A világ legkönnyebben elkészíthető süteménye. Mennyei illata, változatos ízvilága, mutatós külseje mindenkit elvarázsol - ráadásul még elrontani sem lehet.
A muffin szülőhazája Anglia, a 10. századból való. Walesben forró kövön sütötték a kelt tésztát, és eleinte az arisztokrata családok házicselédei fogyasztották a maradék süteményekből, kenyérből és morzsákból készült édességet.
A 18. században muffin man-ek járták az utcákat süteményüket árulva. Jane Austen Meggyőző érvek című regényében is szerepelt muffinárus. Amikor a ház urai is megkóstolták a muffint, attól kezdve a családi vacsorák és teadélutánok kötelező eleme lett, de méltó helyére akkor került, amikor a társadalom széles rétegei rájöttek arra, hogy a muffin egy egyszerűen elkészíthető és nagyon jóízű édesség.
Bár a nevük ugyanaz, az Amerikában elterjedt muffin teljesen más, mint a régi angol. Az amerikait eredetileg cupcake-nek hívták, és csupán liszt, vaj, tojás és cukor keveréke volt, amit pár perc alatt összekevertek és muffinpapírban gyorsan kisütöttek. Mivel a felszíne lapos volt, dekorálhatták cukormázzal, csokoládémázzal vagy habbal. A kétféle változatból és receptből alakult ki a mai muffin, amely most is sokféle variációban, ízesítéssel, töltelékkel készül.
Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 15 dkg cukor
- 10 dkg olvasztott vaj
- 2 dl tej
- 2 tojás
- fél csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- csipetnyi só
- kb. 15 dkg friss eper
Elkészítés:
A lisztet, a vaníliás cukrot, a sütőport és sót összekeverjük,
a tojást, vajat és cukrot külön tálban habosra keverjük, majd ezeket alaposan összedolgozzuk.
A megmosott eprek feléből a tejjel turmixot készítünk, hozzákeverjük a masszához, a maradék epret pedig felkockázva szintén hozzáadjuk.
Kivajazott formában, előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük.
Ha fel kellene sorolnunk, milyen keleti édességeket ismerünk, melyiket emlitnénk először, alighanem a baklava végezne az első helyen. A baklava olyan különlegességnek számított évszázadokig, amelyet csak az uralkodói, főúri udvarokban lehetett megkostólni A baklavát magáénak ismeri fél mditerráneum, egész Észak-Afrika, a Közel-Kelet, az egykori Perzsia Azerbajdzsán, Örményország és a Balkán nagy része is.
A szultáni palota konyhájában egykor valóságos főzőakadémia müködött, a baklava tésztájának készítése a szakácsok felvételi feladatai közt első helyen szerepelt. Először is a tésztát pontosan a tepsi méretére kellett nyújtani, de olyan hártyavékonyra, hogy száz rétegére egy aranyérmét élével ejtve a pénzdarabnak koppania kellett a tepsi alján! A látványos bemutatót érdeklődő közönség figyelte, és siker esetén a szakács nem csak az állást nyerte el, hanem az aranypénzt is megtarthatta...
Tekeredik a rétes..
A rétes készítés konyhaművészete szerves része az magyar kultúrának. Az fellelhető írások szerint az eredeti rétes még töltelék nélküli volt, akár 10-12 réteg tésztát is egymásra raktak, aztán darabokra vágva, kemencében sütötték meg, és porcukorral megszórva tálalták. A XVI. század második felében sok tésztarétegből álló süteményt készítettek töltelékkel, amit rétes-bélesnek vagy rétes-tortának hívtak.
Később, az 1700-as években megváltozott a rétes készítésének és sütésének módja. Az asztalon hártyavékonyra húzták ki a tésztát, rárakták a tölteléket, és az abrosszal göngyölték fel a rétestésztát a töltelék körül. Ez volt a húzott tészta, mely akkor volt jó, ha az alatta lévő írást el lehetett olvasni a tésztán keresztül.
A töltelékek lehetősége szinte végtelen. A legkedveltebb az almás, meggyes, mákos, meggyes-mákos, túrós, vaníliás-túrós, barackos-túrós, barackos, szedres, epres, csokis-rizses, gyümölcsös-rizses, káposztás, de van tökös-mákos, élesztős, hajdinás, szilvás, sütőtökös, tökmagos rétes is.
