozták magukkal, ugyanis az írás igen hasonlít a türk rovásírásra. A nevét onnan kapta, hogy legtovább a Pálos szerzetesek használták, mely rend az egyetlen magyar eredetű keresztény rend.
A pálos-rovásírás különlegesen sok emléke maradt meg Dél-Amerikában. A magyar pálos-szerzetesek ugyanis elfogadhatók voltak a középkorban mind a spanyol, mind a portugál királynak, ezért magyar pálosokat hívtak Dél-Amerika belső részeinek felfedezéséhez és az indiánok megtérítéséhez. Ezek a pálos szerzetesek gyakran barlangokban laktak ott is (hasonlóan a Pilis hegységbeli lakhelyeikhez), és a barlangok falán nagyon sok magyar nyelvű felirat maradt meg. Levelezéseikben, térképek feliratozásánál szintén használták a pálos-rovásírást. Később helyüket jezsuiták vették át, de a közöttük lévő magyar jezsuiták még egy darabig használták titkosírásként a pálos-rovásírást. Az írás iránya a ma használatos latin írásmóddal azonos, tehát balról-jobbra haladt.

Az írás másik fajtája a székely-magyar rovásírás. Az írás ezen módja talán elterjedtebb volt az ősi időkben, ezt bizonyítja, hogy jó néhány betűt jelölő tag sok más ősi írásban is megtalálható. Úgy tűnik a XIII. század folyamán enyhültek az írás ezen fajtáját tiltó törvények, és ekkor a rovásírás, ezen belül is a székely-magyar írásmód újra terjedni kezdett. Azonban erre az időre már kevesen voltak birtokában az írásmód szabályainak, és a kialakult latin írásmódot sem válthatta már fel. A XVI. századra különösen Erdélyben, azon belül is Székelyföld területén újra jelentősen elterjedt olyannyira, hogy egészen a XVIII. századig itt még tanították is az iskolákban. Ekkor szittya-szkíta írásmód volt a neve, csak mostanában hívják székely rovásírásnak.
A Habsburg birodalom mérte a végső csapást az írásmód használatára. Ekkor a magyar mellett a német is hivatalos nyelv volt, és egy harmadik írásmód már túl sok volt az egyszerű közemberek számára, akik ráadásul hivatalos ügyeikben nem is használhatták az ősi írást. Újra, ezúttal végérvényesen elveszett az írás általános jellege.

Manapság a rovásírás újra terjedőben van, elsősorban a székely-magyar módja

A rovásírás nem csak szent örökség, .... nemes feladat. Legyünk büszkék őseinkre, az ő útjukon egyetlen lépés sem vész kárba!

Róva tanulni

Érdekes felmérés készült az egyik iskolában. A kérdések arra vonatkoztak, hogy miként vélekednek a rovásírásról azok, akik még nem hallottak róla.  A válaszok többsége komolytalannak tartotta az egészet.  Amikor ugyanezeket a kérdéseket egy év gyakorlás után feltették nekik, már nagyon jónak,

könnyen megtanulhatónak, hasznosnak minősítették. 

 Ennek a tudásnak van egy mindennél fontosabb része, amit szintén minden megkérdezett tanító hangsúlyozott. A rovásíró tanulóknak magyarságtudata sokkal biztosabbá vált, mint iskolatársaiké. Jobban felfogják a népzene, a néptánc szépségeit,  alaposabban ismerik történelmünket, mondáinkat, összességében általános műveltségükké vált az ősi magyar kultúra.

Szeptember 8.- Az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja

Az írás története ma is sok titkot rejt.

 Az emberben már ősidők óta élt a vágy, hogy gondolatait, érzéseit, emlékeit valamiképpen rögzítse.  Az írás előzményei között tarthatjuk számon:

 - tulajdonjegy (billog) – Ázsia állattartó népei használták állataik megjelölésére
 - rováspálca – ez adósságok számontartására szolgált (a pálcán a bevágások száma utalt az összeg nagyságára – sok van a rovásán…)
 - csomójelek – az inkák használták különböző vastagságú és színű zsinórok és kötött csomók tömegéből állt, számadatokat rögzítettek vele.
 - kagylófúzérek: irokéz indiánoknál a kagylók számának és színének meghatározott jelentése volt.

   Az írás megjelenése a sumérekhez fűzıdik (a Kr. e. 4. évezred végén). A sumér ékírás leegyszerűsített képi jelekből állt. A fejlődés során a képjelek fogalomjelekké alakultak, aztán a fogalomírás ábrái  egyre jobban összekapcsolódtak az egyes szavak hangalakjával és fokozatosan szó- és szótagírássá alakultak.

Mezopotámiában kezdetben kőre, fára, bőrre írtak, de amikor ezek hiánycikké váltak, más  íráshordozó felületet kezdtek használni. Ezen a területen nagy mennyiségben található agyag, ebbe  karcolták írásjeleiket, így születtek meg az ékírásos agyagtáblák. Kezdetben felülről lefelé,  függőlegesen írtak,később   jobbról balra vízszintesen (az írásirány változásának valószínűsíthető  oka, hogy kezükkel elkenték a megírt sorokat.

Egy másik fontos íráshordozó a korban a sztéle – dombormővel díszített feliratos oszlop. Leghíresebb közülük Hammurapi – babiloni uralkodó – törvényoszlopa. Az ékírás megfejtői  Grotefend és Rawlinson.

Minden kultúrkörnek megvan a maga mítosza arról, hogy a nyelv és az írás miként jött létre. A kínaiak az ábécét Cang-Csie istennek tulajdonították, akinek sárkányarca és négy szeme volt. A mítosz szerint az írásjegyeket a csillagképekből, a teknős hátán lévő rajzolatból, és a homokban látható madárlábnyomokból alkotta meg.

Más források szerint: Fu-Hszi legendás kínai császár volt, akinek a Sárga-folyó Sárga Sárkánya elárulta az írás rejtélyét. Ezért nevezik Sárkányírásnak, ami alatt leggyakrabban a rúnaírást értik. A fenti két állítás nem zárja ki egymást, hiszen az isten alkotta meg, majd a sárkány őrizte a titkot, amit azután a császárnak elárult. Egy skandináv történet azt meséli el, hogy Odin isten hogyan hozta létre a rúna-ábécét, miután kilenc napon és éjjelen át a világfán függött. A kilencedik napon a fáról lehulló gallyak bizonyos jelek és szavak rajzolatát adták.

Viszont még egyszerűbb az ősi székely-magyar rovás ábécé keletkezésének magyarázata, amely állítólag a pók hálójában fellelhető geometriai alakzatokból állt össze. Sokak szerint ez volt az első igazi ábécé. Ennek köszönhető, hogy a pókot tekinthetjük a nyelv és az írás-mágia tanítójának. A pók lett a mitológia szerint az ősi nyelvek és az ábécé titkainak az őrzője.

Az írás története

Szeptember 8. az írástudatlanság elleni  küzdelem nemzetközi napja.

Az írás története ma is sok titkot rejt, kezdetei egészen az őskorig nyúlnak vissza.

Az emberiség történetének nagyobb részében nem ismerte az írást, a gondolatok rögzítésének első és legegyszerűbb módja a rajzolás volt.
A barlangrajzok nem kapcsolódnak egyetlen nyelv szókincséhez.Vannak kutatók, akik szerint csupán díszítésül szolgáltak. Mások szerint ezek a barlangok mindenekelőtt kultikus szertartások színhelyei voltak.

Az Altamira barlang festményeit egy kislány fedezte fel, az 1870-es évek elején a műkedvelő régész, Sautuola a barlang előcsarnokában folytatta ásatásait. Kislánya unatkozván felfedezőútra indult a barlang belseje felé. Hamarosan - toros, toros! - kiáltásokkal futott vissza és kezdte maga után vonszolni a szűk folyosóba meglepett apját. Don Sautoula négykézláb mászott az alacsony mennyezetű folyosón lánya után, melynek végén a mennyezetet élénk színekben pompázó bölények, lovak, vaddisznók, szarvasok csodálatos festményei borították.

A feledékenység ellen az emberek többféle tárgyjelet használtak. Először a mennyiségek rögzítésére találtak ki jeleket. A kipu az inkák, a rovásbot a magyarok számológépe volt. A rovásboton az adósságot tartották nyílván.

A kipu, vagy más néven az zsinórírás egy különleges, tízes számrendszerbeli információtárolási rendszer, melynek segítségével helyettesítették az írást az Inka Birodalomban.

A sumérok ékírása Kr. e. 4000-ben alakult ki. Írásuk kevert szó- és szótagírás volt. Puha agyagtáblába rajzolták be a jeleket, majd napon megszárították, vagy kiégették az agyagot. Az agyagtáblák az emberiség első könyvei. E leletből ismerjük a sumérok egyik legszebb irodalmi emlékét, a Gilgames-eposzt. Az ékírás tizenhárom jelét Georg Friedrich Grotefend, egy 27 éves, fiatal német gimnáziumi tanár már helyesen értelmezte a teljes megfejtéshez Creswicke Rawlinson jutott el.

Az egyiptomiak legrégibb írása, a hieroglif írás (jelentése : szent véset) Kr.e. 2900 körül alakult ki. Jellemzője, hogy jelei képszerű jeleket ábrázolnak, a fejlődés során ezek a képszerű jelek nem csak egy szót, hanem szótagot esetenként hangot is jelöltek.

A képírás jellegéből ma is sokat őriz a kínai és a japán írás. A kínai írás eredetileg különböző tárgyak, élőlények képét idézte, a fejlődés eredményeként a jelek elvesztették képszerűségüket. A kínai írás érdekessége, hogy nem követi a képírástól a betűírásig tartó fejlődési vonalat. Ennek oka, hogy a kínai nyelv csupa egy szótagú szóból áll. Egy szó általában több jelentésű .

A görög világ első írása a krétai lineáris A, illetve az ebből származó lineáris B, amelyet Michael Ventris fejtett meg. A görög ábécé a föníciaiból alakult ki, valószínű, hogy átvétele a Kr. e. 10-8. század között történt. A monda szerint Kádmosz föniciai királyfi görög földön járva megajándékozta a görögöket a betűírás ismeretével.

Görögországban az írni tudás állampolgári követelmény volt. Csak az vehetett részt a szavazásokon, aki írástudó volt. Szinte minden nagyobb városban működtek könyvtárak, amelyek múzeumokhoz, oktatási intézményekhez kapcsolódtak. Jelentősek voltak a tudósok, filozófusok, költők által alapított magánkönyvtárak is.

Az ókori rómaiak az etruszkoktól tanulták az írást, és mindössze négy betűt a (B, D, O, X) vettek át a Dél-Itáliába betelepült görögöktől. A latin ábécé betűi A, B, C, D, E, F, G, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X, Y. A rómaiak egyaránt írtak papiruszra és pergamenre. Feljegyzéseiket, leveleiket gyakran viasztáblára karcolták. Rómában a 4. században megjelentek a nyilvános könyvtárak, 28 működött belőlük a városban. A könyvtárakat tudósok vezették, a gyűjtemények százezres nagyságrendűek voltak.

/forrás: Írás törénete
Debreceni Városi Könyvtár/



Tatárlaka titka

Miközben a világ nagy kultúrái hatalmas építményeikkel hívják fel magukra a figyelmet, a magyarság elődeinek számító rokon népek reánk hagyományozott legősibb tudását három, mindössze néhány centiméter nagyságú agyagtáblácska hirdeti. A tatárlakai leletek kultúrtörténeti jelentősége mégis túlszárnyalja valamennyi vetélytársát.

A három tárgyacska legnagyobbika, a korong ugyanis sumér képírást és mai szóhasználattal rovásjeleket visel, ráadásul - egyes szakvélemények szerint - évezredekkel előzi meg a mezopotámiai íráskultúrát. A rovásírás elnevezés, ami egyaránt jelent felületbe karcolást és felületre írást, kiváló szobrászunktól, Fadrusz Jánostól származik, előtte középkori krónikásaink hun és szkíta írásként jellemezték, míg a XIX. századtól a hun-székely alak terjedt el.

Mi is az a grafológia?

Segít-e a grafológia az önismereti, személyiségfejlesztő munkában?

Az emberek többsége élete folyamán már biztosan találkozott a grafológia eszközeivel: akár hobby-szinten, akár tudományosabb vonatkozásban. Van, aki folyóiratokban megjelent írások elemzését olvasgatva, van, aki saját írását vizsgálgatva jutott az íráselemzés közelébe.

Az íráselemzés révén olyan „tükörrel” kerülünk szembe, akik mi magunk vagyunk: pozitív és negatív tulajdonságainkkal együtt. Aki bátran szembe mer nézni az eléállított tükörrel, az már felkészült arra, hogy önismeretét fejlessze, az életben megélt nehézségekkel felvegye a harcot, ami által boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá válhat.

A grafológia tudomány és nem jóslás.

Minden tudomány fejlődése ugyanúgy kezdődik. Valaki - valahol - valamin elgondolkodik. A gondolatot idővel elméletté formálja, s igyekszik ezt bizonyítani. Rögös út, amíg a bizonyítás és az elvetés csatája zajlik. Az ellenzők mellett követők is vannak, s ha az eredeti ötlet kiállja az idő próbáját, tudomány születik

. A grafológia „története” az Ókorig vezethető vissza. Arisztotelész (Kr.e. 384-322) mondta: „… éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot.” A római Constantin és Justinianus császárok idejében már a mai írásszakértéshez hasonló kérdésekkel foglalkoztak. A grafológia igazán a XIX. században teljesedett ki Nyugat-Európában. Legnevesebb képviselői: a francia Jean-Hippolíte Michon abbé, a svájci orvos-pszichológus Max Pulver, a svájci neurobiológus Rudolf Pophal és a német filozófus, Ludwig Klages.

A grafológia vizsgálati tárgya az emberi kézírás

Gondolatközlésünk egyik formája az írás. A bennünket érő napi stressz, a lelkünkben zajló folyamatok, a szellemiség iránti igényünk és ezek megélése, álmaink, vágyaink, társas kapcsolataink, mindennapjaink során történő helytállásunk, ösztöneink, az erotika, az anyagiak iránti igényünk és élményünk, betegségjegyeink mind nyomot hagynak kézírásunkban. Érthető tehát, ha gyakran nevezik a „lélek tükrének”. Gondolataink fészke azonban az agyunk - mozgásunk irányítórendszere is (mint minden) innen indul ki. Ez a magyarázata annak, hogy a kézírás = agyírás. Ha bármilyen okból valaki elveszíti kezét, vagy annak íróképességét, más szerv, például a száj vagy a láb „megtanítható” az írásra. Ugye ismered a „Szájjal és lábbal festő művészek” csodálatos munkáit? . A művészet és az emberi akarat, a kitartás bámulatra méltó példáiban gyönyörködhetsz munkáikra pillantva.

Egészen pici gyermekkorodban fantasztikus mesevilágot rajzoltál már magadnak, s e rajzocskákban is benne élt már minden személyiségvonásod, ami meghatározta, milyen felnőtt leszel. Talán ma is rajzolsz néha, vagy firkálgatsz, miközben telefonálsz. Ami szinte biztos, lehet otthon, munkahelyeden számítógéped, a ceruzát és a tollat nem tudod kiküszöbölni életedből. A vonal, a nyom, amit hagysz, TE VAGY adott pillanatban, adott szituációban.

A grafológus számára nincs szép vagy csúnya írás. Az írás egyéni, s bárhogyan is igyekszünk megváltoztatni, elváltoztatni, az alapvető jellemvonásainkat nem tudjuk láthatatlanná tenni. A „betanult, vagyis modoros” írás olyan, mint egy maszk, de azonnal elárulja, hogy viselője nem vállalja önmagát - így hát nem érdemes próbálkozni ezzel.

Milyen területeken használható a grafológia?

Más tudományok (pl. pszichológia) számára segédtudományként funkcionálhat. A grafológia az emberi psziché megismerésének kiváló eszköze, segítségével teljes személyiségkép állítható fel az emberről.