Drasztikusan csökkent a fecskék száma Magyarországon.

"Ha nem történik jelentős változás, akkor hazánkból 2020-ra eltűnhetnek a fecskék, pedig ők jelenthetnek biológiai védelmet a rovarok által terjesztetett betegségekkel szemben is.


  
Minden egyes fecske, amíg Magyarországon van, minimum 1 kilogramm rovart eszik meg - mondta el  Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület szóvivője, hozzátéve, ha egy-két millió fecske hiányzik hazánkból, egy-két millió kilogramm rovar marad a "nyakunkon". A fecskék által fogyasztott rovarok közé tartozik szinte az összes mezőgazdasági kártevő, illetve azok a szúnyogfajok, köztük az újabb betelepülők, amelyek akár halálos betegséget is terjeszthetnek - fűzte hozzá, figyelmeztetve arra, hogy a fecskeállomány eltűnésével Magyarország természetes biológiai védekezési potenciálja csökken a klímaváltozás körülményei közepette.

A legfontosabb állománycsökkentő tényező a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítás, -pusztítás, illetve az agrárkemizálás. "A második helyen áll a klímaváltozás, és Magyarországon teljesen megdöbbentő módon a harmadik helyen belép a lakosság fecskék iránti toleranciájának csökkenése" - mondta Orbán Zoltán.

A figyelmeztetéseink és a törvények ellenére évről évre egyre nagyobb mennyiségben verik le a fészkeket, szinte mindig a költési időszak közepén. Ekkor elpusztul a tojás, a fióka és gyakran a kotló madár is" - mondta a természetvédő, hozzátéve, hogy a tömeges elkövetések hátterében szinte mindig az önkormányzatok állnak.

A fecskefészkeket általában azért verik le, mert azt mondják, hogy a fecskeürülék veszélyt jelent, ugyanakkor az semmivel nem jelent nagyobb veszélyt mint bármilyen más ürülék. "A településen össze nem szedett sok tonnányi macska- és kutyaürülék sokkal nagyobb kockázatot jelent" - hangsúlyozta Orbán Zoltán, hozzátéve, hogy a fecskeürülék potyogása egy nagyon egyszerű eszközzel, a fészek alá felhelyezett, körülbelül kéttenyérnyi fém, fa vagy műanyag lappal, úgynevezett fecskepelenkával megakadályozható.

lmondta, hogy sokszor csupán azért verik le a fészkeket, mert a madarak csicseregnek, ami zavarja az embereket.
Azzal nem számolnak, hogy ha eltűnnek a fecskék, akkor a rovarok ellen be kell vetni a kémiai idegmérgeket, amelyek minden rovart elpusztítanak, többek között a beporzó rovarokat is, és a vízbázison, a táplálékon keresztül az emberi szervezetbe is bejutnak és minket is megmérgeznek - figyelmeztetett a természetvédő, aki szerint a fecskék védelmében a lakosság toleranciájának növelése mellett fontos lenne, hogy változtassanak a szúnyogirtás szabályain is, a jelenleg 4-5-6 százalékos biológiai szúnyogírást 100 százalékra kellene növelni."

forrás: Origo

Környzetünk védelmének fontossága

David Attenborough – brit természettudós, dokumentumfilmes, az ismeretterjesztő televízióműsorok egyik úttörője:

„A földi élet jövője attól függ, hogy képesek vagyunk-e cselekedni. Sokan egyénileg is megtesznek minden tőlük telhetőt, ám valódi sikert csak akkor érhetünk el, ha gyökeres változások mennek végbe a társadalomban, a gazdaságban és a politikában.” 


Szent-Györgyi Albert – Nobel-díjas és Kossuth-díjas magyar orvos, biokémikus:

„A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.”

Albert Schweitzer – Nobel-békedíjas német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos:

„A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.”
„A világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem hogy mennyire tiszteljük az életet.”

Friedensreich Hundertwasser – osztrák építész, festő és filozófus:


 
„Vendég vagy a természetben – viselkedj!”
„Csak ha úgy szereted a fákat, mint önmagadat, akkor van esélyed a túlélésre.”

A biodiverzitás

Május 22.  a biodiverzitás  napja.

Amikor a társadalmi szervezetek fontosnak tartják, hogy egy dolognak külön napot szenteljenek, az azért van, mert olyan dologról van szó, amivel rendszeresen foglalkoznunk kell. 1992. május 22.-én az ENSZ környezetvédelmi programjának konferenciáján, Nairobiban, elfogadták a biológiai sokféleség egyezmény végleges szövegét. Ezért lett május 22.-e az a nap, amikor erre a problémára irányul a figyelem. A sokféleség fennmaradását ugyanis számos veszély fenyegeti.

Az ökológia egyik leggyakrabban használt fogalma a diverzitás. Egy-egy élőhelyet, társulást elsősorban annak sokféleségével jellemeznek és az egy területen lezajló folyamatok is jól nyomon követhetők a diverzitás változásának megfigyelésével. A biodiverzitás mára már az egyik legtöbbet használt szó lett a természetvédelemben. Kezdik úgy tekinteni, mint valamiféle természeti erőforrást, akár a napsugárzást vagy a szélerőt. Ezért is fontos a biodiverzitás, a földi élet sokszínűségének, sokféleségének megőrzése, amit ma már nemzetközi egyezmények is szorgalmaznak.

A biodiverzitás az élővilág stabilitása szempontjából nagyon fontos. Egyes fajok eltűnése vagy felszaporodása az élő rendszerek esetében valamilyen hibára utal, amit általában az emberi tevékenységek váltanak ki. A sokféleség megszűnésének legdurvább példája az esőerdők irtása. Az esőerdőben egy négyzetkilométeren több tízezer különböző faj él, míg ha ezt kiirtják, mondjuk szántóföld létesítése céljából, akkor marad a haszonnövény.   A sokféleség csökkenése létező veszély, a XXI. század egyik nagy problémája lesz, a következményei egyelőre kiszámíthatatlanok.

A biológiai sokféleség fontosságát a ’80-as években már felismerték, az 1992-es Rio-i konferencia fontos témája volt. A konferencia eredménye a Biológiai Sokféleség Egyezmény volt, ami nemzetközi szinten határozott meg feladatokat és alapelveket a biológiai sokféleség védelmében.

Az Egyezmény fő célkitűzései a következők:

- A biológiai sokféleség megőrzése, ami nem csupán a fajok, hanem a genetikai állomány és az élőhelyek szintjén is megjelenik. Az Egyezmény a biodiverzitás megőrzése, használata és a hasznok megosztása között igyekszik egyensúlyt teremteni.
 - A fajok, ökoszisztémák, egyéb ökológiai rendszerek fenntartható használata, ami azt jelenti, hogy az hosszú távon nem jár a sokféleség drasztikus csökkenésével, és nem veszélyezteti a jövő nemzedékeinek igényeit.

Az Egyezmény nem klasszikus természetvédelmi törvény, mégis jelentős abból a szempontból, hogy az egész élővilág védelmére helyezi a hangsúlyt, illetve célja a természeti elemek degradációjának megállítása.

Naponta átlagosan 50 faj hal ki a Földön. Ha ez így folytatódik, gyors és beláthatatlan következmények várhatók, melyek közvetlenül az emberiséget  érintenek majd. 

Nagyjából 7000 növényt, 100 állatfajt használunk étkezési célra, gyógyszereink fele növényi eredetű – ezt meg kellene becsülni. A biogeokémiai folyamatokban rengeteg növény, állat vesz részt, azaz, hogy lélegezni tudjunk, hogy a földben megteremjen a betevő, hogy tiszta legyen a víz, rengeteg faj ,munkája’ szükséges.

Magyarországon 2006. május 22.-én került először megrendezésre a biodiverzitás napja.

A vörös panda- veszélyeztetett állatok

 A vörös pandák az erősen veszélyeztetett óriás pandák (Ailuropoda melanoleuca) távoli rokonai. Délkelet-Ázsia hegyvidéki, 1.800-4.000 m magasságon fekvő erdeiben él.  Megmenthető-e a kihalástól ez a ritka állatfaj?

A nagyjából öt kilogrammot nyomó, mosómedve méretű vörös pandák elragadóan bájos állatok: fehér fülük mellett vicces szőrpamacsok ágaskodnak, farkukat vörös csíkok díszítik. Általában fák tetején szundikálnak, vagy puha labdává gömbölyödve melegednek. Ezenkívül legszívesebben bambuszligetekben töltik az idejüket, ahol a növény lágy rügyeit és leveleit rágcsálják.

Hajlékony testükkel akár a legvékonyabb faágra is felmásznak. A magasban keresnek menedéket a leopárdok, a kutyák és nem utolsósorban a vadászok elől, akik gyönyörű bundájukért ejtik el őket. A bambuszrajongó szőrmókok azonban nagy veszélyben vannak. Ha sürgősen nem segítünk rajtuk, akár örökre eltűnhetnek eredeti élőhelyükről.

A vörös panda a világ legmagasabb hegységének lábánál, a több mint háromezer méter magasságban zöldellő hűvös, ködös bambuszerdőkben él. Az éghajlat itt barátságtalan, a tél meglehetősen kemény. Ám ezek az állatok nagyszerűen alkalmazkodtak a zord körülményekhez. Vastag bundájuk remekül őrzi testük melegét a nagy hidegben is.

A mellső lábukon hat ujj van: a hüvelykujjhoz hasonló hatodikkal ragadják meg kedvenc csemegéjüket, a zsenge bambuszszárakat. Az állatok a mostoha körülmények ellenére pompásan érzik magukat ezen a tájon: ez az otthonuk. Ám mind több település veszi körül a vörös pandák hegyvidéki erdőségeit, a bambuszerdők pedig egyre jobban zsugorodnak – a bambuszból tüzelő lesz, a területből szántóföld.
A tudósok becslése szerint e veszélyeztetett állatok élőhelye legalább a felére csökkent az utóbbi húsz évben. „A vörös panda élőhelyeit egykor erdősávok kötötték össze. Mára ebből csak elszigetelt hegycsúcsok maradtak – mondja Miles Roberts biológus, a washingtoni állatkert munkatársa. – Mintha a vörös pandák olyan kis szigeteken élnének, amelyek semmiféle kapcsolatban nincsenek egymással.”

Mivel a vörös pandák nap mint nap rengeteg bambuszt fogyasztanak – akár saját tömegük 30 százalékával felérő mennyiséget is megehetnek –, egyetlen egyednek több mint három négyzetkilométeres bambuszerdőre van szüksége, hogy a napi betevőt összegyűjthesse. Ám a „szigetek” határait nemigen léphetik át, így egyre inkább csökken az életterük, és az élelmük is kevesebb. „Nem tudnak kitörni, hogy új területet vegyenek birtokba – teszi hozzá Roberts. – Egyszerűen be vannak zárva.”

REMÉNYTELI JÖVŐ

A vörös panda komótos vérmérséklete könnyen a vesztét okozhatja. Ha az állat ragadozóval találja magát szembe, csak abban bízhat, hogy mihamarabb valamelyik fa tetejére menekülhet. Sem energiája, sem erős izmai nincsenek ugyanis a küzdelemhez. Ám élőhelye zsugorodásával egyre több ragadozóval kell szembenéznie – egyebek között a marhacsordákat őrző kutyákkal is.

A természetvédők igyekeznek rávenni a helybélieket, hogy másképp tekintsenek ezekre az állatokra. Williams létrehozta a Red Panda Networköt, amely szervezet erdőőrei nem csupán vigyáznak a pandákra, de új bambuszerdőket is telepítenek. Emellett arról próbálják meggyőzni a helyieket, hogy ne vadásszanak ezekre az állatokra, hiszen a vadon élő vörös pandákra kíváncsi turisták sokat hozhatnak a konyhára.

Másféle tervek is születnek az állatok megmentésére. Például a környékbeli falvakban korszerűsítenék a fűtést, hogy a helyiek ne fával fűtsenek – és ne irtsák tovább az erdőt. A pásztorok is lassan megtanulják kisebb területeken legeltetni állataikat, így nagyobb tér maradhat meg a vörös pandáknak. A Red Panda Network emellett széles bambuszerdősáv kialakításán dolgozik, ahol különböző veszélyeztetett fajok lelhetnek menedékre. Mindezek segíthetnek abban, hogy megmentsék a vörös pandát. Ahogy Miles Roberts fogalmaz: „Reményeink szerint megtaláljuk a módját, hogy az állatok és az emberek békében együtt élhessenek.”


Forrás:  Veszélyben a vörös pandák
Zöldben szebb a világ

Az erdő

Az erdők úgy, mint az óceánok, tengerek a föld élővilágának -embernek, állatnak- biztosítja az életfeltételeket azzal, hogy a szén-dioxidot átalakítja oxigénné és egyben élőhelyet biztosít számos biológiai szervezet, élőlény számára. Ezért felbecsülhetetlen az erdő haszna.

A világ erdei jelenleg is rohamosan fogynak.

 

Az erdők megőrzése társadalmunk és gazdaságunk szempontjából egyaránt alapvető. Hatalmas jelentőségű „zöld infrastruktúraként” tekinthetünk rájuk, amelyek nyersanyagokat, védelmet és sok más ún. ökológiai szolgáltatást biztosítanak számunkra. Azon túl, hogy faanyagot, vadhúst, gyümölcsöket, gyógynövényeket nyújtanak, az erdők legfőbb szerepe az emberek számára is élhető környezet kialakítása: a talajok képzése, az ivóvízbázisok védelme, a levegő szűrése és tisztítása. Az erdők védelmi szerepe a klímaváltozás mérséklésében is egyértelmű. A meglévő erdők letarolásával felszabaduló szén több, mint 20%-ban járul hozzá a klímaváltozáshoz. Az őserdők különösen sok szenet tárolnak, ezért még a gazdasági erdőkké alakításuk is hátrányos hatásokkal jár. Az erdőtelepítésekkel a légköri szén újra megköthető, ami csökkenti a klímaváltozás kockázatait. Mindezen funkcióknak, szolgáltatásoknak a fenntarthatósága ugyanakkor azon múlik, hogy az erdőt alkotó élővilágot, a biológiai sokféleséget minél teljesebb formában meg tudjuk-e őrizni vagy sem. Minden élőlénynek, a mikroorganizmusoktól a madár- és emlősfajokig fontos szerepe van abban, hogy az erdő egészséges, és működőképes maradjon. Az erdők területét drasztikusan lecsökkenteni, vagy a természetes fajösszetételüket és más tulajdonságaikat nagy területen megváltoztatni rendkívül kockázatos.

 

 

Az erdők szerepe a Föld lakóinak életében alapvető: a szárazföldi fajok kétharmadának élőhelyét biztosítják. Az erdők megtisztítják a levegőt, amit belélegzünk, kulcsfontosságúak az erózió megfékezésében, életmentő orvosságokat nyújtanak számunkra és megakadályozzák az áradásokat, melyek oly sok életet veszélyeztetnek világszerte.

Ma azonban a Föld erdei válságban vannak. Bolygónk eredeti erdőborításának mára közel a fele elveszett, és a megmaradt területek sem hasonlítanak egykori állapotukhoz. Területük globálisan minden percben egy focipálya nagyságú résszel csökken, a természetes erdők aránya az ültetett erdőkhöz képest folyamatosan romlik. Mi lesz így a világ élőlényeivel 100 év múlva? Milyenek lesznek az erdők? Milyen lesz az ember és az erdők kapcsolata? Mennyi lakója lesz és milyenek?

 

 

Mindannyiunk feladata megőrizni erdeinket, és óvni a további pusztulástól!

A fehér kardszárnyú delfin

A teljesen fehér kardszárnyú delfint (Orcinus orca) a Csendes-óceán északi részén, a Kamcsatka-félszigettől keletre, a Parancsnok-szigetek közelében fényképezték és videózták le moszkvai és szentpétervári egyetemi kutatók. A szakemberek egy nemzetközi tudományos program keretében tanulmányozták a vidék bálna- és delfinpopulációinak akusztikus kommunikációját és társas viselkedését. A hím állatot a kutatók Jéghegynek nevezték el a vízből 2 méterre kiemelkedő, hófehér hátúszója alapján.

Jéghegy minden szempontból azoknak a tiszta, vad és rendkívül izgalmas dolgoknak a jelképe, amelyek az óceánban felfedezésre várnak" – mondta Erich Hoyt, a FEROP társigazgatója és a Bálna- és Delfinvédő Társaság (Whale and Dolphin Conservation Society – WDCS) kutatója. „A kihívás az, hogy az óceánt egészségesen tartsuk, mivel bármikor előfordulhatnak ilyen meglepetések" – tette hozzá.

A kutatók és a természetvédők remélik, hogy Jéghegy egyediségével még inkább felhívja a figyelmet a területen élő kardszárnyú delfinek és más cetfélék védelmének szükségességére.


forrásI origo