A bécsi almás rétes a világ 100 leghíresebb ételeinek egyike.
A mai rétes a XVIII — XIX. század fordulóján kapta végleges formáját. Noha mára kezdi elveszíteni hagyományát, ünnepek alkalmával szinte minden — különösen paraszti — házban előkerül. Szinte mindannyiunknak vannak szép emlékei arról, amikor nagymamáink hihetetlen ügyességgel nyújtották hártyavékonyságúra a rétestésztát, hogy édes és sós töltelékkel megrakva, ropogósra sütve tegyék elénk az ünnepi asztalra — arra a néhány rövidke percre, amíg a család apraja-nagyja szemvillanásnyi idő alatt eltüntette a még forró tepsi teljes tartalmát.Adjon az Úristen hozzá igen jó étvágyat!
Köszönjük nekik, hogy megőrizték számunkra ezt a csudálatos süteményt.
a tojást, vajat és cukrot külön tálban habosra keverjük, majd ezeket alaposan összedolgozzuk.
A megmosott eprek feléből a tejjel turmixot készítünk, hozzákeverjük a masszához, a maradék epret pedig felkockázva szintén hozzáadjuk.
Kivajazott formában, előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük.
Ha fel kellene sorolnunk, milyen keleti édességeket ismerünk, melyiket emlitnénk először, alighanem a baklava végezne az első helyen. A baklava olyan különlegességnek számított évszázadokig, amelyet csak az uralkodói, főúri udvarokban lehetett megkostólni A baklavát magáénak ismeri fél mditerráneum, egész Észak-Afrika, a Közel-Kelet, az egykori Perzsia Azerbajdzsán, Örményország és a Balkán nagy része is.
A szultáni palota konyhájában egykor valóságos főzőakadémia müködött, a baklava tésztájának készítése a szakácsok felvételi feladatai közt első helyen szerepelt. Először is a tésztát pontosan a tepsi méretére kellett nyújtani, de olyan hártyavékonyra, hogy száz rétegére egy aranyérmét élével ejtve a pénzdarabnak koppania kellett a tepsi alján! A látványos bemutatót érdeklődő közönség figyelte, és siker esetén a szakács nem csak az állást nyerte el, hanem az aranypénzt is megtarthatta...
Tekeredik a rétes..
A rétes készítés konyhaművészete szerves része az magyar kultúrának. Az fellelhető írások szerint az eredeti rétes még töltelék nélküli volt, akár 10-12 réteg tésztát is egymásra raktak, aztán darabokra vágva, kemencében sütötték meg, és porcukorral megszórva tálalták. A XVI. század második felében sok tésztarétegből álló süteményt készítettek töltelékkel, amit rétes-bélesnek vagy rétes-tortának hívtak.
Később, az 1700-as években megváltozott a rétes készítésének és sütésének módja. Az asztalon hártyavékonyra húzták ki a tésztát, rárakták a tölteléket, és az abrosszal göngyölték fel a rétestésztát a töltelék körül. Ez volt a húzott tészta, mely akkor volt jó, ha az alatta lévő írást el lehetett olvasni a tésztán keresztül.
A töltelékek lehetősége szinte végtelen. A legkedveltebb az almás, meggyes, mákos, meggyes-mákos, túrós, vaníliás-túrós, barackos-túrós, barackos, szedres, epres, csokis-rizses, gyümölcsös-rizses, káposztás, de van tökös-mákos, élesztős, hajdinás, szilvás, sütőtökös, tökmagos rétes is.
A bécsi almás rétes a világ 100 leghíresebb ételeinek egyike.
A mai rétes a XVIII — XIX. század fordulóján kapta végleges formáját. Noha mára kezdi elveszíteni hagyományát, ünnepek alkalmával szinte minden — különösen paraszti — házban előkerül. Szinte mindannyiunknak vannak szép emlékei arról, amikor nagymamáink hihetetlen ügyességgel nyújtották hártyavékonyságúra a rétestésztát, hogy édes és sós töltelékkel megrakva, ropogósra sütve tegyék elénk az ünnepi asztalra — arra a néhány rövidke percre, amíg a család apraja-nagyja szemvillanásnyi idő alatt eltüntette a még forró tepsi teljes tartalmát.Adjon az Úristen hozzá igen jó étvágyat!
Köszönjük nekik, hogy megőrizték számunkra ezt a csudálatos süteményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése