"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2011. november 29., kedd

Szőnyegekről


A szőnyegek eredete a mai napig nem tisztázott, számos tudósnak okozott és okoz fejtörést mind a mai napig. Néhányuk a kínaiakra vagy majákra esküszik, míg mások szerint a szőnyegkészítés bölcsője Egyiptom lehetett.

Egy álláspont szerint a különböző népcsoportok nagyjából egy időben kezdhettek szőnyegeket készíteni. A szőnyegek nyújtotta kényelem és meleg mind olyan tulajdonságok, melyeket máshogyan - pl. állatok bőréből nem tudtak pótolni.

Valószínűleg az első szőnyegek inkább használati tárgyak voltak, a díszítő-dekoráló funkció csak később vált fontossá. Az Ószövetségben található az egyik legkorábbi írásos nyom a szőnyegekről.

Ebből a korból származik a ránk maradt legrégebbi szőnyeg, mely neve Pazirik. E darabot az Altáj-hegységben találták egy szkíta hercegnő sírleletében, kivételesen jó állapotban. A szőnyeg szerencsés fennmaradása annak köszönhető, hogy nem sokkal a temetés után - mint oly sok más sír is - a sírrablók áldozata lett. A hanyagul visszatemetett sírba víz folyt be, mely gyorsan magfagyott. Így konzerválódott a hosszú évszázadok alatt, míg egy régészcsoport rá nem talált.


A szőnyeg finom kidolgozásából arra következtethetünk, hogy a szőnyegszövés már jóval korábban kialakulhatott. Századunk elején az egyiptomi Ká sírjából számos lenből készült ágytakaró került elő, amelyek Kr. előtti 1500-as évekből származnak, tehát nagyjából 1000 évvel idősebbek a Pazirik leletnél.

A régi perzsaszőnyegek egyik legismertebbje a grandiózus méretű (kb. 7 X 10m) Ardebil, melyet a Victoria and Albert Museumban őriznek.

E darab egy szőnyegpárosból maradt fenn úgy, hogy egyiküket teljesen fel kellett áldozni. A munka így is olyan drága és hosszadalmas volt, hogy csak nemzetközi adakozással indulhatott és készülhetett el.

/Forrás: szőnyeg/


Matild királyné szőnyege


Úgy is lehetne kezdeni, hogy volt egyszer, hol nem volt egy királyné, aki sok-sok napon és éjszakán keresztül varrogatott-hímzett egy szőnyeget, de az igazság akkor is az: a világ legnagyobb szőnyege egyben a világ egyik legrégibb képes krónikája is. Matild királyné szőnyege, melyet Franciaországban, Bayeux (ejtsd: Bájö) városában őriznek, azt bizonyítja, hogy mi mindenre lehetett egykor krónikát írni: íme még szőnyegre is. A híres szőnyeg mindössze 50 centiméter széles, de nem kevesebb mint 70 méter és 34 centi hosszú. A hagyomány szerint maga a királyné, ha nem is egyedül, hanem jó néhány varróleány segítségével, éppen 1070 körül, tehát úgy 900 esztendeje hímezte ezt a máig is csodálatos színes szőnyeget. A hetven méteres hímzett krónika, Matild királyné híres férjének, Vilmosnak azt a csatáját beszéli el képekben, melynek győzelmes megvívása után Hódító Vilmosnak nevezték el, amikor ő lett
85Anglia királya. A történészek azt is tanúsítják, hogy a kincset érő szőnyeg nemcsak híven elmeséli a csata eseményeit, hanem igazságos a legyőzött ellenfelekhez is, őket is vitéznek mutatja be.
A 70 méteren, megszámolták, pontosan 623 emberalak – katona, lovag – látható, 202 ló és öszvér, 505 egyéb állatfigura, 41 hajó, 49 fa és számtalan lándzsa, íj, nyílvessző, csatabárd teszi mozgalmassá ezt az értékes műalkotást.

/forrás:Lászlóffy Aladár/


A repülő szőnyeg:
Repülő szőnyeg márpedig létezik
Egy műanyagból készült miniatűr varázsszőnyeget "reptettek" laboratóriumukban a Princeton Egyetem kutatói - adta hírül a BBC hírportálja. A 10 centiméteres lapocskát "hullámenergia" hajtja meg, elektromos áram hatására apró légzsebek hullámzanak a lap alján elölről hátra. A másodpercenként körülbelül egy centiméteres sebességgel haladó "repülő objektum" prototípusát az Applied Physics Letters című szakfolyóiratban írták le részletesen kifejlesztői, akik azt remélik, hogy a dizájn módosításával akár egy méterre is növelhetik a másodpercenként megtett utat - jelenti a BBC.

Az eszközt témavezetője segítségével Noah Jafferis, az egyetem végzős doktori hallgatója alkotta meg, aki elmondta, hogy egy matematikai tanulmány elolvasása után támadt az ötlete.

A kísérletek első szakaszában azon dolgoztak, hogy az alkalmazott nagyfrekvenciás áram éppen úgy deformálja a műanyaglapot, hogy annak meghajlása a kellő hatást váltsa ki. Ezt követte egy két évig tartó szakasz, amelyben érzékelőket illesztettek a lap különböző pontjaira, és így finomították tovább a mozgását addig, amíg az elvárt, repülő szőnyeghez hasonló hullámzása kialakult.

A "repülő" jelzőt ugyanakkor mindenütt idézőjelben szerepeltetik tanulmányukban a szerzők, mert a szerkezetnek sokkal több közös tulajdonsága van egy légpárnás járművel, mint egy repülővel, hiszen csak a talajhoz egészen közel képes haladni az alászorult levegő segítségével.

Forrás: HVG.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése