Az egyiptomi kék a legelső mesterséges festék, amelyet az egyiptomiak találtak fel az Óbirodalom idején (a feljegyzések szerint a IV. dinasztia korában), és tőlük több nép is átvette a Földközi-tenger térségében. Az ókori rómaiak körében – így Pompejiben – igen divatos volt, szobrok, sírok és festmények készítésénél egyaránt használták, de előfordult Mezopotámiában és Hellászban is – 2009-ban például infrakamerás vizsgálatokkal sikerült kideríteni, hogy az athéni Parthenon festésénél is egyiptomi kéket alkalmaztak.
Az ókori egyiptomiak már i.e. 2500-ban ezzel a színezőanyaggal fényesítették a szobrokat, a falakat és emlékműveiket. Az egyiptomi kék időszámításunk után 1000 körül tűnt el, s csak a 19. században kezdték el vegyészek vizsgálni a festék összetevőit. Az élénk szín szépségét és hatását elemző vegyészeknek sikerült kimutatniuk eredetét: az anyag vegyi összetétele kalcium-réz-szilikát. Tina T. Salguero, a Georgiai Egyetem kémiai tanszékének a professzora munkatársaival felfedezte, hogy a festék összetevői olyan vékony nanolemezekké hasadnak szét, amelyekből több ezer elhelyezhető lenne egy emberi hajszálon / Journal of the American Chemical Society /
/Múlt-kor/
Az emberiség kultuszában, vallásos képzeletvilágában a legősibb időktől kezdve fontos szerepe volt a vörös festéknek. Kultikus szerepét az őskőkor moustieri periódusától kezdve nyomon követhetjük különféle kultúrákban különféle népeknél. A neandervölgyi ősember már eltemette halottait és egyes testrészeiket vörös okkerral kente be.
A lovasi őskori vörösfestékbánya.
Véletlenül bukkantnak az egyedülálló leletre 1951-ben, amikor a dolomitbányából útépítéshez szállított murva kitermelése közben finom vöröses por és hatalmas csontok kerültek elő. Akkor összesen 142, emberi kéz által pattintással, csiszolással megmunkált állati - jávorszarvas, kőszáli kecske, vaddisznó, daru - csontot találtak a régészek, a leletanyag az akkori Bakony Múzeumba, majd a Nemzeti Múzeumba került.
A Mészáros Gyula és Vértes László által folytatott kutatások szerint a festékbányából az ősemberek 24 köbméternyi anyagot termeltek ki, amelyet temetkezéshez, a vadászatot megelőző varázsláshoz, testfestésre vagy barlangrajzok készítéséhez használtak - a vér színéhez hasonlatos vörös szín az életet szimbolizálta, az ősember ezért temetkezéshez és spirituális célokra használta
- Régészeti tény, hogy az őskori lelőhelyekről, telepekről, sírokból
ritkán hiányzik az okker .Legkorábbi hiteles
előfordulása ezelőtt 150 ezer évre tehető: a Neander-völgyi ősember
barlangjából ismerjük. Ettől az időtől kezdve nincsen olyan népcsoport
vagy régészeti kultúra, amely ne használta volna. Valamennyi kontinensen
állandó és jellegzetes kísérője az őskornak. Az okkersíros kultúrának
pedig egyenesen a névadója. Franciaországban egy barlangi ásatáson 8-10
kilónyi festéket gyűjtöttek össze. Híres festett barlangokban,
sziklaereszek falán, Eurázsiában és Afrikában a leggyakrabban használt
festékanyag. Az őskori temetkezéseknél a holttestet elföldelés előtt
szinte kivétel nélkül bőségesen behintették a szent és nélkülözhetetlen
vörös festékkel. A szokás magyarázata a vörös színben rejlik: az erő és a
vér színe. Néprajzi párhuzamok alapján feltehető, hogy az élők harc,
vadászat vagy ünnepségek előtt vörös festékkel kenték be a testüket.
Ennek gyakorlati haszna is volt, megvédte őket a vérszívó rovaroktól. A
földevés szokását is feltétlenül meg kell említeni, a vörös
földfestékből gyúrt golyócskák mint gyógyszer vagy élvezeti cikk
szerepeltek az őskori étlapon. A kitermelt anyag élénk cserekereskedelem
tárgya lehetett, nagy területeket behálózó kapcsolatrendszerek
kialakulását segítette az őskori társadalmakban. Sok helyen a
legfontosabb cserecikkek egyike, nemegyszer alapvető értékmérő, a
kezdetleges pénz rangjára emelkedik.Az emberiség történetének eddig ismert egyik legrégibb bányája Királykút felett található, Lovas külterületén.
/forrás: Védett lesz a 12 ezer éves
lovasi festékbánya.
Régészeti Barangolások Magyarországon
Mészáros Gyula /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése