Napjel - magyar motívumok

  A napjel.
 A természetben élő emberek nagy mértékben ki vannak szolgáltatva a természet erőinek. Az ember korán rájött arra, hogy élete legfontosabb tényezőit - a meleget, a világosságot - a Naptól kapja, ezért mindig tisztelettel tekintett ezen égitest felé. Népművészetünkben mélyen konzerválódott a napjel szinte minden formája. A napjel ősi tartalmát ugyan a magyar nép rég elfeledte, de formáját hagyományaiban mélyen konzerválta. Ősi hitregénkben csodálatos szarvas jelenik meg; homlokán fénylik a felkelő Nap, szarva hegyén a Nap fénye megannyi csíkban tündöklik. Tiszteletének tárgyát először kör alakkal ábrázolta; ennek horgas sugarú kör stílusváltozatát a nép "forgórózsának" mondja; ugyanezt a jelet megtaláljuk Kínában és a belső-ázsiai szőnyegeken. A szőnyegszövés technikája alakította ki a "horogkereszt" alakot, amely a csángóknál éppolyan formában jelenik meg, mint Ázsiában. A napjel összetettebb stílusváltozatai is ismertek. Így a székely porszarukon rajta van a napkorong tagoltabb formában, széléből a sugarak örvényszerűen csigavonalas gomolyban csapnak fel. Ilyen napjel díszíti a kínai és belső-ázsiai díszkapukat, kolostorok gerendáit, de a székelykapukat is. A csángó-, a kalotaszegi-, és a székely kapu keleti rokonságát nemcsak szerkezeti, de napjel díszítéses formái is megerősítik. Népünk nemcsak regős énekeiben őrzött meg a Nap csodálatára vonatkozó jelképeket, de a napfordulókor tartott turkajáráskor az ősi jelek rajzolásával is. Ilyenkor teheneik oldalára kerek napjeleket rajzoltak, hogy a mindent éltető Nap viruló erőben és egészségben tartsa meg hasznos jószágaikat.

A magyar népi motívumkincsről összességében elmondható a mély természetszeretet, a természet alkotó energiáiba vetett hit, és ezzel párhuzamosan egy új természeti világ alkotása a díszítés során. A díszítőelemek között feltűnően sok a virág, ezek azonban gyakran a természet egyéb jelenségeinek a leképezései, vagy módosult állatábrázolások is lehetnek: például az S-alakú levélformák az állatok szarvaira utalnak, a dupla fonatok összefonódott kígyók (a kígyó az ősmagyar mitológiában a ház őrzője volt), a kör alakú, belül szilvamag formát rejtő virágszimbólumok pedig a nőt jelképezik  , a férfierő és a beteéljesedett szerelem ábrázolása szintén virágokkal és nővényekkel történt.  A napjel, az ősi napkultuszok maradványaként stilzálva évezredek óta él népi díszítőművészetünk nővényeiben.. Érdemes rácsodálkozni a magyar népi díszítés logikájára, mely egy alapvető filozófiai nézetről vall: hatalmas felületeket üresen hagy, és egy-egy kisebb részt cifráz ki gondosan. Ezzel a hétköznapok kopárságát állítja szembe a különleges alkalmak nyújtotta csoda megélésével, az élet kitüntetett pillanataival. A régiek nemcsak motívumaikat, velük világnézetük alapjait is ránk hagyták: a küzdelmes, nehéz napok után mindig következik egy olyan esemény, ami miatt a lelkünk virágba borulhat.