A csillagos ég a népek életében
/Nicolas Camille Flammarion francia csillagász, tudománynépszerűsítő,. Generációk nőttek fel népszerű csillagászati könyvein, amelyeket számos nyelvre lefordítottak. Meggyőződéssel képviselte azt a nézetet, hogy a Földön kívül is vannak élőlények./
A távcsövet a régieknél a képzelet pótolta, mely a szétszórt égitesteket változatos égi alakokká csoportosítva az élet egy különös világbirodalmává avatá az eget. A képzelet rábeszélésére történt, hogy a föld megadta magát az égnek: ettől remélt jót, és várta bajainak orvoslását, és korán ahhoz szokott, hogy jövőjét a csillagoktól tudakozza.
"A tudományos fejlődés ifjúkorában az ember szellem arra hajlik, hogy mindennek lelket tulajdonítsunk. Betölti a mindenséget személyesített és természetfölötti lényekkel. Az ember mindazt, ami őt környékezi, úgy képzeli miként ő maga is, érez és gondolkodik"
Houzeau/
/Houzau ejtsd: uzó) János Károly (de Le Haye), francia csillagász, a brüsszeli egyetemen tanár volt, fizikai földrajzról, természetfilozofiáról és meteorológiáról is irt./
Amint az égboltozat jelenségei magukra vonták az emberek figyelmét, megszületett az első csillagászat..Kaldeában és önállóan Egyiptomban is.
Babilonban, mely első ízben méltatá örökké derült egének ragyogó csillagait imádásra, a csillagok ismerésének ősrégi nyomaira bukkanunk. Venus fölfedezése,miként mondani szokás, a történet előtti idők homályába vész el. Istár /"úrnő"/ nevezet alatt Asszíriában ő a természet nagy istennője és a nőiesség megszemélyesítője. Merkur Nebo név alatt a legfelsőbb értelem imádott megszemélyesítője. Mars vagy kaldeus néven Nergal nem csupán ismeretes volt, hanem egyszersmind nagy hős, és a csaták ura gyanánt tiszteltetett. Jupiter Asszíria nyelvén Merodach, az istenek királyának tekintetett. Saturnus vagy Adar nem volt utolsó csillagisten, hatalmas erő ura, az ellenség megsemmisítője és az állatkör fia vagyis legtávolabb eső.
Az Eufrátesz partjain fölfedezett könyvtár-maradványok csillagászati töredékei arról győznek meg, hogy Babilon az őskori csillagászat Eldorádója volt.
Egyiptomban is istenek tana volt a csillagászat, itt a csillagimádás a nap kultusza körül forgott.
Az egyiptomiak csillagászata állapította meg az állatkört, és az ő képzeletük teremtette meg azon csillagképeket, melyek szerint csoportosítjuk ma is az égtájak csillagtáborát. Igy tőlök származnak a Nap pályájának egyes állomásait megjelölő nevek. Ezen állatok legtöbb esetben hieroglifás jelei valának az isteneknek. Bizonyos sakálfajt használván az egyiptomiak a házőrzésre, a sakálfej jelvénye lett Anubisnak, kire az istenek az ég látó határának őrizetét bízták. Innét a Procyon.
Perzsiában vallási áhítattal tekintének a világsarkok tájaira, a világtájak négy vezércsillagára, melyeket Ormuzd azért helyezett oda, hogy a csillagzatokat vigyázó őrállomások legyenek.
/Forrás: Kandra Kabos /
A csillagos ég a népek életében, részlet/
Kandra Kabos (élt 1843–1905, ) mind a régészetben, mind a pogány magyar ősvallás kutatásában maradandót alkotott, ám nevét elsősorban egyháztörténeti munkái őrzik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése