1977. május 4-én -én halt meg Kovács Margit a kerámiaművészet egyik legnagyobb alakja.
Életművét a szépség szeretete, az anyagelvűség tisztelete és a virtuóz technika jellemzi. Művészetének középpontjában az ember áll. Kifogyhatatlan fantáziával formálta humoros, groteszk népballadai tömörségű vagy drámai jeleneteit, zsúfolt díszű, vagy alakos korsóit, tálait, a népmesékből és népéletből vett reliefjeit és alakjait.
Hivatása szerelmese volt. "Az anyag mindennapi
kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé
vált. És azóta az elem bekerülve vérem áramába, hol az öröm
hullámhegyeire, hol az ijedt reménytelenség hullámvölgyeibe sodor,
emel, buktat." - fogalmazta meg tömör egyszerűséggel röviddel a
halála előtt.
Művei bejárták Európát, alkotásait megismerte többek között az olasz,
az angol, a francia közvélemény, Brüsszelben a világkiállítás nagydíját
is elnyerte.
Témaköre kifogyhatatlanul gazdag, változatos: reális hangvételű portrék,
biblikus kompozíciók, groteszk figurák és zsánerképek,
népdalillusztrációk, zsúfolt díszű korsók, tálak.
Világa összességében egységes hatasú, sajátosan egyéni
hangú, hazai talajban gyökerezik, ugyanakkor modern és európai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése