A parfüm története
A parfüm szó a latin "per fumum" kifejezésből ered, ami annyit tesz: "A füstön át", vagy "Füst révén".
Ugyanis a parfüm régi formája nem volt más, mint illatos füst (tömjén) amelyet füstáldozatok bemutatásához és a halottak bebalzsamozásakor alkalmaztak, kábító illattal megtöltve a levegőt.
Már ezer éve különleges metszett üvegcséket készítettek az illatszerek méltó tárolására, melyet a mai kozmetikai ipar a tökélyig fejlesztett. Maga az illatosítás több ezer érve nyúlik vissza. I.e. 3200-ben Menes fáraó sírjában az ékszereken kívül, rúzst, szempillafestéket, hajgöndörítő csipeszeket, fésűket egyéb szépítőszereket valamint illatos kenőcsök tégelyeit találták a régészek. Az előkelő, gazdag hölgyek is éppen ilyen kozmetikumokkal éltek.
Az első parfümfajta, a tömjén után megjelentek az illatos vizek, amiket a gazdag házakban használtak, nem csupán illatosításra, de a higiénia hiánya okozta kellemetlen szagok ellen is ellenszerként alkalmazták. Így mind kedveltebbé váltak az illatos vizek a világon. A régi időkben az emberek - már akik tehették - mértéktelenül bántak az illatszerekkel: illatosított vízben fürödtek, testükön, hajukon kívül illatosították az ágyaikat, a házukat, a hintójukat, sőt még a lovaikat is. Az illatszerész igen megbecsült szakma volt, amit gyakran papok, orvosok, patikáriusok és más tudós emberek gyakoroltak.
A parfüm kialakulásának korai írásai szerint a XVI. században élő, híres olasz illatszerész, Mauritius Frangipani oldotta fel először égetett szeszben az illatanyagokat. Így őt tekinthetjük a mai parfüm szülőatyjának.
Középkor- egy magyar vonatkozású ügy:
A kor leghíresebb gyógyszere ekkor a Magyar Királynő Vize (L'eau de la reine d'Hongrie) nevet viselte. Ez tulajdonképpen szeszben oldott rozmaring volt, amit számos gyógyító és szépítő tulajdonsága egyből közkedveltté tett. Erzsébet magyar királyné előszeretettel használta ezt a csodaszert, sőt receptjét saját kezűleg írta meg rokonának. Ez az egyik verzió. A másik legenda szerint a receptet egy francia imakönyvben találták meg, melyet Piast Erzsébet, Károly Róbert felesége írt. Ám nemcsak írta azt a receptet, hanem használta is. A fáma szerint úgy megfiatalodott tőle az ifiasszony, hogy a lengyel király egyből feleségül is kérte.
Továbblibbenünk a történelem illatfelhőjén és belecsöppenünk pár száz év múlva a kölnikészítés kellős közepébe. 1792-őt írunk. Egy fiatal kereskedő "csodatévő víz" receptet kap nászajándékba egy szerzetestől, és láss csodát! Pár csepp a csodafolyadékból egy kis vízbe, és annyi a fejfájásnak, a nyűgösködésnek és az az illat! Így született meg az első Eau de Cologne, Kölnben.
Az illatozás itt nem ért véget, sőt, szinte csak most jönnek az igazán bódító évszázadok. Az egész központjában a franciaországi Grasse állt, amit hivalkodástól mentesen a mai napig csak a parfüm fővárosának hívnak. Az itt készült parfüm szolgálta ki az úri közönséget kénye-kedve szerint. Volt itt az illatosított kesztyűtől kezdve minden, mi szem szájnak és orrnak ingere. A tehetősek illatosított vízben fürödtek, ápolták a hajukat, testüket, illatosították ágyukat, házukat. Át is estek kissé az illatos ló túloldalára, merthogy még azt is parfümözték.
XX. század .. 1921, Coco Chanel, Chanel N°5. A nevet Coco találta ki, mégpedig egy nagyon egyszerű okból: az ötöst szerencsés számnak tartotta.
Az illatok szép emlékekkel töltik meg a történelmet.
Forrás: Takács Nóra,és a
parfüm története,kép: Rudolf Ernst festménye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése