Kovács Margit kerámiaművész

Kovács Margit (Győr, 1902. november 30. – Bp. 1977. június 4.) kerámiaművész

 1972-ben életműve nagy részét a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának ajándékozta. Az életművét bemutató kiállítás 1973-ban abban a hangulatos, XVIII. századi épületben nyílt meg, amely eredetileg sóházként, majd postaállomásként később kereskedőházként működött, végül id. Vastagh György festőművész fiának, a jogászként végzett Bélának a lakóháza lett.

Az épület múzeummá alakításakor a párkányos oromzatú főhomlokzat ba­rokk kapuzata mellett helyezték el a Kovács Margit 1929-es Korongos reliefjének a másolatát. A kiállítóhelyet 1977-ben 300 m² alapterületű udvari szárnnyal bővítették és a pincerész átalakításával kilenc különböző nagyságú kiállító terem és egy emeleti galéria jött létre. A múzeum tizenegy kiállító termében a különböző népek időben és térben távoli plasztikai hagyományait a magyar népművészettel ötvöző keramikus háromszáznál több alkotása, terrakottából vagy samottból készült plasztikája, reliefjei és sokféle típusú dísztárgya látható.

Kovács Margit tanulmányait Jaschik Álmos magániskolájában kezdte, majd az Iparművészeti Iskolában folytatta. 1926-tól Hertha Bucher bécsi kerámia műhelyében gyakorolta a mesterség fogásait. 1928-ban és 1929-ben a müncheni Staatsschule für Angewandte Kunst növendéke. Az 1930-as évek elején Koppenhágában és Sevres-ben tett tanulmányutakat.

A harmincas évek elejére jellemző expresszív felületkezelésű műveinek jellegzetes példája a Zsömlelány (1933-34) c. plasztikája, melynek formálása a középkori szobrászat formaeszményéhez kapcsolódik. A geometrizáló tendencia (Kuglófmadonna, 1938) mellett a negyvenes években a művész egyre nyúlánkabb arányú, oszlopszerű alakokat formáz (Jó pásztor, 1942). Biblikus, moralizáló vagy népköltészeti tematikájú alkotásainál a színes mázak mellett ekkor már matt hatású, színezett agyagmázat (engobe) is alkalmaz. A harmincas, negyvenes években készült alkotások kiemelkedő biblikus témájú művei egyrészt bizantinizáló falképek (Angyali üdvözlet 1938; Utolsó vacsora 1935), másrészt korongolt plasztikák ( Corpus, 1948; Bárányos király, 1944).

Funkcionális tárgyait: korsóit, tálait, vázáit kifogyhatatlan leleményességgel formálta meg. A közéjük tartozó, pártázatos  Az ötvenes években a folklorisztikus inspiráció mellett a paraszti zsánerjelenetek kapnak nagyobb hangsúlyt az életműben. Az életképpel díszített csempeképek és magasreliefek mellett (Almaszedés, 1952, Parasztla­kodalom, 1955) – a szocreál korszak követelményeihez igazodva - ebben az időszakban születnek realista hangvételű nagyméretű korongolt figurái is (Fonó, 1953).

A hatvanas és hetvenes években készült durvább, samottosabb anyagból formált, rusztikus plasztikák és reliefek a görög mitológia, az archaikus mesék és népi mondák világát (Cantata Profana, 1969) idézik meg.

Kezedben pihenek, mint formálatlan agyag.

Ugye tudod:

az is tündöklik, ha rászolgál a nap ?

Alakíts hát hozzád hasonlóvá !

Azzá leszek, amivé akarod.

De belül azért agyag maradok.

Kovács Margit Kerámiamúzem - Szentendre

Szobrász vagy.

Kezedben pihenek, mint formálatlan agyag.

Ugye tudod:

az is tündöklik, ha rászolgál a nap ?

Alakíts hát hozzád hasonlóvá !

Azzá leszek, amivé akarod.

De belül azért agyag maradok.

Kovács Margit Kerámiamúzeum  - Szentendre

"Köszöntöm az érkezőt, a szép régi  ház kapuján belépőt, a munkámmal ismerkedőt, a katalógus lapjait forgatót - és köszöntöm a távozót, a kapun kilépőt. Remélem megőriz valami visszhangot, emberi kapcsolatot találkozásunkból. E két kapunyitás közötti időt most arra használom, hogy az agyagról és kettőnk kapcsolatáról meséljek. Az agyag mindennapi kenyerem, örömöm,bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé vált. Mert csodálatos ez az ősi mesterség. Az élet hajnalán vette kezébe az ember az agyagot. És amikor az első fazekas elkészítette az első hasznos edényt - játszott is, örült is bizonyára: belevésett valami szép haszontalant. És azóta kézről-kézre adja ezt a szép játékot. Ahány alkotó, annyi változat. Mindenki beleleheli lelkét, jókedvét, örömét, bánatát. 
És milyen csodálatos: a fazekas már rég nincs sehol, de jókedve humora,pajzánsága öröme, gyásza ott duruzsol továbbra is cserepeiben és mesél az utána jövőknek.   
Kovács Margit"

Kovács Margit kerámiái mindenkihez szólnak.
Az ő világa egyedülvaló és varázslatos világ, mélységesen emberi és játszin tündéri, mesét mondó és mítoszt idéző, álmot csillantó és látomást elevenítő, telis-tele bűbájjal és búbánattal, gyermekivel és bölcsességgel, szívvel és lélekkel.Minden benne van: fiatalság és öregség, okosság, és balgaság, születés és halál, vágyakozás és várakozás, töprengés és álmodozás... csak az kell, hogy igaz szívvel közelítsük meg.
Kovács Margit a XX. századi magyar kerámiaművészet egyik legkiemelkedőbb mestere.

Kovács Margit a kerámiaművészet egyik legnagyobb alakja

Életművét a szépség szeretete, az anyagelvűség tisztelete és a virtuóz technika jellemzi. Művészetének középpontjában az ember áll. Kifogyhatatlan fantáziával formálta humoros, groteszk népballadai tömörségű vagy drámai jeleneteit, zsúfolt díszű, vagy alakos korsóit, tálait, a népmesékből és népéletből vett reliefjeit és alakjait.

 Hivatása szerelmese volt. "Az anyag mindennapi kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé vált. És azóta az elem bekerülve vérem áramába, hol az öröm hullámhegyeire, hol az ijedt reménytelenség hullámvölgyeibe sodor, emel, buktat." - fogalmazta meg tömör egyszerűséggel röviddel a halála előtt.

Művei bejárták Európát, alkotásait megismerte többek között az olasz, az angol, a francia közvélemény, Brüsszelben a világkiállítás nagydíját is elnyerte.

Témaköre kifogyhatatlanul gazdag, változatos: reális hangvételű portrék, biblikus kompozíciók, groteszk figurák és zsánerképek, népdal illusztrációk, zsúfolt díszű korsók, tálak. Világa összességében egységes hatasú, sajátosan egyéni hangú, hazai talajban gyökerezik, ugyanakkor modern és európai.

 1902. november 30-án Győrött született és itt töltötte gyermekéveit, az Osztrák-Magyar Monarchia Ferenc József-i aranykorának utolsó éveiben, az új művészeti irányzat, a szecesszió térhódításának idején. Művészi érzékenysége korán nyiladozott. A véletlen kiszámíthatatlan játékaként abban az utcában, ahol gyermekéveit töltötte, egy kályhásmester is lakott, aki felfigyelt a gyermek alakuló formaérzékére és az agyaggal megismertette őt. Érettségi után, művészi hajlamait látva, özvegy édesanyja és nagybátyja, további áldozatokat vállalva, Budapestre küldték tanulni.

Jó szerencséje Jaschik Álmoshoz vezette, aki a századelő magyar művészeti életének vezéregyéniségei közé tartozott. 1920 után nyitott, haladó szellemű magániskolájában grafikusokat és iparművészeket képzett, akik a modern magyar alkalmazott grafika és iparművészet arculatának megformálásában úttörő szerepet játszottak. Jaschik Álmos tanítási elveiben - a szecesszióra oly jellemzően - a művészeti műfajok szintetizálásának képviselője volt, és a szecessziónak "a szépség mindennapi kenyér" hitvallását plántálta tanítványaiba.

Kovács Margit a Jaschik iskolában 1922-től 1926-ig folytatta tanulmányait, ahol először a szecesszió erősen iparművészeti jellegének megfelelően, különféle alkalmazott grafikai feladatokat kapott: plakátot, csomagolástervet, könyvillusztrációt, később megpróbálkozott a pesti polgárság körében divatos porcelánfestéssel is.

1926-ban tanulmányai folytatására Bécsbe utazott. Bécs a feltörekvő magyar polgárság vékony rétege számára a műveltség és társadalmi haladás Mekkája, iparművészeti szempontból pedig a Wiener Werkstätte munkássága nyomán az európai fejlődés központja volt. Az itt dolgozó művészek a mindennapi használati tárgyaknak a kor új igényeinek megfelelő formáit akarták megteremteni.

A Wiener Werkstätte lelke, Kovács Margit tanulmányainak idején, Dagobert Peche építész volt, aki a húszas évek art decónak nevezett stílusmozgalmában jelentékeny szerepet játszott. Az art deco jellegzetes sajátsága a népies elemek felhasználása is, mely Kovács Margitnál, Kozma Lajosnál, Kaesz Gyulánál, Ferenczy Noéminél, Tevan Margitnál és még sok iparművész alkotó tevékenységében mutatható ki. A bécsi tanulóévek során hatással volt még művészetére Michael Powolny, a Bécsi Iparművészeti Iskola professzora, aki a kerámia kézműves hagyományainak felújítását és megnemesítését hirdette tanítványainak; Hertha Bucher, aki megismertette és megszerettette Kovács Margittal a korongozást és a nagy méretű figurák alakítását, gyúrását.

Tanulóéveinek következő állomása München, ahol 1928-29-ben a Staatschule für Angewandte Kunstban szobrászatot és kerámiát tanult. Itt sajátította el a felvillanó ötletek apró agyaghurkákkal való felvázolását a kompozíció jelzésére, ez mindvégig élt munkamódszerében.

1929-ben hazatért, Győrből Budapestre költözött, és aktívan bekapcsolódott a művészeti életbe. Jelentkezett az Akadémia utcai Tamás Galériában, részt vett a Nemzeti Szalon csoportkiállításán. Kiállított műveivel a Magyar Iparművészet 1929-es évfolyamának kritikája szerint "feltűnést keltett". Az itt kiállított alkotások - edények, dísztárgyak, vázák, gyertyatartók, lámpák - az anyag fokozódó ismeretéről, rusztikus hangvételről és egy lágy, bársonyos, szintén bécsi eredetű folyatott máz használatáról tanúskodtak. Ezeket "egy nagyon tehetséges lány sokat ígérő próbálkozásainak tartják, aki ha komoly tanulással, kitartással megszerzi a beérkezés feltételeit, azaz a szobrászatban, a rajzban és a kerámia technológiájában való elengedhetetlen jártasságot, akkor tehetsége őt modern keramikusaink első sorába fogja emelni". /Magyar Iparművészet 1929./ A jóslat bevált, Kovács Margit a szerencsés sorsú művészek közé tartozott, akit feltűnése első pillanatától kezdve megbecsültek és méltányoltak.

Kovács Margit

1977. május 4-én -én halt meg  Kovács Margit  a kerámiaművészet egyik legnagyobb alakja. 

Életművét a szépség szeretete, az anyagelvűség tisztelete és a virtuóz technika jellemzi. Művészetének középpontjában az ember áll. Kifogyhatatlan fantáziával formálta humoros, groteszk népballadai tömörségű vagy drámai jeleneteit, zsúfolt díszű, vagy alakos korsóit, tálait, a népmesékből és népéletből vett reliefjeit és alakjait.

 Hivatása szerelmese volt. "Az anyag mindennapi kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé vált. És azóta az elem bekerülve vérem áramába, hol az öröm hullámhegyeire, hol az ijedt reménytelenség hullámvölgyeibe sodor, emel, buktat." - fogalmazta meg tömör egyszerűséggel röviddel a halála előtt.

Művei bejárták Európát, alkotásait megismerte többek között az olasz, az angol, a francia közvélemény, Brüsszelben a világkiállítás nagydíját is elnyerte.

Témaköre kifogyhatatlanul gazdag, változatos: reális hangvételű portrék, biblikus kompozíciók, groteszk figurák és zsánerképek, népdalillusztrációk, zsúfolt díszű korsók, tálak. Világa összességében egységes hatasú, sajátosan egyéni hangú, hazai talajban gyökerezik, ugyanakkor modern és európai.

 

Ezen a napon született Kovács Margit /1902-1977/

Keramikus, szobrász, a modern magyar kerámiaművészet egyik megteremtője. Budapesti, bécsi, müncheni iskolák után Dániában és Franciaországban volt tanulmányúton. Egyaránt mestere a körplasztikának és a domborműnek, az agyagba vésett rajzos csempéknek, korongolt és felrakott edényeknek, a mázak finoman árnyalt keverésének. Alkotómunkásságának középpontjában az ember áll. Témaköre kifogyhatatlanul gazdag, változatos: reális hangvételű portrék, biblikus kompozíciók, groteszk figurák és zsánerképek, népdal illusztrációk, zsúfolt díszű korsók, tálak. Világa összességében egységes hatasú, sajátosan egyéni hangú, hazai talajban gyökerezik, ugyanakkor modern és európai.

Határtalan munkabírásával szinte az utolsó percéig dolgozott, mert hivatása szerelmese volt. "Az anyag mindennapi kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé vált. És azóta az elem bekerülve vérem áramába, hol az öröm hullámhegyeire, hol az ijedt reménytelenség hullámvölgyeibe sodor, emel, buktat." - fogalmazta meg tömör egyszerűséggel röviddel a halála előtt.
Életműve befejezett, csodálatos egész; zaklatott

korban törékeny tökéletesség.