Óbuda története
Kerthelység, sramli, túrós csusza, kadarka.
Zegzugos utcák, lugasos kocsmák, falusias környezet a nagyvárosi Pesttel
szemközt. Ezt jelentette Óbuda. Krúdy-hősöknek való világ.
Buda, Pest és Óbuda városa 1873-ban egyesültek. Óbuda alapjai lettek a
legkorábban lefektetve, történelme 2000 évre tekint vissza. 
A Duna ezen szakasza mellett az ókorban átkelőhelyeket létesítettek, melyek mellé a római birodalomban, hogy megakadályozzák a portyázó törzsek térhódításait, katonai táborokat telepítettek, és ezek körül az idők folyamán polgári városok jöttek létre. Az egyik legjelentősebb település Aquincum volt, a mai Óbuda területén. Az állandósuló barbár támadások miatt a rómaiak a Duna túlsó partján is erődöt építettek, így Pest alapjait is megvetették. A birodalom hanyatlása után különböző népcsoportok követték egymást. A magyar törzsek harcosai először a 880-as években érkeztek Pannóniára. A magyarok letelepedésével Óbudán folytatódott a városiasodás folyamata. Az Árpád-házi királyok idején több templom és kolostor is épült a területen, de ezek többsége mára már eltűnt. 1290-ben III. András uralkodása alatt, még országgyűlést is tartottak Óbudán. A XVIII. században a török uralom megszűnésével számos barokk épületet emeltek. A XVIII-XIX. század fordulóján jelentős textilipari üzemek jöttek létre, és növekedett a környékbeli lakosság lélekszáma.
Ma már csak nyomokban, de még nyomokban is alig látható valami a hajdani, romantikus emlékű Óbudából, a Krúdy Gyula megírta akkurátus mesteremberek, holdkóros álmodozók, gáláns lovagok és csipkeblúzos szépasszonyok világából.
Kássa Gábor élete utolsó húsz évét Óbudán töltötte. Itt lakott, tanított és festett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése