Az írás története ma is sok titkot rejt, kezdetei egészen az őskorig nyúlnak vissza.
Az emberiség történetének nagyobb részében nem ismerte az írást, a gondolatok rögzítésének első és legegyszerűbb módja a rajzolás volt.
A barlangrajzok nem kapcsolódnak egyetlen nyelv szókincséhez.Vannak kutatók, akik szerint csupán díszítésül szolgáltak. Mások szerint ezek a barlangok mindenekelőtt kultikus szertartások színhelyei voltak.
Az Altamira barlang festményeit egy kislány fedezte fel, az 1870-es évek elején a műkedvelő régész, Sautuola a barlang előcsarnokában folytatta ásatásait. Kislánya unatkozván felfedezőútra indult a barlang belseje felé. Hamarosan - toros, toros! - kiáltásokkal futott vissza és kezdte maga után vonszolni a szűk folyosóba meglepett apját. Don Sautoula négykézláb mászott az alacsony mennyezetű folyosón lánya után, melynek végén a mennyezetet élénk színekben pompázó bölények, lovak, vaddisznók, szarvasok csodálatos festményei borították.
A feledékenység ellen az emberek többféle tárgyjelet használtak. Először a mennyiségek rögzítésére találtak ki jeleket. A kipu az inkák, a rovásbot a magyarok számológépe volt. A rovásboton az adósságot tartották nyílván.
A kipu, vagy más néven az zsinórírás egy különleges, tízes számrendszerbeli információtárolási rendszer, melynek segítségével helyettesítették az írást az Inka Birodalomban.
A sumérok ékírása Kr. e. 4000-ben alakult ki. Írásuk kevert szó- és szótagírás volt. Puha agyagtáblába rajzolták be a jeleket, majd napon megszárították, vagy kiégették az agyagot. Az agyagtáblák az emberiség első könyvei. E leletből ismerjük a sumérok egyik legszebb irodalmi emlékét, a Gilgames-eposzt. Az ékírás tizenhárom jelét Georg Friedrich Grotefend, egy 27 éves, fiatal német gimnáziumi tanár már helyesen értelmezte a teljes megfejtéshez Creswicke Rawlinson jutott el.
Az egyiptomiak legrégibb írása, a hieroglif írás (jelentése : szent véset) Kr.e. 2900 körül alakult ki. Jellemzője, hogy jelei képszerű jeleket ábrázolnak, a fejlődés során ezek a képszerű jelek nem csak egy szót, hanem szótagot esetenként hangot is jelöltek.
A képírás jellegéből ma is sokat őriz a kínai és a japán írás. A kínai írás eredetileg különböző tárgyak, élőlények képét idézte, a fejlődés eredményeként a jelek elvesztették képszerűségüket. A kínai írás érdekessége, hogy nem követi a képírástól a betűírásig tartó fejlődési vonalat. Ennek oka, hogy a kínai nyelv csupa egy szótagú szóból áll. Egy szó általában több jelentésű .
A görög világ első írása a krétai lineáris A, illetve az ebből származó lineáris B, amelyet Michael Ventris fejtett meg. A görög ábécé a föníciaiból alakult ki, valószínű, hogy átvétele a Kr. e. 10-8. század között történt. A monda szerint Kádmosz föniciai királyfi görög földön járva megajándékozta a görögöket a betűírás ismeretével.
Görögországban az írni tudás állampolgári követelmény volt. Csak az vehetett részt a szavazásokon, aki írástudó volt. Szinte minden nagyobb városban működtek könyvtárak, amelyek múzeumokhoz, oktatási intézményekhez kapcsolódtak. Jelentősek voltak a tudósok, filozófusok, költők által alapított magánkönyvtárak is.
Az ókori rómaiak az etruszkoktól tanulták az írást, és mindössze négy betűt a (B, D, O, X) vettek át a Dél-Itáliába betelepült görögöktől. A latin ábécé betűi A, B, C, D, E, F, G, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X, Y. A rómaiak egyaránt írtak papiruszra és pergamenre. Feljegyzéseiket, leveleiket gyakran viasztáblára karcolták. Rómában a 4. században megjelentek a nyilvános könyvtárak, 28 működött belőlük a városban. A könyvtárakat tudósok vezették, a gyűjtemények százezres nagyságrendűek voltak.
/forrás: Írás törénete
Debreceni Városi Könyvtár/
Tatárlaka titka
Miközben a világ nagy kultúrái hatalmas építményeikkel hívják fel magukra a figyelmet, a magyarság elődeinek számító rokon népek reánk hagyományozott legősibb tudását három, mindössze néhány centiméter nagyságú agyagtáblácska hirdeti. A tatárlakai leletek kultúrtörténeti jelentősége mégis túlszárnyalja valamennyi vetélytársát.
A három tárgyacska legnagyobbika, a korong ugyanis sumér képírást és mai szóhasználattal rovásjeleket visel, ráadásul - egyes szakvélemények szerint - évezredekkel előzi meg a mezopotámiai íráskultúrát. A rovásírás elnevezés, ami egyaránt jelent felületbe karcolást és felületre írást, kiváló szobrászunktól, Fadrusz Jánostól származik, előtte középkori krónikásaink hun és szkíta írásként jellemezték, míg a XIX. századtól a hun-székely alak terjedt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése