Szobrász vagy.
Kezedben pihenek, mint formálatlan agyag.
Ugye tudod:
az is tündöklik, ha rászolgál a nap ?
Alakíts hát hozzád hasonlóvá !
Azzá leszek, amivé akarod.
De belül azért agyag maradok.
Kovács Margit Kerámiamúzeum - Szentendre
"Köszöntöm az érkezőt, a szép régi ház kapuján belépőt, a munkámmal ismerkedőt, a katalógus lapjait forgatót - és köszöntöm a távozót, a kapun kilépőt. Remélem megőriz valami visszhangot, emberi kapcsolatot találkozásunkból. E két kapunyitás közötti időt most arra használom, hogy az agyagról és kettőnk kapcsolatáról meséljek. Az agyag mindennapi kenyerem, örömöm,bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé vált. Mert csodálatos ez az ősi mesterség. Az élet hajnalán vette kezébe az ember az agyagot. És amikor az első fazekas elkészítette az első hasznos edényt - játszott is, örült is bizonyára: belevésett valami szép haszontalant. És azóta kézről-kézre adja ezt a szép játékot. Ahány alkotó, annyi változat. Mindenki beleleheli lelkét, jókedvét, örömét, bánatát.
És milyen csodálatos: a fazekas már rég nincs sehol, de jókedve humora,pajzánsága öröme, gyásza ott duruzsol továbbra is cserepeiben és mesél az utána jövőknek.
Kovács Margit"
Kovács Margit kerámiái mindenkihez szólnak.
Az ő világa egyedülvaló és varázslatos világ, mélységesen emberi és játszin tündéri, mesét mondó és mítoszt idéző, álmot csillantó és látomást elevenítő, telis-tele bűbájjal és búbánattal, gyermekivel és bölcsességgel, szívvel és lélekkel.Minden benne van: fiatalság és öregség, okosság, és balgaság, születés és halál, vágyakozás és várakozás, töprengés és álmodozás... csak az kell, hogy igaz szívvel közelítsük meg.
Kovács Margit a XX. századi magyar kerámiaművészet egyik legkiemelkedőbb mestere.
Kovács Margit Kerámiamúzeum - Szentendre
"Köszöntöm az érkezőt, a szép régi ház kapuján belépőt, a munkámmal ismerkedőt, a katalógus lapjait forgatót - és köszöntöm a távozót, a kapun kilépőt. Remélem megőriz valami visszhangot, emberi kapcsolatot találkozásunkból. E két kapunyitás közötti időt most arra használom, hogy az agyagról és kettőnk kapcsolatáról meséljek. Az agyag mindennapi kenyerem, örömöm,bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé vált. Mert csodálatos ez az ősi mesterség. Az élet hajnalán vette kezébe az ember az agyagot. És amikor az első fazekas elkészítette az első hasznos edényt - játszott is, örült is bizonyára: belevésett valami szép haszontalant. És azóta kézről-kézre adja ezt a szép játékot. Ahány alkotó, annyi változat. Mindenki beleleheli lelkét, jókedvét, örömét, bánatát.
És milyen csodálatos: a fazekas már rég nincs sehol, de jókedve humora,pajzánsága öröme, gyásza ott duruzsol továbbra is cserepeiben és mesél az utána jövőknek.
Kovács Margit"
Kovács Margit kerámiái mindenkihez szólnak.
Az ő világa egyedülvaló és varázslatos világ, mélységesen emberi és játszin tündéri, mesét mondó és mítoszt idéző, álmot csillantó és látomást elevenítő, telis-tele bűbájjal és búbánattal, gyermekivel és bölcsességgel, szívvel és lélekkel.Minden benne van: fiatalság és öregség, okosság, és balgaság, születés és halál, vágyakozás és várakozás, töprengés és álmodozás... csak az kell, hogy igaz szívvel közelítsük meg.
Kovács Margit a XX. századi magyar kerámiaművészet egyik legkiemelkedőbb mestere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése