|
Az
utódjaikat gondozó állatok bár nagyon óvatosak, mégis gyakran
előfordul, hogy szemünk elé tévednek, akár egy kiskacsáit vezető
tőkésréce, egy fiókáit etető fecske pár vagy épp egy sün család képében.
Megfigyelésük közben törekedjünk rá, hogy maradjunk számukra
észrevétlenek, s a lehető legkevésbé zavarjuk idilljüket. Tiszteljük meg
ezeknek az elkapott jeleneteknek az intimitását azzal, hogy nem
bolygatjuk, háborgatjuk a bensőséges pillanatokat.
Sűrűn
megesik az is, hogy az állatcsemetékre szüleik nélkül, magányos
helyzetben bukkanunk rá. Bármilyen ellenállhatatlan és hívogató is, hogy
megérintsük, kezünkbe vegyük, megsimogassuk, vagy megetessük a
gyámoltalan kis ifjoncot, ha lehet, kerüljük ezt el, hiszen
meggondolatlanságunkkal akár vesztét is okozhatjuk. Számos emlősnél
előfordul például, hogy az emberszagot megérezve nem gondozza tovább,
elhagyja utódját. De bármely fajra igaz lehet, hogy semmiképp ne
mozdítsuk ki a talált helyről, hiszen az esetek jórészében nem elárvult,
hanem táplálékért távollevő szüleit váró állatkáról van szó. Adott
fejlettségi állapotban fészekhagyó, de még röpképtelen madarak, például
rigófélék, baglyok esetében gyakori, hogy az ágakon, netán a földön
mászkáló fiókát bajba jutott, segítségre szoruló egyednek nézik, holott
erről szó sincs. Hasonlóan kritikus a madaraknál a kirepülés, az
emlősöknél az önállósodás időszaka is.
Fentiek
jól példázzák, hogy a természet rendjébe általában nem tanácsos
beavatkozni, de elkerülhetetlen helyzetekben, ha biztosan meggyőződtünk
arról, hogy ténylegesen bajba jutott, fészekből kiesett, elárvult,
sérült vagy szorult helyzetben lévő állatról vagy állatokról van szó,
akkor közbenjárhatunk érdekükben. Ha szükséges kérjük ki szakember
tanácsát is, mielőtt cselekszünk.
Forrás:
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése