Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;”
(Arany János)
A népköltészet a világ népeinek értékes öröksége.
Lelle
Történt egyszer, hogy Lelle, a világ legszebb kisasszonya, összetalálkozott az apja egy jobbágyával, akit Lászlónak hívtak.
A
fiú rögtön megszerette Lellét, s a lány viszontérzett. Mikor apjának
bejelentette szíve vágyát, mely az volt, hogy feleségül mehessen
Lászlóhoz, atyja dühében bezáratta egy toronyszobába. László az éj leple
alatt kiszökött szerelmeséhez, ki bánatosan közölte vele, hogy tervük
reménytelen, s Lelle így szólt Lászlóhoz:
Ígérd meg nekem, hogy holnap, mikor leszáll a nap, eljössz értem, s megszöktetsz apám kegyetlen büntetése elől.
László
betartva szavát megszöktette Lellét. Az őrök észrevették a vágtázó
lovakat, s utánuk eredtek. Mikor Balaton mellé értek, már közvetlen
mögöttük voltak. Lelle kétségbe esve a lovak alá vetette magát, s
meghalt.
E fiatal pár tragikus szerelme emlékéről nevezték el a Balaton melletti települést Lellének.
Valamikor réges-régen élt Bakony erdejében egy
hatalmas sárkány, akinek huszonnégy feje volt. Mind a huszonnégy fejéből
lángcsóvák csaptak ki, ha nem kapta meg napi táplálékát: huszonnégy
gyönyörű lányt.
Egy napon aztán a környék legerősebb legényének, Balatonnak a mátkájára került sor:
Nem, a mátkámat nem adom a szörnyetegnek, megvédem tőle az életem árán is!
Eltelt
egy nap, eltelt kettő, három, a lány csak nem érkezett, és ezért az
egész vidék zengett a sárkány üvöltésétől, beleremegtek a Bakony összes
fái is.
A tizenharmadik napon aztán a förtelmes állat tüzet okádva kitört barlangjából, és a földet kaparta.
Szempillantás
alatt hatalmas meder keletkezett, melyből forrás tört fel. Másnapra a
hegyek aljában kis tavacska kéklett. A megdühödött sárkány követelte
Balaton mátkáját. A legény elbúcsúzott mátkájától, mind két kezébe
szablyát fogott, csónakba ült és átevezett a sárkányhoz:
Ha közelembe jössz, az életeddel fizetsz, Balaton!
De a vitéz nem fordult vissza, és hamarosan ádáz küzdelem kezdődött.
Hulltak a sárkányfejek, nagyot csobbant tőlük a víz, de a maradék fejek lángnyelvei mindig jobban égették az ifjú testét.
Az utolsó levágott fejjel együtt Balaton is holtan zuhant a habokba.
Az
emberek egyik szeme nevetett, mert megszabadultak a zsarnoktól, a másik
szemük sírt, mert elvesztették a hőst, és az ő tiszteletére elnevezték a
tavat Balatonnak.
A leány mátkája elvesztése miatt kedvese után ugrott.
Most is a tó mélyén fekszenek csendesen, örök nyugalomban.
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése