Keramikus, szobrász, a modern magyar kerámiaművészet egyik megteremtője. Budapesti, bécsi, müncheni iskolák után Dániában és Franciaországban volt tanulmányúton. Egyaránt mestere a körplasztikának és a domborműnek, az agyagba vésett rajzos csempéknek, korongolt és felrakott edényeknek, a mázak finoman árnyalt keverésének. Alkotómunkásságának középpontjában az ember áll. Témaköre kifogyhatatlanul gazdag, változatos: reális hangvételű portrék, biblikus kompozíciók, groteszk figurák és zsánerképek, népdal illusztrációk, zsúfolt díszű korsók, tálak. Világa összességében egységes hatasú, sajátosan egyéni hangú, hazai talajban gyökerezik, ugyanakkor modern és európai.
Határtalan munkabírásával szinte az utolsó percéig dolgozott, mert hivatása szerelmese volt. "Az anyag mindennapi kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé vált. És azóta az elem bekerülve vérem áramába, hol az öröm hullámhegyeire, hol az ijedt reménytelenség hullámvölgyeibe sodor, emel, buktat." - fogalmazta meg tömör egyszerűséggel röviddel a halála előtt.
Életműve befejezett, csodálatos egész; zaklatott
korban törékeny tökéletesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése