A víz bárhol ered, utat talál magának, ha ehhez több száz métert kell zuhannia vagy sziklákat kell átvágnia, megteszi. Az emberek is ilyenek, talán ezért vonzódunk annyira a vizekhez, melyekből az élet ered.
A vízesések kialakulása legtöbbször abból következik, hogy a völgyet egy kemény kőzetből álló réteg keresztezi, a folyó a gát fölött és alatt lévő puhább kőzeteket fogja gyorsabban lekoptatni. Idővel a folyó esésgörbéje szabályos alakot vesz fel, amely a forráshoz közel meredek, a torkolathoz közeledve pedig ellaposodik. A vízesések megszakítják ezt a görbét. Jelenlétükből az erózió mértékének fokára lehet következtetni. A folyómeder egyenetlenné válik, zúgók jönnek létre. Ha az alul lévő, gyorsabban pusztuló kőzet nagyon hamar erodálódik, vízesés alakul ki.
A zuhatag kifejezés akkor használatos, ha nagy mennyiségű víz ömlik a mélybe. A kisebb, kevésbé meredek lépcsősen elhelyezkedő vízeséseket kaszkádnak nevezik. Ez utóbbi kifejezést arra is alkalmazzák, amikor a lefelé bukdácsoló víztömeg folyamatosan érintkezik a folyóággyal. A folyók enyhébb lejtésű, de örvénylő és fehéren habzó szakaszait zúgónak nevezik.
Vannak esetek, amikor az alap kőzet a folyót keresztezve megreped vagy lesüllyed, de az is megtörténhet, hogy a folyó egy sziklafal tetejéből ered és vízesésként kezdi vándorlását a tengerekig. Sokféle feltétel vezethet vízesés kialakulásához, melyek közül a különböző kőzettípusok találkozása a leggyakoribb. A folyó sokféle kőzethatárt keresztez, és ha egy ellenállóbbról a puhábbra érkezik, nagy valószínűséggel bevágódik a puhább kőzetbe, megnövelve ezáltal az esését, a két különböző kőzet határán. Mindez kiegészülhet azzal, ha valamilyen kemény kőzet képez akadályt a mederben. A nílusi zuhatagok sorozata úgy jött létre, hogy a folyó lekoptatta a medrét egészen a kristályos alapkőzetig. Más vízesések kialakulásában inkább a táj szerkezete és alakja játszott szerepet. Nem csak az erózió és a földtani felépítés a vízesések kialakító tényezői. Egy törés menti tektonikai mozgások kemény és puhább rétegeket rendelhetnek egymás mellé. A tengerszint csökkenése elősegíti a bevágódást és a folyó felső szakaszának hátrálását. Az erózióbázis megváltozása tehát vízesések születéséhez vezethet. Sok ilyen képződmény a jégkorszak során keletkezett, amikor a gleccser által túlmélyített völgybe, az olvadás után a becsatlakozó oldalvölgyek folyóvizei magasabban maradtak. Egy ilyen függővölgyből zúdul alá a Yosemite vízesésé (436 m) Kaliforniában. A mélyben rejtőző karsztvízkincs rengeteg helyen tört fel a felszínre. Az időszakos források vízhozama jelentős mértékben függ a lehullott csapadék mennyiségétől. A vízben oldott mésztartalom a karsztos üregekben kicsapódva cseppköveket hoz létre. A forrásokon keresztül felszínre jutó, és ott tovaáramló vízből mésztufa válik ki, és az így keletkezett gátakon átbukva halad tovább.
A folyó életében a vízesés csak időszakos jelenség, amely idővel elkopik. Az erózió gyorsasága az adott vízesésé magasságától, a vízmennyiségtől, a kőzetszerkezettől és egyéb tényezőktől függ. Bizonyos esetekben a vízesés helyzete felfelé vándorol a hátráló erózió hatására, máskor pedig lefelé mozog, ha a bevágó erózió egy egész folyószakaszt legyalul. Az idők során minden vízesés ugyanarra a sorsra jut, a folyó eliminálja őket. A víz energiája arra törekszik, hogy a kialakítsa a viszonylag egyenletes, felfelé konkáv hosszanti folyószelvényt. A vízesés lábánál a kőzettörmelék hiányában is hatalmas energia szabadul fel, amely elegendő az erózióhoz. A magas és nagy vízhozamú vízesések jellemző kísérő képződményei az üstök és bukómedencék. Ezek mélysége bizonyos esetekben elérheti a vízesés magasságát is. Végső soron a szikla leomlásához, ezáltal a vízesés hátrálásához vezetnek.
A világ legismertebb és legnépszerűbb vízesése a Kanada és az Egyesült Államok határán elhelyezkedő Niagara- vízesés. Az őslakosok nyelvén „mennydörgő robaj” névre keresztelt vízesés, mintegy 12.000 évvel ezelőtt az utolsó jégkorszak idején keletkezett. A kanadai oldalon lévő Patkó-zuhatagot és az amerikai oldalon lezúduló Amerikai-zuhatagot a Kecske-sziget választja el. Az öt nagy tóból négy (Superior, Michigan, Huron, Erie) a Niagara folyóba torkollik, mielőtt az Ontario tóba ömlene. Hatalmas vízhozamával, ami akár percenként 168.000 köbméter is lehet, a világ vízellátásának egyötödét teszi ki.
A Horvátországban fekvő, hegyekkel körbezárt Plitvicei Nemzeti Park vízesései környezeti szépségükkel ejtik rabul a turistákat. Talán joggal nevezhetjük Európa egyik legszebb természeti látványosságának. Az önmagában is lenyűgöző szépségű 16 zöldes-kékes színű tavat 92 kisebb-nagyobb zuhatag köti össze. A legnagyobb vízesés a 77 méter magas Veliki Slapot.
Bár hazánk nem a hatalmas méreteket öltő zuhatagokról híres, azért itthon is akadnak csodaszép, különleges vízesések.
Híres vízesések a Szalajka-patak Fátyol-vízesése, valamint a Szinva-patak vízesése által épített forrásmészkő-domb.
A Szalajka-völgy kincse: Fátyol-vízesés
Hazánk egyik legkiemelkedőbb természeti képződményét, a Fátyolvízesést az Egertől 30 kilométerre fekvő Szilvásváradon. a Szalajka völgyben csodálhato meg. A vízesést a tőle mintegy ötszáz méterrel feljebb felszínre törő Szalajka-forrás, a Bükk egyik legnagyobb vízhozamú karsztforrása táplálja. A vízesés jellegzetes lépcsőformáját a természet alkotta: a földtörténeti korok folyamán a Szalajka-völgy összeszűkülő részén a forrásból induló patak vizéből kicsapódott a kalcium-karbonát, mésztufa-gátakat képezve ezzel. Ezek a kis teraszok alkotják a csodálatos természeti forma 18 lépcsőfokát, melyek összesen 17 méteren húzódnak. A vízesés nevét a csipkemintázatra emlékeztető mésztufa, illetve a mésztufa-gátak által megtört, fátyolosan lezúduló víztömeg ihlette.
Miskolc gyöngyszeme: Lillafüred vízesése.
A Miskolchoz tartozó Lillafiired vízesése az országban a legnagyobbnak számít, nem kevesebb mint húsz méter magasról zúdul alá. A Szinva-patak táplálja, ám kialakulása nem a természet, hanem emberi kezek munkájának gyümölcse. Lillafüred vízesésének története a Mátyás korabeli vadászkastélyt idéző, neoreneszánsz Palota Szálló 1927 és 1930 közötti megépítéséhez fűződik. Az építkezés során ugyanis kialakítottak egy függőkertet a meredek lejtő megerősítésére, melyre a szállodát tervezték. itt torkollott korábban a Szinva-patak közvetlenül a gyönyörű Hámori-tóba, ám a függőkert különleges, teraszos sétányrendszerével együtt a vízesést is kialakították, emelve vele a táj szépségét.
A Mátra szívében: Ilona-völgyi vízesés
Magyarország legnagyobb természetes zuhataga a Mátrában, Parádfürdőtől öt kilométerre található. Az Ilona-völgyi vízesés a Tőkés-kút táplálta két kis forrásból induló Ilona-patakból alakult ki. A vízesés a Marhád és a Cserepes-tető meredek szikláinak V-alakú találkozásánál zúdul a mélybe. A tíz méter magas zuhatag minden évszakban lenyűgöző látványt nyújt, de főleg esős időben gyönyörű, amikor a szokásosnál nagyobb víztömeg omlik alá. Télen pedig a lillafüredihez hasonlóan befagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése