Hispánia északi régióiban a 8. században kisebb-nagyobb frank kötődésű hercegségek/királyságok alakultak. Az egyik az Aragón Királyság volt, 1208-ban itt született meg az egyik legnagyobb formátumú spanyol király, a “nagy honfoglaló”, I. Jakab (Jaime I. De Aragón, "el Conquistador"). Ő hódította meg a Baleár-szigeteket, a Valenciai és a Murciai Kalifátust. Ezzel vette kezdetét a híres spanyol Reconquista.
Jakab király többször házasodott, másodszorra II. András magyar uralkodó leányát, Árpádházi Szent Erzsébet és a későbbi IV. Béla húgát, Jolántát (1219-1251) vette feleségül. Az esküvőt 1235. december 15-én Bertalan pécsi püspök celebrálta a barcelonai katedrálisban. András király – akárcsak valamennyi leányának – egy drágakövekkel kirakott fejéket küldött nászajándékba. Jolánta (egyes feljegyzések szerint Jolán) a magyar királyi udvarban nevelkedett. Ott trubadúrok és vándorénekesek is megfordultak, akiktől a hercegnő megtanulta a latin nyelv ebben a korban elterjedt változatát, a romance-t. Férjhezmeneteléről a keresztény hercegnők gyámjaként IX. Gergely pápa döntött, elsősorban politikai és dinasztikus szempontokat véve figyelembe. A pápa a magyar hercegnő jövendőbelijének I. Jakabot választotta, egyes feltételezések szerint azért, mert az így létrejövő magyar–aragóniai szövetség, amely magában foglalta volna a Földközi-tenger nyugati medencéjét és a délkelet-európai térséget, megfelelő ellenpólust képezhetett volna a Német-római Birodalommal szemben.
Jolánta királyné hamar megtalálta helyét új otthonában, és tökéletesen beilleszkedett (csempe-faliképünkön). Életrajzírója, Brachfeld F. Olivér szavai szerint: “Jolánta olyan volt, amilyenre szüksége volt a férjének: előkelő származású, szép, jóságos és mindenekelőtt termékeny.” Tíz gyermeket hozott világra, közülük többet a csatatéren, a katonai sátorban, mivel rendszerint elkísérte férjét hódító háborúira. Valencia ostromakor is jelen volt, és részt vett a város feladásáról szóló tárgyalásokon is. Jakab rendszeresen kikérte felesége véleményét és tanácsát. 1251 októberében a királyné Huesca városában pihent, amikor valamilyen lázas betegséget kapott el, és harmincas éveinek elején elhunyt.
Jolántát – akit katalánul így tisztelnek: Nos Violant d'Hongria – végrendeletének megfelelően az egykori Aragon uralkodócsalád sírboltjában temették el (Vallbona de les Monges – Real Monasterio de Santa María de Vallbona), amely országszerte ismert, fontos kegyhely.
Emlékét szerte Spanyolországban azóta is szobrok és róla elnevezett közterek őrzik.
S őrzi a castellóni hagyományos Magdalena-ünnep is, melyre egész éven át készül a város apraja-nagyja, hogy aztán kilenc munkaszüneti (!) napon át ünnepeljék településük megalapítását.
Megválasztják az ünnepség királynőjét, illetve a királynét, aki az alapító uralkodó feleségét testesíti meg.
Egy ottani lány számára nincs nagyobb megtiszteltetés, minthogy őt válasszák meg valamelyik királynőnek, az év további ünnepségeinek ők a tiszteletbeli védnökei, a következő Magdalenáig.
Az ünnepségnek fénypontja Jakab király, illetve hitvese szobrának megkoszorúzása (Homenatge a Na Violant d'Hongria - Tiszteletadás Magyar Violantnak).
Megjegyzésre érdemes, hogy idegen ajkú, illetve Habsburg uralkodóik közül senkit sem ünnepelnek, csak és kizárólag Jolánta királynét.
Szent Hedvig a szeretet cselekvő apostola
Nagy Lajos magyar-lengyel király harmadik és legkisebb leányaként született 1373-ban. Édesanyja, II.István boszniai herceg leánya volt. Már 4 éves korában eljegyezték Habsbrug Vilmosnak, II.Lipót osztrák herceg fiának. Nagy Lajosnak nem lévén fiú gyermeke, Hedviget jelölte ki a lengyel trónra. A király halála után 1384-ben lengyel királynővé koronázták az alig 10 esztendős Hedviget. Hedvig, bár szerette Vilmost, de mégis meghozta azt az áldozatot, hogy a nálánál jóval idősebb Jagelló litván nagyherceghez menjen feleségül, mert így remélte elérni a litvánok megtérését és a két nép közötti békét. 1385-ben jött létre köztük a frigy, Hedviget litván királynővé koronázták és Jagelló megkeresztelkedvén, mint lengyel király a II.Ulászló nevet vette fel.
Közösen kezdenek hozzá a keresztény hittérítő munkához, 1388-ban megalapítják a vilnai litván püspökséget. Hedvig a litván papság képzésére kollégiumot szervez a prágai egyetemen. A lengyel nép hitének erősítése végett templomokat építtet, liturgikus könyveket szerez be. Krakkóban megalapítja a bencés kolostort, ahol az istentiszteletet a nép nyelvén tartják meg. 1397-ben teológiai fakultást állíttat fel a krakkói egyetemen, ahová távoli országokból hivat meg professzorokat. Igen szívén viselte a klarissza rendet, mert meggyőződése volt, hogy az imádságból és a szeretetszolgálatból egyre nagyobb a szükség. Hasonlóan, - mint szent Erzsébet- ő is a szegények, a betegek, az árvák és az özvegyek istápolója lett. Vagyonát, örökségét a szegények között osztotta szét és alapítványt hozott létre a krakkói egyetem részére. Fiatalon, 26 éves korában, 1399-ben húnyt el Krakkóban. Itt is temették el.
A lengyel nép Hedviget (Jadwigát) minden idők
legnagyobb királynőjeként és szentként tiszteli.
1426-ban már okirat erősítette meg ennek nyilvános kultuszát. II. János-Pál pápa pedig, mint krakkói érsek, 1974-ben megerősítette ennek a tiszteletnek a jogosságát. 1979-ben már pápaként, "kötelező" megemlékezést rendel el a krakkói egyházmegye számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése