"Virágvasárnap olyan, mint egy nyitány. Az a szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. (...) Egyben a (nagyböjti) előkészület csúcspontja a virágvasárnap, mert a megérkezést jelenti (...) Jeruzsálembe. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát vesz fel. A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben, egyik évben ebből, másik évben amabból."
A hivatalos egyházi ünnepen kívül a magyar néphagyomány az ősi tavaszváró szertartást végez a nagyhéten. A katolikusoknál a pap virágvasárnapkor szenteli meg barkát, mely az északi, „hideg” országokban a pálmát helyettesíti. A magyar néphagyomány úgy tudja, hogy az véd a rontás, betegség, vihar, jégeső ellen.
A Kárpát-medencei katolikus magyarság sok településen ezt a hetet csonkahétnek is nevezi. A reformátusok bűnbánó hétnek emlegetik és ebben az időszakban minden nap, gyakran naponta kétszer mennek templomba.
A múltat és a telet jelképező kisze bábut nemcsak farsangkor égettek, hanem virágvasárnapkor is. A szokás főleg az északi, palócok által lakott vidéken ismert. A hajadonok virágvasárnapkor egy szalmabábut, a kiszét menyecskeruhába öltöztettek, majd végigvitték a falun, a határban levetkőztették, a szalmát darabokra tépték és mindegyik lány markolt belőle egy csomót, majd azokat bedobták a vízbe. A szalmadarab vízben való mozgásából azt figyelték meg, hogy vajon sikerül-e férjhez menniük az adott évben. Akinek a szalmacsomója szépen elúszott, az azt jelentette, hogy hamarosan kérője akad, akinek viszont szalmacsomója a partra vetődött, az még egy ideig pártában maradt. Néhány északi, palóc faluban úgy vélték, hogy a vizes szalmacsomó elmulasztja a szeplőket, ezért azzal arcukat bedörzsölték. Az Ipolyságban a bábu cipelése is szerencsét jelentett, úgy vélték, hogy az a lány, aki végigviszi a kiszét a falun, a böjti időszak letelte után elsőként megy férjhez.
Számos felvidéki magyar faluban virágvasárnapkor, kiszehajtás után a hajadonok festett tojásokkal és szalagokkal feldíszített fűzfaágakkal, villőkkel sorra járták a falut, megálltak a házak ablakai előtt és bekiáltották: „Van magoknak virágvasárnapjok?” Ha a házaik azt mondták, hogy igen, akkor a lányok énekeltek egy dalt. Amikor végeztek, a háziasszony kiment, letört egy ágat a villőről és óvatosan megveregette vele a lányokat. Az ősi mágikus szertartással azt kívánták elérni, hogy a köszöntőt mondó lányok minél előbb találjanak párt maguknak és menjenek férjhez.
A nagyhéti ünnep a tavasz jövetelét és a természet újjászületését jelképezi, a magyar néphagyományban ezért nagyhét első három napjában nagytakarítást végeztek, lelkileg is igyekeztek megtisztulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése