"Ötzi" az Alpok rejtélyes halottja

 A gleccserek

A megfagyott folyónak tűnő gleccserek úgy keletkeznek, hogy az idők során sok hó halmozódik fel a hóhatár felett elterülő területeken. Az egymásra rakódott hórétegek felszíne a napsugárzás hatására kismértékben megolvad, majd a vízcseppek a mélyebben fekvő, hidegebb rétegekbe leszivárogva megfagynak. Az ismétlődő fölengedés és újrafagyás következtében kemény jégrétegek alakulnak ki. A meghízott jégmező a nagy nyomás és súly, valamint a nap melege által kiváltott olvadás hatására csúszni kezd, és hatalmas jégfolyamok keletkeznek.

 

Emléktábla Ötztalban,

Két német hegymászó 1991. szeptember 19-én fedezte fel a ma ismert legrégebbi megmaradt emberi testet. Megtalálásának helye egy gleccser újonnan képződött olvadómedencéje az olaszországi Dél-Tirolban, közel az Alpok fővonulatához, alig több mint kilencven méterre az olasz-osztrák határtól. Az Alpoknak ezt a részét Ötztali-Alpoknak is nevezik a hosszú és keskeny Ötztal völgye után.

Ötzi utolsó napja

Sokáig úgy vélték, éhhalált halt. Alaposabb vizsgálatok azonban gyilkosságra utaló nyomokat találtak az Alpokban jégbe fagyott ősember csontjain. Egy olasz-svájci kutatócsoport most már bizonyítottnak látja a gyilkosságot, sőt rekonstruálták is Ötzi utolsó napját – több mint ötezer év távlatából.

Ma sem élte volna túl

Az enyhén hiányos öltözet és a nem éppen havas vidékre illő lábbeli, valamint a megtalált mumifikálódott holttest bizonyos nyomai miatt sokáig azt gondolták a kutatók, hogy az Ötz-völgyében megtalált ember fagy- és éhhalált szenvedhetett sok ezer évvel ezelőtt. Aztán az óvatos vizsgálatok figyelmesek lettek egy sebhelyre, sőt egy nyílvessző hegyének a maradványára is, amiből a régészek arra következtettek, hogy Ötzit valószínűleg megsebesítették, majd az Alpokban háromezer méteres magasságban magára hagyták.

A Journal of Archeological Science régészeti szaklap legfrissebb számában Frank Rühli, a Zürichi Egyetem Anatómiai Intézetének munkatársa ez utóbbi feltételezést alátámasztó bizonyítékokat tárt a közönség elé.

Miután az olasz-svájci kutatócsoport Ötzit CT-vizsgálatnak vetette alá, már azt is meg tudta mondani, hogy a nyíl alulról fúródott a testbe, a kulcscsonthoz közel. A CT-vizsgálat arra is fényt derített, hogy a nyílvessző megsebesítette a kulcscsont környéki artériát is, aminek köszönhetően egy nagy vérömleny keletkezett mellkasánál.

„Ötzi igen súlyos sérülést szenvedett. Elméletileg egy nyílvessző okozta sebesülést túl lehet élni, amennyiben a vessző nem ér artériát, ha a seb nem fertőződik el, és megfelelő módon kezelik” – nyilatkozta a kutatócsoport vezetője, Frank Rühli a BBC News-nak. A három feltételből azonban egyik sem teljesült, így Ötzinek tulajdonképpen esélye sem volt a túlélésre.


Azon a bizonyos napon..

A korábbi vizsgálatok olyan pollenszemcséket mutattak ki Ötzi gyomrában, amelyek csakis alacsonyabban fekvő, erdő borította területről származhattak. 

Feltételezték továbbá, hogy Ötzi arra a helyre, ahol végül jégbe fagyva megtalálták, már sebesülten érkezett, valószínűleg üldözői elől menekült. Mindez ráadásul nem egy kora őszi, hóviharral terhelt napon történhetett, ahogy korábban képzelték, hanem csakis a nyár elején, mivel a megtalált pollen csak erre az időszakra jellemző.

Frank Rühli azonban úgy gondolja, hogy némileg módosítani kell Ötzi utolsó napjának leírását. Szerinte nehezen képzelhető el, hogy a mostani CT-vizsgálat alapján igen súlyosnak ítélt sebbel Ötzi naphosszat vándorolt volna. Rühli emiatt arra hajlik, hogy Ötzit már fent, a hegyekben érte a támadás. A nyílvessző befúródásának iránya is arra utal, hogy Ötzi a hegyen felfelé menekült, miközben támadói hátulról és alulról meglőtték.