A vörös pandák az erősen veszélyeztetett óriás pandák (Ailuropoda
melanoleuca) távoli rokonai. Délkelet-Ázsia hegyvidéki, 1.800-4.000 m
magasságon fekvő erdeiben él. Megmenthető-e a kihalástól ez a ritka
állatfaj?
A nagyjából öt kilogrammot nyomó, mosómedve méretű vörös pandák elragadóan bájos állatok: fehér fülük mellett vicces szőrpamacsok ágaskodnak, farkukat vörös csíkok díszítik. Általában fák tetején szundikálnak, vagy puha labdává gömbölyödve melegednek. Ezenkívül legszívesebben bambuszligetekben töltik az idejüket, ahol a növény lágy rügyeit és leveleit rágcsálják.
Hajlékony testükkel akár a legvékonyabb faágra is felmásznak. A magasban keresnek menedéket a leopárdok, a kutyák és nem utolsósorban a vadászok elől, akik gyönyörű bundájukért ejtik el őket. A bambuszrajongó szőrmókok azonban nagy veszélyben vannak. Ha sürgősen nem segítünk rajtuk, akár örökre eltűnhetnek eredeti élőhelyükről.
A vörös panda a világ legmagasabb hegységének lábánál, a több mint háromezer méter magasságban zöldellő hűvös, ködös bambuszerdőkben él. Az éghajlat itt barátságtalan, a tél meglehetősen kemény. Ám ezek az állatok nagyszerűen alkalmazkodtak a zord körülményekhez. Vastag bundájuk remekül őrzi testük melegét a nagy hidegben is.
A mellső lábukon hat ujj van: a hüvelykujjhoz hasonló hatodikkal ragadják meg kedvenc csemegéjüket, a zsenge bambuszszárakat. Az állatok a mostoha körülmények ellenére pompásan érzik magukat ezen a tájon: ez az otthonuk. Ám mind több település veszi körül a vörös pandák hegyvidéki erdőségeit, a bambuszerdők pedig egyre jobban zsugorodnak – a bambuszból tüzelő lesz, a területből szántóföld.
A tudósok becslése szerint e veszélyeztetett állatok élőhelye legalább a felére csökkent az utóbbi húsz évben. „A vörös panda élőhelyeit egykor erdősávok kötötték össze. Mára ebből csak elszigetelt hegycsúcsok maradtak – mondja Miles Roberts biológus, a washingtoni állatkert munkatársa. – Mintha a vörös pandák olyan kis szigeteken élnének, amelyek semmiféle kapcsolatban nincsenek egymással.”
Mivel a vörös pandák nap mint nap rengeteg bambuszt fogyasztanak – akár saját tömegük 30 százalékával felérő mennyiséget is megehetnek –, egyetlen egyednek több mint három négyzetkilométeres bambuszerdőre van szüksége, hogy a napi betevőt összegyűjthesse. Ám a „szigetek” határait nemigen léphetik át, így egyre inkább csökken az életterük, és az élelmük is kevesebb. „Nem tudnak kitörni, hogy új területet vegyenek birtokba – teszi hozzá Roberts. – Egyszerűen be vannak zárva.”
REMÉNYTELI JÖVŐ
A vörös panda komótos vérmérséklete könnyen a vesztét okozhatja. Ha az állat ragadozóval találja magát szembe, csak abban bízhat, hogy mihamarabb valamelyik fa tetejére menekülhet. Sem energiája, sem erős izmai nincsenek ugyanis a küzdelemhez. Ám élőhelye zsugorodásával egyre több ragadozóval kell szembenéznie – egyebek között a marhacsordákat őrző kutyákkal is.
A természetvédők igyekeznek rávenni a helybélieket, hogy másképp tekintsenek ezekre az állatokra. Williams létrehozta a Red Panda Networköt, amely szervezet erdőőrei nem csupán vigyáznak a pandákra, de új bambuszerdőket is telepítenek. Emellett arról próbálják meggyőzni a helyieket, hogy ne vadásszanak ezekre az állatokra, hiszen a vadon élő vörös pandákra kíváncsi turisták sokat hozhatnak a konyhára.
Másféle tervek is születnek az állatok megmentésére. Például a környékbeli falvakban korszerűsítenék a fűtést, hogy a helyiek ne fával fűtsenek – és ne irtsák tovább az erdőt. A pásztorok is lassan megtanulják kisebb területeken legeltetni állataikat, így nagyobb tér maradhat meg a vörös pandáknak. A Red Panda Network emellett széles bambuszerdősáv kialakításán dolgozik, ahol különböző veszélyeztetett fajok lelhetnek menedékre. Mindezek segíthetnek abban, hogy megmentsék a vörös pandát. Ahogy Miles Roberts fogalmaz: „Reményeink szerint megtaláljuk a módját, hogy az állatok és az emberek békében együtt élhessenek.”
Forrás: Veszélyben a vörös pandák
Zöldben szebb a világ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése