Több éve már, midőn egy hangtalan, puszta nyári délután belépett hozzám -Nagyváradon- -gróf.Teleky Sándor, a vitéz, a híres honvédezredes,
mint egy tavaszi napsugár ugy hatott komor lelkivilágomra a gróf úr nyájas biztató szava.
Mert látva küzködő életem s tudva, hogy értek a főzéshez - kérdé: miért nem írok egy eredeti magyar szakácskönyvet?- Nincsenek-e leirott jegyzeteim, valami különlegesebb ételekről?
- Igen, vannak, felelém.
- Ugyan kérem adja ide, hadd nézem át.
Nagy szégyenkezve, elő is álltam egy szakadozott füzetecskével.
Amint érdekkel lapozgatta, időnként megszólalt:
- No lám ezt sem ismerem, ezt sem, ezt sem, pedig milyen ízletesnek képzelem e holmikat.
- Irja le kérem egy könyvbe ezeket az ételeket és még sok mást. Hiszen tárczákat is irt már, tehát ne féljen, jól fog az a szakácskönyv sikerülni. Egész életemben szerettem volna egy olyan szakácskönyvet látni, a melyet olyan egyén írt, a ki írni és főzni is tudott. Ha kegyednek egy ilyen szakácskönyvet írni sikerül, még szerencsés lehet általa.
Némileg remélkedve, hálásan és fellelkesedve fogadtam e jóságos szavakat. Aztán azonnal hozzáfogtam egy ujkori szakácskönyv megírásához. És két hónap alatt meg is írtam. 8 kerek esztendeig nem találtam könyvemnek jóságában hivő lelket. Végre a véletlen, az annyiszor megénekelt véletlen segített engem is.
Most itt van előttem a nemes gróf Teleky Sándor ezredes ur levele, mely igy hangzik:
Nagy-Bányán Deczember 3-án 1891
Igen tisztel Asszonyom!
Nagyon szépen köszönöm a könyvet: jól ettem és jóllaktam belőle.Mondhatom, hogy élvezettel olvastam leirását azoknak a jó magyar ételeknek, a melyeket olyan jóizűen élveztem mig gyomrom volt, annyira nélkülöztem a számkivetésben, s most már vén koromban, csak villa és kanálhegyen ehetem.
Én is konyitok valamit a szakácsság művészetéhez. Nagy mesterem volt, ki titkaiba bevezetett: az öreg Dumas, aki Canem, Soyer magaslatán állott és Brant Savarin tudományát tökélyesitette.
Okos dolgot cselekedtem, amikor tanácsoltam, hogy írjon "Szakácskönyvet": valóban sikerült, s olyan, mint egy pirosra sült, pompás pulykapecsenye.
Isten áldja, üdvözlettel
Teleky Sándor gróf.
Irja könyve bevezetőjében Zilahy Ágnes
Máig érvényes jó tanács a vendéglátáshoz:
"Arra mindig nagyon kell ügyelni egy jó gazdaasszonynak, hogy minden egyes étel tökéletesen jól sikerüljön, hogy elegendő mennyiség legyen belőle, hogy a háziasszony vidám, kedélyes arczczal fogadja vendégeit, és az elkerülhetetlenül előforduló hibákért soha, de soha ne mentegetőzzék.Ha a háziasszony
vendégeit kifogástalan vidám egyszerűséggel fogadja, akkor a vendégeknek nem jut eszébe holmi apró hibákat észrevenni, vagy a háta megett megszóllani."
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése