Csillagok augusztusban

Nagyon jó időtöltés, kellemes érzés szép nyárestéken a tiszta égboltot nézegetni, a csillagképeket (Fiastyúk, Göncölszekér, Bika…) felismerni, és egyáltalán elábrándozni az élet dolgai felől az esti mennybolt alatt. Ilyenkor talán azon is elmerenghetünk, hogy mennyire kicsi kis semmik, porszemnyi lények vagyunk a teljességhez, az egész Univerzumhoz képest. Ez a kis ön-megmérettetés valamennyire visszahelyezheti, helyére teheti a magát oly nagyra tartó, a hatalmát óriásira értékelő embert, és valamelyest taníthatja alázatra, tiszteletre.

A csillagok minden időben nagy szerepet játszottak az ember életében. Az időszámítás, a naptár megalkotásában is hatalmas része volt a bolygók állásának, de, mondhatni a csillagászati megfigyelések nélkül egyéb tudományágak sem alakulhattak volna ki. Betlehem csillaga mindenféle nemzet és bármely korosztály számára ismert. A magyar népéletben is fontos rendeltetése volt a csillagoknak, a csillagok megfigyelésének. Az égboltozatra nagyobb figyelem összpontosult a korábbi évszázadok emberének hétköznapjaiban, mint ma, hiszen kevesebb volt az olyan tényező, ami elvonta volna a figyelmet a környezet, az éjszakai ég megfigyelésétől. A tiszta „csillagszeplős” éjszakai égnek óriási hatása volt az ember érzelmi világára is. Az égitestek látványában gyönyörködő, bámészkodó ember vigasztalást kapott keserűségére, reményt nyert a reménytelenségére. A ragyogó éjszakai ég a tisztaság, a szépség jelképe volt, de egyben a vágyódás és emlékezés eszköze is, a hétköznapi életet széppé tevő, csodálatos, ugyanakkor sejtelmes és félelmetes világ. Olyan világ, ami valamiféle állandóságot nyújtott a folyton változó életben. Hiszen évszázadok jöttek, mentek, emberek születtek és meghaltak, tavak, folyók születtek és száradtak ki, de a csillagok mindig ugyanúgy tekintettek a lent bolyongó, biztonságot kereső vándorlóra, tévelygőre, mint sok ezer éve mindig, a zavaros és forrongó világban. A magyar népköltészet, népdalkincs ezernyi szép példáját adja annak, hogy valaha mennyire egybeforrt az ember és környezete, az ember és a csillagok: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegény legénynek utat mutassatok, vagy Mikor Isten csillagokat teremtett, Véletlenül egy a földre leesett. Leesett a legszebb csillag a földre, Ott ragyog a babám két szemében.

Augusztus a hullócsillagok hónapja – bár több-kevesebb meteort, illetve látványos meteorrajok jelentkezését más időpontokban is megfigyelhetjük. 

  A Perseidák néven ismert meteorraj,   légkörünkben elégve meteorjelenséget okoznak,  Érdekes, hogy a meteorrajok közül a Perseidák rendelkezik az egyik legnagyobb sebességgel, a törmelékfelhő kicsiny porszemeinek átlagsebessége 59 km/s. A raj akár 60-100 meteort is adhat óránként.

A Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökösből származnak, melyet szintén láttak az ókori Kínából Kr.e. 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla.

Akinek nevét két üstökös is viseli..

Kinek ne ragadná el a képzeletét a csillagos égbolt puszta látványa? - See more at: http://muvelodes.net/enciklopedia/az-amator-csillagaszok-atyja-kulin-gyorgy#sthash.ZpKXCdH5.dpuf

Kinek ne ragadná el a képzeletét a csillagos égbolt puszta látványa?

A régmúlt idők emberét sok ezer évvel ezelőtt még inkább elbűvölte a bársonyfekete égbolt kárpitján pislákoló vagy tündöklő csillagok miriádja, gondolataikat messzi kalandozásra késztette. Az érdeklődő emberi elme lépésről lépésre haladva ismerkedett a csillagos éggel. Felfedezte a csillagok között lassan vagy nagyon lassan elmozduló bolygókat, a Tejút ködszerű, hullámzó vonalú, diszkrét fátylát. Jegyezni kezdték a látottakat, a Nap és a Hold felbukkanását és nyugvását, felfigyeltek a titokzatosan megjelenő üstökösökre, a váratlanul felragyogó és néhány hét, hónap múltával elhalványuló „új csillagokra

Kinek ne ragadná el a képzeletét a csillagos égbolt puszta látványa? - See more at: http://muvelodes.net/enciklopedia/az-amator-csillagaszok-atyja-kulin-gyorgy#sthash.LpAApBLU.dpuf

Kinek ne ragadná el a képzeletét a csillagos égbolt puszta látványa? - See more at: http://muvelodes.net/enciklopedia/az-amator-csillagaszok-atyja-kulin-gyorgy#sthash.LpAApBLU.dpuf

Kinek ne ragadná el a képzeletét a csillagos égbolt puszta látványa? - See more at: http://muvelodes.net/enciklopedia/az-amator-csillagaszok-atyja-kulin-gyorgy#sthash.LpAApBLU.dpuf

1905. január 28-án született az erdélyi Nagyszalontán Kulin György csillagász, író, akinek nevét két üstökös is viseli.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát 1932-ben, de a gazdasági válság idején nem tudott képzettségének megfelelően elhelyezkedni. "Állás nélküli diplomásként" került a svábhegyi csillagvizsgálóba, ahol a Nap körül keringő kisbolygók és üstökösök megfigyelésével foglalkozott. Az égitestek pályaszámításából doktorált 1939-ben. Ígéretes tudományos pályáját az ismeretterjesztés kedvéért szakította félbe: elszomorítónak tartotta, hogy még a tanult emberek is milyen keveset tudnak a természetről és az égboltról, de azt is érzékelte, mekkora az érdeklődés az égi jelenségek iránt.

A harmincas évek közepétől jelentek meg ismeretterjesztő munkái, 1941-ben kiadta első magyar nyelvű kézikönyvét A távcső világa címmel. A mű az amatőr csillagászok bibliája, amely átdolgozva és bővítve további három kiadást ért meg. 1943-ban megszervezte a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elődjénél az Amatőrcsillagászati Alosztályt, és kiadta a Csillagok Világa című folyóiratot, amelynek cikkeit zömmel ő írta.

A háború után 1946-ban létrehozta a Magyar Csillagászati Egyesületet (MCSE), és elérte, hogy a Sánc utca 3/b szám alatt megnyíljon az ország első nyilvános ismeretterjesztő és amatőr csillagvizsgálója, a gellérthegyi "Uránia". A látogatók nappal a Vénuszt és a Napot, este a Holdat és a bolygókat, csillagtalan éjszakákon a galaxisokat csodálhatták

Téli csillagos égbolt

Az Orion az egyik legismertebb és leglátványosabb csillagkép az északi égbolton. Az Égi Egyenlítőn fekszik, ezért a világ minden tájáról jól látható, Magyarországról nézve télen figyelhető meg legjobban. Nyáron hajnalban keleten, ősszel késő este kel, kora tavasszal este a nyugati égbolton ragyognak csillagai.


Mivel az Orion feltűnő, jellegzetes csillagkép, az ősidőktől kezdve rengeteg mitológiai történet kapcsolódik hozzá. Mai nevét a görögöktől kapta, amely valószínűleg az akkád Uru-anna (mennyei fény) elnevezésből származik.
A görög mitológiában Orion Poszeidón fia, óriás termetű vadász volt, aki Atlasz hét leányát addig üldözte szerelmével, amíg azok csillagokká nem változtak: ők lettek a Plejádok hét csillaga.

"  Orion egyszer meggondolatlanul azzal büszkélkedett, hogy nincs olyan vadállat, amelyet ne tudna elejteni. Gaia földistennőt fölbosszantotta a dicsekvése, ezért elküldte a skorpiót, hogy pusztítsa el a hencegőt. A mítoszt az éjszakai égbolt eseményei is megjelenítik: alig emelkedik a Skorpió a horizont fölé keleten, Orion máris lenyugszik a nyugati oldalon. A történet úgy folytatódik, hogy amikor a Skorpió leáldoz nyugaton, voltaképpen Aszklépiosz (a gyógyítás istene a görög-római mitológiában) tapossa el az ártalmas férget. A gyógyítás istene egyúttal Oriont is új életre kelti, s így az hamarosan újjászületve emelkedik a keleti horizont fölé.

A görögökkel ellentétben a sumérok pásztornak vélték a csillagképet, míg Kínában a hármas számot kapcsolták hozzá, pontosabban az Orion övéhez. Egyiptomban Ozirisz isten jelent meg az itt lévő csillagok képében, ezt magyarul Kaszáscsillagnak nevezték, az öv három csillagát pedig a három kaszásnak. Az Orion közelében, látható a Sirius csillag, más néven Sánta Kata, aki az aratók után viszi az ebédet. Állítólag azért biceg, mert megsérült a lába az arató legények kaszájától.

A Sirius a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagképnek a legfényesebb pontja; Egyiptomban a Sirius-t a sakálfejű Anubisz istennek képzelték el, aki a holtak kísérője volt. A mezopotámiaiak egy óriás lábánál heverő kutya alakját látták a csillagképben, a kutya úgy lapult, mintha a következő pillanatban rá akarná vetni magát a Nyúlra a Vadász lábánál.

Hasonló elképzeléssel találkozhatunk a görög csillaghitben, úgy tartották, hogy a Sirius az Orion hűséges kísérője, követi őt a vadászatra nap mint nap. A nyári hőség napjaival is összefüggésbe hozták Sirius-t, az ókori szerzők a Nap melegéhez hasonlították perzselő hevét, s gyakran ábrázolták a csillagot sugárkoszorútól övezve. Maga a Sirius elnevezés perzselőt jelent, ezt a csillagot tették felelőssé a halálos lázzal járó veszettség kórjáért. Valószínűleg innen ered a latin „canicula” – ’kis kutyacsillag’ elnevezés.

A kínaiak „Tien-Lang”-nak, ’Égi Sakálnak’ nevezték a Sirius-t. A Nagy Kutya déli csillagaiban a sakált elpusztító íjat és nyilat látták. A legenda szerint azért kellett megölni a vadállatot, mert letarolta a kínai császár gabonaföldjeit." /Trubadúr magazin/

Miért fényesebbek a  csillagok télen?

Az északi félgömb téli éjszakáin fényesebben ragyognak a csillagok, mint nyáron, és ez egyaránt igaz a déli félteke nyári időszakára. Ennek oka, hogy a decembertől februárig tartó időszakban az estéken az a spirálkar látszik a galaxisból, ahová a Napunk is tartozik.

Csillaghullás - Perseidák

 


Augusztus 12.-én lesz a csúcsa a meteorzápornak! Akár 100 meteor is lehet óránként!

A Perseidák néven ismert meteorraj,   légkörünkben elégve meteorjelenséget okoznak,  Érdekes, hogy a meteorrajok közül a Perseidák rendelkezik az egyik legnagyobb sebességgel, a törmelékfelhő kicsiny porszemeinek átlagsebessége 59 km/s. A raj akár 60-100 meteort is adhat óránként.

A Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökösből származnak, melyet szintén láttak az ókori Kínából Kr.e. 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla.

A csillagos égbolt

Eltűnőben van a csillagos ég, s évente világszerte sok millió madár, rovar, növény pusztul el a fényszennyezés miatt.

Ahhoz, hogy valaki az éjszakai égboltot teljes pompájában élvezhesse, messze el kell kerülnie a városokat. A tejút horizonttól horizontig húzódó látványa bizony keveseknek adatik meg. A világ lakosságának több mint a fele városokban él, s 2050-re ez az arány hetvenöt százalékra emelkedik.
Egyes vizsgálatok szerint sok országban csaknem tízszeresére nőtt az égbolt háttérfényessége. Budapesten és környékén kilencszer fényesebb a természetes állapotnál. A főváros fénykupolája száz kilométeres távolságból is jól látható.
De nemcsak az emberiség kultúrkincse tűnik el. A világűrbe bocsátott fényáradat hatalmas energiapazarlás és az élővilág is károsodik. Évente sok millió madár, rovar és növény pusztul el a földön az emberi fény miatt.  A madarak, rovarok főként házakba, toronyépületekbe ütközve lelik halálukat.  A költöző madarak egy része éjszaka is utazik, és tájékozódásukhoz elengedhetetlen a csillagos ég. Enélkül megzavarodnak, sokszor el is pusztulnak.
Mennyit teszünk, mennyit tehetünk azért, hogy unokáink, dédunokáink és az ő gyerekeik is láthassák majd a fejük felett ragyogó csillagos eget.



"A világegyetemben a csillagok nem magányosan tündökölnek, hanem csillagvárosokba, úgynevezett galaxisokba tömörülnek. A mi csillagvárosunk a Galaxis, így, nagy kezdőbetűvel írva. A Földről szabad szemmel látható összes csillag a Galaxishoz tartozik, mely korong alakú. A Galaxis síkjának irányába nézve sokkal több csillag látszik, mint az ég más területein. Ez a rengeteg csillag, mintegy összeolvadva, egy halvány tejszerű sávnak látszik, ez a Tejút. A Tejutat nagyobb városokból, így Budapestről sem lehet látni a fényszennyezés miatt. A Tejút a Hattyú csillagképnél két ágra szakad, amit egy, a csillagközi térben levő sötét köd fényelnyelő hatása okoz.

A Tejutat sok szép monda említi meg.
A székely eredetű monda a hun mondakör Csaba vezéréhez kapcsolódik. Két változata ismeretes, egyik a Csaba Útja, a másik a Hadak Útja.
Csaba Útja:
A szánakozó Hadúr csodát tett Csaba királyfi búcsúzásakor. Mikor az vitézivel elindult a holdvilágos éjjel, az égbe emelte őket, útjukat csillagok mutatták, s a lábuk nyomán gyémántszikra lobbant, mely ott maradt örökkön-örökké.
Hadak Útja:
Csaba királyfi az apjának, Attilának halála után kitört testvérháborúban csatát vesztett, és Bizáncba menekült. Seregének egy részét hátrahagyta, s ők a Csigle mezőn várták visszatérését. Az Erdélyben őrködni hátrahagyott székelyeknek Csaba esküvel ígérte, hogy veszedelem idején a segítségükre siet. Háromszor kellett a keletre tartó seregnek visszafordulnia. Előbb a föld rengése, az erdők zúgása adta hírül a bajt, egy esztendő múlva a folyamba siető patak s a tengerbe torkolló folyam továbbította a segélykérést, három év múltán pedig már csak a szélvész, a puszták vihara érte utol a legendás hadat. A monda szerint hosszú idő telt el ezután, Csaba is rég meghalt, segítségre már senki sem számított, amikor ismét háború sújtotta a népet, s a veszély minden addiginál nagyobb volt. A segítség azonban negyedízben sem maradt el. Ezúttal a Székelyek Járó csillaga (a Szaturnusz) vitte a veszedelem hírét a földről az "égi csarnokba". Csaba hadai a csillagos égen végigvágtázva érkeztek, majd - sebezhetetlenek lévén - teljes létszámban ugyanarra, ugyanoda vonultak vissza, miután az ellenséget megfutamították.
"A fényes hadak ösvénye pedig, melyet jöttökben és visszatértökben taposának, eltörölhetetlen marad az ég boltozatán: az ő lábaik és lovaik patkóinak nyoma az, mit derült éjfeleken mint tejfehér szalagot látsz tündökölni a magasban, s melynek azon órától Hadak Uta a neve a székelyeknél, melyre tekintve megemlékeznek ők Csabáról és hős atyjáról, Eteléről."
Egy másik székely monda a Tejutat Szépasszony Vásznának tartja:
"A szépasszony hűtlen lőn kedveséhez. Ez arcul csapta őt, s letűnt a feneketlen kristálytóba, ezt mondván: Várhatsz engem ezer esztendeig! A szépasszony most kedvesét ezer esztendő óta várja, éjjelenként kiteregetve vásznát s estve-reggel a kristálytó vizével öntözgetve azt, mi aláperegvén szüli a harmatot."
A Csallóközben a Tejutat Tündérfátyolnak is hívják:
"Élt egyszer a Csallóközben egy szegény halászlegény, aki beleszeretett a vízimolnár leányába. A molnár hallani sem akart a halászról, mivel gazdagabb kérőt szánt a lányának. Már éppen készültek volna a lakodalomra, amikor a halászlegénynek sikerült megszöktetnie a lányt. A menyasszony és a vőlegény rokonsága üldözőbe vette a szerelmeseket, s a lány fátyla, amely menekülés közbe beleakadt egy bokorba, nyomra is vezette őket. A molnár, amikor rájuk talált, haragjában mindkettőjüket megölte. Ekkor a lányból fehér, a fiúból piros liliom lett, de a gazda azokat is leszakította. A fehér liliom tündérlánnyá változott, felszállt az égbe, ahová magával vitte árulkodó fátylát is. A piros liliom helyén viszont bővizű forrás buzogott fel a földből. A tündérleány azóta is az égbolton úszó fátylán ereszkedik le éjjelenként a forráshoz, hogy szomját oltsa. Szomorú dalát még ma is gyakran hallhatják az éjszakai halászok."
Egyébként a népi képzelet gyakran kapcsolja össze a Tejutat a tündérek útjával, amelyen éjszakánként a földre ereszkednek. Erre utaló elnevezések: Tündérek Útja, Tündérek Járása, Tündérek Fordulója, Tündérút.
A Csallóközben a Harmatos Út név is ismert:
"Az égen látható út, amin a tündérek forognak meg jönnek le az égbül. Oszt hogy éjjel le ne térjenek az útrú, a mennybül harmat száll alá a csillagokra, hogy a’ látható legyen. Hajnalra meg főszárod, mikorra má’ a tündérek visszamentek az égbe, ezér’ híják harmatos útnak."
A Hajnalszakadék, Hajnali Hasadék elnevezések, valamint a csallóközi monda közötti hasonlatosság látszik. Ez előbbiek keletkezése valószínűleg onnan ered, hogy hajnal közeledtével fokozatosan tünedeznek el a halványabb csillagok, így a Tejút derengő fénye is eltűnik hajnalhasadtára, bár még a fényesebb csillagok világítanak. "
forrás: MCSE Várhegyi Péter

Csillagokról

"A világegyetemben a csillagok nem magányosan tündökölnek, hanem csillagvárosokba, úgynevezett galaxisokba tömörülnek. A mi csillagvárosunk a Galaxis, így, nagy kezdőbetűvel írva. A Földről szabad szemmel látható összes csillag a Galaxishoz tartozik, mely korong alakú. A Galaxis síkjának irányába nézve sokkal több csillag látszik, mint az ég más területein. Ez a rengeteg csillag, mintegy összeolvadva, egy halvány tejszerű sávnak látszik, ez a Tejút. A Tejutat nagyobb városokból, így Budapestről sem lehet látni a fényszennyezés miatt. A Tejút a Hattyú csillagképnél két ágra szakad, amit egy, a csillagközi térben levő sötét köd fényelnyelő hatása okoz.

A Tejutat sok szép monda említi meg.

A székely eredetű monda a hun mondakör Csaba vezéréhez kapcsolódik. Két változata ismeretes, egyik a Csaba Útja, a másik a Hadak Útja.

Csaba Útja:
A szánakozó Hadúr csodát tett Csaba királyfi búcsúzásakor. Mikor az vitézivel elindult a holdvilágos éjjel, az égbe emelte őket, útjukat csillagok mutatták, s a lábuk nyomán gyémántszikra lobbant, mely ott maradt örökkön-örökké.

Hadak Útja:
Csaba királyfi az apjának, Attilának halála után kitört testvérháborúban csatát vesztett, és Bizáncba menekült. Seregének egy részét hátrahagyta, s ők a Csigle mezőn várták visszatérését. Az Erdélyben őrködni hátrahagyott székelyeknek Csaba esküvel ígérte, hogy veszedelem idején a segítségükre siet. Háromszor kellett a keletre tartó seregnek visszafordulnia. Előbb a föld rengése, az erdők zúgása adta hírül a bajt, egy esztendő múlva a folyamba siető patak s a tengerbe torkolló folyam továbbította a segélykérést, három év múltán pedig már csak a szélvész, a puszták vihara érte utol a legendás hadat. A monda szerint hosszú idő telt el ezután, Csaba is rég meghalt, segítségre már senki sem számított, amikor ismét háború sújtotta a népet, s a veszély minden addiginál nagyobb volt. A segítség azonban negyedízben sem maradt el. Ezúttal a Székelyek Járó csillaga (a Szaturnusz) vitte a veszedelem hírét a földről az "égi csarnokba". Csaba hadai a csillagos égen végigvágtázva érkeztek, majd - sebezhetetlenek lévén - teljes létszámban ugyanarra, ugyanoda vonultak vissza, miután az ellenséget megfutamították.
"A fényes hadak ösvénye pedig, melyet jöttökben és visszatértökben taposának, eltörölhetetlen marad az ég boltozatán: az ő lábaik és lovaik patkóinak nyoma az, mit derült éjfeleken mint tejfehér szalagot látsz tündökölni a magasban, s melynek azon órától Hadak Uta a neve a székelyeknél, melyre tekintve megemlékeznek ők Csabáról és hős atyjáról, Eteléről."

Egy másik székely monda a Tejutat Szépasszony Vásznának tartja:
"A szépasszony hűtlen lőn kedveséhez. Ez arcul csapta őt, s letűnt a feneketlen kristálytóba, ezt mondván: Várhatsz engem ezer esztendeig! A szépasszony most kedvesét ezer esztendő óta várja, éjjelenként kiteregetve vásznát s estve-reggel a kristálytó vizével öntözgetve azt, mi aláperegvén szüli a harmatot."

A Csallóközben a Tejutat Tündérfátyolnak is hívják:
"Élt egyszer a Csallóközben egy szegény halászlegény, aki beleszeretett a vízimolnár leányába. A molnár hallani sem akart a halászról, mivel gazdagabb kérőt szánt a lányának. Már éppen készültek volna a lakodalomra, amikor a halászlegénynek sikerült megszöktetnie a lányt. A menyasszony és a vőlegény rokonsága üldözőbe vette a szerelmeseket, s a lány fátyla, amely menekülés közbe beleakadt egy bokorba, nyomra is vezette őket. A molnár, amikor rájuk talált, haragjában mindkettőjüket megölte. Ekkor a lányból fehér, a fiúból piros liliom lett, de a gazda azokat is leszakította. A fehér liliom tündérlánnyá változott, felszállt az égbe, ahová magával vitte árulkodó fátylát is. A piros liliom helyén viszont bővizű forrás buzogott fel a földből. A tündérleány azóta is az égbolton úszó fátylán ereszkedik le éjjelenként a forráshoz, hogy szomját oltsa. Szomorú dalát még ma is gyakran hallhatják az éjszakai halászok."

Egyébként a népi képzelet gyakran kapcsolja össze a Tejutat a tündérek útjával, amelyen éjszakánként a földre ereszkednek. Erre utaló elnevezések: Tündérek Útja, Tündérek Járása, Tündérek Fordulója, Tündérút.
A Csallóközben a Harmatos Út név is ismert:
"Az égen látható út, amin a tündérek forognak meg jönnek le az égbül. Oszt hogy éjjel le ne térjenek az útrú, a mennybül harmat száll alá a csillagokra, hogy a’ látható legyen. Hajnalra meg főszárod, mikorra má’ a tündérek visszamentek az égbe, ezér’ híják harmatos útnak."
A Hajnalszakadék, Hajnali Hasadék elnevezések, valamint a csallóközi monda közötti hasonlatosság látszik. Ez előbbiek keletkezése valószínűleg onnan ered, hogy hajnal közeledtével fokozatosan tünedeznek el a halványabb csillagok, így a Tejút derengő fénye is eltűnik hajnalhasadtára, bár még a fényesebb csillagok világítanak. "
forrás: MCSE Várhegyi Péter


A régi népek 48 csillagzatot különböztettek meg. Honunkban majd mindannyi látszik: a Sarkcsillagtól az állatövig 21 csillagkép, a déli mennybolt 15 csillagzata, a többi 12 az állatkör képeiben. Ezeket a magyar néphagyomány több mint 630 csillag és csillagkép névvel látta el.

Néhány az ismertek közül:
Göncöl: Béresszekér, Illés Szekere, Kincső
Hold: Istenkalács
Jupiter: Magyarok csillaga
Kisgöncöl: Nagyboldogasszony csillaga
Mars: Hadakozó, Vérszemű csillag
Nap: Ruhaszárító csillag, Tarhonyaszárító
Sarkcsillag: Bábamatullája, Furucsillag, Göncöl Térítője
Szaturnusz: Székelyek csillaga
Tejút: Ég Útja, Éjjeli Kegyelet, Fejérárok, Fejérköz, Hadak Útja, Hajnalszakadék, Isten Barázdája, Isten Palástja, Isten Szeme, Isten Szérűje, Isten Útja, Jézus Útja, Legeltető csillag, Lelkek útja, Országút, Szalmahullajtó, Szalmásút, Szent Mihály útja, Részegember Útja, Tündérút, Tündérek Fátyla, stb. - 58 elnevezés
Vénusz: Hajnalcsillag, Alkonycsillag, Esthajnalcsillag, Ökörkereső csillag, Pásztor, Pásztorserkentő, Szarvaslegeltető, Szerelemcsillag, Vacsoracsillag, Vadak csillaga, Vadlegeltető - 11 elnevezés
Vénusz neve a magyar hagyományban: Hajnalcsillag, Alkonycsillag, Esthajnal-csillag. A középkorban voltak olyan műveltségek, amelyek a Hajnal- és az Alkonycsillagot két különböző bolygónak tartották. A Vénuszt a magyarság hagyományosan nevezte Esthajnalcsillagnak is.
/Beszélő csillagnevek,Vetési Zoltán/

Égi varázs

 Évszakjaink közül  számomra  legkedvesebb a tavasz.



A nappalok egyre hosszabbak, a természet felölti színpompás virágruháját. Nap mint nap egyre magasabbra emelkedik a látóhatár fölé központi égitestünk, a Nap. A tavaszi napéjegyenlőség március 21-én következik be, e naptól kezdve a nap már a keletponttól északabbra kel fel, és a nyugati iránytól északabbra nyugszik. Napnyugta után nem sokkal a langyos, virágillatos éjszakák csillagos égboltja megannyi titok, égi mesevilág!

A csillagos ég megrendítően szép látványához fogható aligha akad szerte a világon! Az égi varázs a legrégibb időktől vonzotta az emberek kíváncsi, kutató tekintetét, hiszen az örök nyugalmat sugalló égi színpadon időnként különös dolgok is történtek. Évezredek tapasztalatai alapján az idő múlása és a természet örök körforgása összefonódott a csillagok járásával. A paraszti élet, s a pásztorok mindennapjai az ég órájához és az égi kalendáriumhoz igazodtak. A csillagok jelezték az éjszaka múló óráit, azok hozták hírét a közelgő tavasznak, vagy éppen télnek, de az ég ragyogó csillagai irányt is mutattak az éji vándornak.

Meghitt kapcsolat szövődött így a múló századok alatt az emberek és a csillagvilág között. Az emberek részben saját mulatságukra, részben, hogy megkönnyítsék a csillagok közötti tájékozódást, vidám, vagy éppen szívszorongató történetek, mesék, mondák hőseivel népesítették be az éjszakai eget. Az egymáshoz közel látszó fényesebb és halványabb csillagok képzeletbeli összekötésével királyok, istenek, nőalakok, állatok, mesebeli szörnyek és különféle tárgyak csillagképei kerültek az égre.

Oroszlán.
Azon kevés csillagkép közé tartozik, amelyekben a csillagok elrendeződése valóban hasonlít a nevét viselő lényre. Négy fényes csillag alkotja a testét, halványabbak a fejét és sörényét. Legragyogóbb közöttük a Regulus, magyarul a Királycsillag.
Egy görög monda szerint Heraklész egyik feladata volt a némeai oroszlán elpusztítása, de annak bőrét semmiféle dárda sem járhatta át. Ám Heraklész, a legnagyobb görög hős mégis legyőzte, mégpedig úgy, hogy visszaszorította barlangjába, s ott puszta kézzel megfojtotta. Megnyúzta, és bundáját magára öltötte, ami által sebezhetetlenné vált.

Az Oroszlán csillagképtől délebbre, a látóhatár közelében tekergőzik az Északi Vizikígyó. Szomszédságában található a Holló és a Serleg, mindkettő elég kicsi és halványabb csillagok alkotta csillagkép. Azért érdemes megkeresni őket az égbolton, mert egy kedves görög monda kapcsolja őket össze. Történt ugyanis, hogy Apolló napisten egyszer elküldte a Hollót, hogy egy serlegben hozzon neki vizet az életforrásból. Csakhogy a rest madár sokáig elidőzött egy fügefa tövében, várva, hogy annak gyümölcse megérjen. Apollónak pedig azt hazudta, hogy egy vizikígyó nem engedte a forrás közelébe, azért késlekedett. Büntetésül a Hollót örök szomjúságra kárhoztatta, és az égre helyezte, ahol az Északi Vizikígyó minduntalan megakadályozza, hogy igyon a Serlegből. Más változat szerint az Északi Vizikígyó, azaz a Hydra nem más, mint Tüphonnak a gonosz óriásnak és a kígyótestű Ekhidnának a leánya. Hydra Lerné város közelében a mocsárban élt, és az emberek nem alaptalanul rettegtek tőle. A viziszörnyeteg mind a kilenc feje mérges gázokat lövellt ki magából. Legyőzhetetlennek hitték, mert valahányszor levágták egyik fejét, rögtön három újabbat növesztett helyébe. Végül is Heraklész küzdött meg vele, ám amíg viaskodtak Héra istenaszszony egy rákot küldött a kígyó megsegítésére azzal a paranccsal, hogy csípje meg Heraklész bokáját. A hős azonban észrevette, és a rákot agyontaposta. Így került az égre a Rák csillagkép. A Rák nagyon halvány csillagokból rajzolódik ki, nagyon nehéz megtalálni az égen.

Tavaszi estéken a délnyugati látóhatár fölött kell keresnünk. Hold nélküli éjszakán szabad szemmel is felfedezhetünk egy halvány foltocskát ebben a csillagképben: ez a Praesepe, ami magyarul jászolt jelent. A mintegy száz tagot számláló laza csillaghalmaz összemosódó fénye ez. A Jászol mellett ott vannak a szamárkák is: két halvány csillag; az Aselus Borealis és az Aselus Australis, azaz az Északi Csacsi és a Déli Csacsi.

Az Oroszlántól és a Ráktól nyugatabbra találhatók az Ikrek csillagai. Szinte valamennyi nép emberpárossal hozta kapcsolatba ennek az égterületnek csillagait. A római mitológia Romulusszal és Rémusszal, a Rómát alapító testvérekkel azonosította az Ikrek két fényes csillagát, a Castort és a Polluxot. A csillagok nevei görög meséből származnak, miszerint Léda gyermekei voltak. Zeusz fia volt Pollux, aki halhatatlan volt, de Castor, aki viszont Tündareosz spártai király és Léda szerelmének volt gyümölcse, halandó volt, s egy csatában életét vesztette. Pollux halhatatlanságot kért fivérének, ám Zeusz ezt megtagadta. Sőt, választás elé állította a Castorért aggódó testvért: vagy állandóan az Olümposzon, az istenek lakóhelyén élhet, vagy fölváltva, egyik nap az Olümposzon lakhat, a másik nap pedig testvére társaságában, az alvilágban. Pollux az utóbbit választotta. Döntése az istenek szívét megnyerte, és a testvéri szeretet jelképeként mindkettőjüknek helyet adtak a csillagok között.

Magasan a fejünk felett, az égbolt tetőpontján, a zenit közelében ragyog a Göncölszekér hét fényes csillaga. A Göncölszekér és az Oroszlán között mintegy félúton található a Bereniké Haja elnevezésű szép csillaghalmaz. Halványabb csillagokból álló, laza csillagcsoport, amely igazából csak koromfekete éjszakákon nyújt szép látványt. Érdemes egy kisebb távcsővel szemlélni. Bereniké III. Ptolemaiosz egyiptomi király felesége volt, aki férjének egyik hadjárata alatt gyönyörű aranyhaját ajánlotta fel Aphroditének azért, hogy ura sértetlenül, és győztesen térjen vissza a csatából. Levágott haját a templom oltárára helyezte, de az másnapra eltűnt onnan. Konón számoszi csillagász találta meg később az égen. Azóta is ott látszik a házastársi hűség örök jelképeként. Egy rendkívül fényes égitest ragyog a Rák csillagképben. Nos, eddig azért nem szóltam róla, mert ez nem csillag, hanem bolygó: a Jupiter. Nyugodt, erős fénye és a csillagok közötti lassú, méltóságteljes mozgása miatt kaphatta a római istenek atyjának, Jupiternek a nevét.

A görögök Zeusz néven tisztelték. A Naprendszer legnagyobb bolygója. Átmérője 11-szerese, tömege pedig 318-szorosa a Földének. Óriási tömegvonzása következtében egy 50 kg-os test a Jupiteren 120 kg-ot nyomna. Ez a bolygó túlnyomórészt gázokból; hidrogénből és héliumból áll. Nagyon hideg világ; látható felhőburkának tetején a hőmérséklet mínusz 130°C fok. A Jupiter 12 év alatt kerüli meg a Napot. Tengelyforgása viszont nagyon gyors; egy jupiteri nap kevesebb, mint 10 óra hosszúságú. Gyors forgása következtében felhőzete az egyenlítőjével párhuzamos sávokba rendeződött. Legfeltűnőbb alakzata az úgynevezett Nagy Vörös Folt, - valószínűleg egy anticiklon - amely legalább 300 év óta létezik. Az űrkutatás jóvoltából tudjuk, hogy egy porból és jégszemcsékből álló vékony gyűrű is övezi. Jelenleg 26 holdjáról van tudomásunk, amelyek közül a négy legnagyobbat még Galilei fedezte fel 1610-ben. Ezeket már egy kis kézi látcsővel is megszemlélhetjük, és megfigyelhetjük, miként változik helyzetük óráról, órára.

A másik planéta, amelyet láthatunk: a Mars.  . A Mars valamivel messzebb, mint a Föld, 228 millió kilométer távolságban kering a Nap körül. Fénye világos vörös, a római hadisten nevét is azért viseli, mert az ókorban hasonlóságot véltek felfedezni közte és a haragvó isten tűzben égő, és vérszomjasan a Földre tekintő szeme között.

/Forrás:  Gesztesi Albert csillagász
Tavaszi éjszakák/ 

 

A csillagok

A csillagok világa, mindig foglalkoztatta az embereket. Már a legrégibb időben voltak, akik sokat ki fürkésztek ebből az ismeretlen világból. A csillagászati tudomány minden tudományt megelőzött. Volt sok babonás, hamis elképzelés is mindig a csillagokról.

A bolygó és holdnevek eredete

Merkúr

Merkúr a római mitológiában a kereskedelem istene. A rómaiak Hermésszel azonosították, aki a görög mitológiában az istenek követe, az utasok oltalmazója, a holt lelkek vezetője.

 Vénusz

Vénusz a római mitológiában a kertek istennője. Aphroditéval azonosították, aki görög mitológiában a szépség és a szerelem istennője.

Mars

 Mars Itália és Róma egyik legrégebbi istene. A római mitológiában Mars (görögöknél Arész) hadisten, akinek a városfalakon kívül, a Mars-mezőn emeltek templomot, mivel fegyveres hadak nem vonulhattak be a város területére. Neki szentelték a március hónapot, azaz a régi kalendárium első hónapját, amikor a télűző szertartásokat végezték.

Jupiter

 A római mitológiában Jupiter az ég, a nappali világosság, a vihar istene, az istenek királya, akit a görög Zeusszal azonosítottak. Zeusz a görög mitológiában a legfelsőbb istenség, az istenek és emberek ura, az olümposzi isteni család feje; nevének jelentése "fényes égbolt"

Szaturnusz

 Szaturnusz az egyik legősibb római isten. A vetés, a vetőmag istene, a könyörtelen idő jelképének tekintették. A görög mitológiabeli titánnal, Kronosszal azonosították; aki apját Uránoszt megcsonkítva, feleségül véve saját leánytestvérét Rheiát került az égi trónra; és akinek azt jósolták, hogy egyik fia fogja megfosztani a trónjától. Ezért valamennyi gyermekét alighogy megszülettek sorjában lenyelte, így akarván elkerülni a jóslat beteljesülését. Rheia azonban kijátszotta Kronoszt: megszülte legkisebb fiát Zeuszt, de egy bepólyázott követ adott át férjének. Zeuszt egy Kréta szigeti barlangban felnevelték, majd felnőve legyőzte apját, megmentette testvéreit.

 Uránusz

 A görög mitológiában az eget megszemélyesítő isten, Gaia-Földanya férje, az első, legősibb istennemzedék képviselője. Kronosz (Szaturnusz), a titánok és a küklopszok apja.

 Neptunusz

 Az egyik legősibb római isten. A provinciákban a helyi víz- és tengeristenekkel tartották azonosnak. A görög Poszeidónnal azonosították, aki a görög mitológiában az egyik olümposzi főisten, a tenger királya, Kronosz és Rheia egyik fia, Zeusz fivére.

Plútó

 A görög mitológiában Hadész istennek, az alvilág urának egyik elnevezése.

Évszázadokon át még az egyszerű pásztorok is sokat tudtak az égi eseményekről. A magyar nép hitét a mese- és mondavilág őrzi. Bár az a nemzedék már kihalt, amely még a csillagokkal hált, és kelt, amelynek égi órája és naptára a csillagos égbolt volt, de ez az égi kincsestár nem veszett el, és ragyogásával ma is ugyanúgy szólítja meg a magyar embert, mint amikor tündöklését még számon tartották.

A magyar hagyománynak, szellemi kultúrának az égiekkel és az ősökkel való kapcsolattartás volt a lényege. Kapcsolatban álltak az égiekkel és az őseikkel, ezt bizonyítják vallási és világnézeti hagyományaink. Az eget például gyakran emlegetik még ma is többes számban – egek –, utalva ezzel az ősi hét ég rétegeire, ami a keleti kultúrákban természetes volt.

Népi csillagnevek
A magyar népi csillagnevek világából emberi gondok és örömök, hit és remény tükröződik. Pompás képet rajzol az ősmagyarok és az égbolt mindennapi viszonyáról, az ősmagyar hitvilág hatalmas bölcsességéről, és mondanivalójáról.

Göncölszekér
A mai mesterséges fények elhalványítják a csillagokat. Az emberek nem az eget kémlelve fedezik fel a csodát, hanem a számítógép előtt ülve készen kapják az elemzéseket. Talán ezért van az, hogy egyre kevesebben ismerik az égi jeleket. De egy csillagképet alighanem mindenki felismer az égen. Ez pedig a Göncölszekér. A hét csillagból álló Göncölszekeret csak a magyar néphagyomány tekinti külön csillagképnek, valójában egy nagyobb csillagkép, a Nagy Medve (Ursa Maior) része. A rúdja a medve farka, a Sarkcsillag pedig egyben a Kis Göncöl rúdjának utolsó csillaga. Hazánk területéről egész évben látható!
Télen a kerekén áll, tavasszal a rúdján, nyáron pedig pont a megfigyelő feje felett van. A Göncöl körül számos alkalmatosság is fellelhető az égbolton: Göncöl koszorúja, Göncöl lánca, Göncöl szérűje, Göncöl térítője, Göncöl vágása. Mellette fénylik a Kis Göncöl, melyet gyakorta neveznek a Göncöl Másának, vagy Tündérkirályné Szekerének is, melyet a néphit szerint egykor Jézusnak ajándékozott Göncöl, vagy annak utasa. Még számtalan elnevezése maradt fenn: Benceszekere, Benczer, Császár Asztala, Csíki Szekér, Demsze, Dence, Ganci, Gence, Gince, Gönc, Gönce, Gönde, Nagy Göncöl, Nagyszekér, Szekércsillag, Úti csillag. Palóc nyelven Kincső, Szeged környékén Dönczöl. Göncöl személyét illetően több monda ismert. A honfoglaló nomád magyarság csillaghite szerint Göncöl egy híres csodatevő táltos, félisten, aki az emberek közt járva mindenkit meggyógyított, titkos és rejtett dolgokat ismert, beszélni tudott a fákkal és a madarakkal.

Egyszer, amikor eltört a szekere rúdja, kérlelte az embereket, hogy segítsenek, de azok rútul cserbenhagyták, senki nem segített neki. Ezért Göncöl a lovak közé csapott, és a szekéren fölrepült az égbe. Mások szerint az istenek helyezték örök emlékeztetőül az égre a Göncöl szekeret. Úgy tűnik, hogy az egyetlen magyar félisten, talán éppen a sokat emlegetett Magyarok Istene, a magyarok csillagistene, aki villámhordó szekerével a Hadak Útján, a Tejúton dübörög végig. Hogy Göncöl több volt, mint egyszerű ember, az máig is élő mondásokban nyilvánul meg. „Olyan nehéz mint a Dönczöl szekere." – vagy; „Nehéz mint a Dönczölszekér". „A Dönczölszekér húzza az egész eget". Göncölszekér csillagai időjósok is: ha aprón ragyognak, szép idő várható, de ha nagyra nőnek, akkor az idő rosszra fordul.

Kisgöncöl
A Göncölszekér felett ragyog a Göncölszekérhez való hasonlatosság miatt Göncöl Másának is neveznek. Hét csillagból áll, a legfényesebb a rúdjának utolsó csillaga, a Sarkcsillag. A Kis Göncöl kisebb, mint a Nagy Göncöl, de ugyanúgy négy kereke és egy rúdja van, csak éppen a rúdja felfelé görbül, megegyezik a Kis Medve (Ursa Minor) csillagképpel. Különféle névváltozatokban szerepel:
Kicsiszekér, Küzsdegszekér, Nagyasszony Társzekere, Nagyboldogasszony csillaga, Tündérasszony csillaga, Tündérasszony Palotája. Valahol ebben a csillagképben található a Szarvasnyomdoka nevű csillagcsoport is.

Sarkcsilllag
Göncöl Térítőjének vagy Ég Köldökének is nevezik a Sarkcsillagot, mivel a Göncöl mintha körülötte forogna az égbolton. Az Ég Köldöke tulajdonképpen az ősmagyar „felső égnek" felelt meg, annak a helynek, amelynek minden nép igen nagy jelentőséget tulajdonított. A legtöbb északi nép „Oszlop", „Világoszlop" elnevezést használ e csillagra. Úgy vélték, hogy az égbolt erre a hatalmas tartóoszlopra van szerelve, és a csillagokat egyenként erre erősítették. A magyar népdalokból kiderül, hogy a magyarok sok várost és falvat hívtak a „Világ Közepének" többek között Cinkotát, Kólyt, Tápét, Enyinget, Kenesét, Pécskát, Gyulát és Gyöngyöst is. Ez alapján állítottak a régi magyarok „Világoszlopot" a házaik elé, aminek tetején ott ragyogott az aranygomb, vagyis a Sarkcsillag. Lent pedig a Föld közepébe hatolt a díszes oszlop. A szokás azon a hitelven alapul, hogy a Világ tengelye a Sarkcsillagtól a Földig képzelt függőleges tengely, vagyis a Világtengely.

A régi altáji népek szerint az ég az ember sátrának mása, ezért az ég sátrának is van kürtő nyílása, méghozzá annyi, ahány égi réteg van. Ezeken a nyílásokon (csillagkapukon) át közlekedik a sámán az egyik égi szférából a másikba. Az első kapu a Sarkcsillagnál az ég közepében van. A felállított Világoszlopoknak a népmesékben is igen fontos szerep jutott, kapcsolatban van az Élet Fájával, aminek gyümölcse minden hónapban új gyümölcsöt terem, elvezet a Lelkek Hazájába. De jósfának is tekintették, mivel rajta ül a jósmadár. A Sarkcsillagnak több más régi magyar elnevezése is ismert: Bába Matullája, Boldogasszony Matullája, Furucsillag, az Ég Közepe, Világ Közepe, Világoszlop, Világfa.

Csillagos égbolt augusztus

Augusztus 4-én hajnalban a Merkúr, a Mars és a Jupiter nagyjából egy egyenest alkot az égen, míg a fogyó Hold vékony sarlója a közelükben látszik majd. A bolygók közül legkorábban a Jupiter kel, aztán a Mars, a Merkúr pedig csak kevéssel hajnali 4 előtt emelkedik a horizont fölé, ám ekkor még majdnem másfél óra van napkeltéig. A jelenségre az Ikrek csillagkép háttere előtt kerül sor.


Nagyon jó időtöltés, kellemes érzés szép nyárestéken a tiszta égboltot nézegetni, a csillagképeket (Fiastyúk, Göncölszekér, Bika…) felismerni, és egyáltalán elábrándozni az élet dolgai felől az esti mennybolt alatt. Ilyenkor talán azon is elmerenghetünk, hogy mennyire kicsi kis semmik, porszemnyi lények vagyunk a teljességhez, az egész Univerzumhoz képest. Ez a kis ön-megmérettetés valamennyire visszahelyezheti, helyére teheti a magát oly nagyra tartó, a hatalmát óriásira értékelő embert, és valamelyest taníthatja alázatra, tiszteletre.

A csillagok minden időben nagy szerepet játszottak az ember életében. Az időszámítás, a naptár megalkotásában is hatalmas része volt a bolygók állásának, de, mondhatni a csillagászati megfigyelések nélkül egyéb tudományágak sem alakulhattak volna ki. Betlehem csillaga mindenféle nemzet és bármely korosztály számára ismert. A magyar népéletben is fontos rendeltetése volt a csillagoknak, a csillagok megfigyelésének. Az égboltozatra nagyobb figyelem összpontosult a korábbi évszázadok emberének hétköznapjaiban, mint ma, hiszen kevesebb volt az olyan tényező, ami elvonta volna a figyelmet a környezet, az éjszakai ég megfigyelésétől. A tiszta „csillagszeplős” éjszakai égnek óriási hatása volt az ember érzelmi világára is. Az égitestek látványában gyönyörködő, bámészkodó ember vigasztalást kapott keserűségére, reményt nyert a reménytelenségére. A ragyogó éjszakai ég a tisztaság, a szépség jelképe volt, de egyben a vágyódás és emlékezés eszköze is, a hétköznapi életet széppé tevő, csodálatos, ugyanakkor sejtelmes és félelmetes világ. Olyan világ, ami valamiféle állandóságot nyújtott a folyton változó életben. Hiszen évszázadok jöttek, mentek, emberek születtek és meghaltak, tavak, folyók születtek és száradtak ki, de a csillagok mindig ugyanúgy tekintettek a lent bolyongó, biztonságot kereső vándorlóra, tévelygőre, mint sok ezer éve mindig, a zavaros és forrongó világban. A magyar népköltészet, népdalkincs ezernyi szép példáját adja annak, hogy valaha mennyire egybeforrt az ember és környezete, az ember és a csillagok: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegény legénynek utat mutassatok, vagy Mikor Isten csillagokat teremtett, Véletlenül egy a földre leesett. Leesett a legszebb csillag a földre, Ott ragyog a babám két szemében.

Augusztus a hullócsillagok hónapja – bár több-kevesebb meteort, illetve látványos meteorrajok jelentkezését más időpontokban is megfigyelhetjük.   A Perseidák néven ismert meteorraj,   légkörünkben elégve meteorjelenséget okoznak,  Érdekes, hogy a meteorrajok közül a Perseidák rendelkezik az egyik legnagyobb sebességgel, a törmelékfelhő kicsiny porszemeinek átlagsebessége 59 km/s. A raj akár 60-100 meteort is adhat óránként.

A Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökösből származnak, melyet szintén láttak az ókori Kínából Kr.e. 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla.

Csillagos égbolt

Napjainkban a kínai, a egyiptomi, a maja vagy a kaldeus csillagmítoszról többet tudnak a magyarok, mint saját csillagmítoszaikról. Pedig a planéták járásának követése, a fenyegető vagy segítő égi jelek elemzése őseink körében is természetes volt.

Évszázadokon át még az egyszerű pásztorok is sokat tudtak az égi eseményekről. A magyar nép hitét a mese- és mondavilág őrzi. Bár az a nemzedék már kihalt, amely még a csillagokkal hált, és kelt, amelynek égi órája és naptára a csillagos égbolt volt, de ez az égi kincsestár nem veszett el, és ragyogásával ma is ugyanúgy szólítja meg a magyar embert, mint amikor tündöklését még számon tartották.

A magyar hagyománynak, szellemi kultúrának az égiekkel és az ősökkel való kapcsolattartás volt a lényege. Kapcsolatban álltak az égiekkel és az őseikkel, ezt bizonyítják vallási és világnézeti hagyományaink. Az eget például gyakran emlegetik még ma is többes számban – egek –, utalva ezzel az ősi hét ég rétegeire, ami a keleti kultúrákban természetes volt.

Népi csillagnevek
A magyar népi csillagnevek világából emberi gondok és örömök, hit és remény tükröződik. Pompás képet rajzol az ősmagyarok és az égbolt mindennapi viszonyáról, az ősmagyar hitvilág hatalmas bölcsességéről, és mondanivalójáról.

Göncölszekér
A mai mesterséges fények elhalványítják a csillagokat. Az emberek nem az eget kémlelve fedezik fel a csodát, hanem a számítógép előtt ülve készen kapják az elemzéseket. Talán ezért van az, hogy egyre kevesebben ismerik az égi jeleket. De egy csillagképet alighanem mindenki felismer az égen. Ez pedig a Göncölszekér. A hét csillagból álló Göncölszekeret csak a magyar néphagyomány tekinti külön csillagképnek, valójában egy nagyobb csillagkép, a Nagy Medve (Ursa Maior) része. A rúdja a medve farka, a Sarkcsillag pedig egyben a Kis Göncöl rúdjának utolsó csillaga. Hazánk területéről egész évben látható!
Télen a kerekén áll, tavasszal a rúdján, nyáron pedig pont a megfigyelő feje felett van. A Göncöl körül számos alkalmatosság is fellelhető az égbolton: Göncöl koszorúja, Göncöl lánca, Göncöl szérűje, Göncöl térítője, Göncöl vágása. Mellette fénylik a Kis Göncöl, melyet gyakorta neveznek a Göncöl Másának, vagy Tündérkirályné Szekerének is, melyet a néphit szerint egykor Jézusnak ajándékozott Göncöl, vagy annak utasa. Még számtalan elnevezése maradt fenn: Benceszekere, Benczer, Császár Asztala, Csíki Szekér, Demsze, Dence, Ganci, Gence, Gince, Gönc, Gönce, Gönde, Nagy Göncöl, Nagyszekér, Szekércsillag, Úti csillag. Palóc nyelven Kincső, Szeged környékén Dönczöl. Göncöl személyét illetően több monda ismert. A honfoglaló nomád magyarság csillaghite szerint Göncöl egy híres csodatevő táltos, félisten, aki az emberek közt járva mindenkit meggyógyított, titkos és rejtett dolgokat ismert, beszélni tudott a fákkal és a madarakkal.

Egyszer, amikor eltört a szekere rúdja, kérlelte az embereket, hogy segítsenek, de azok rútul cserbenhagyták, senki nem segített neki. Ezért Göncöl a lovak közé csapott, és a szekéren fölrepült az égbe. Mások szerint az istenek helyezték örök emlékeztetőül az égre a Göncöl szekeret. Úgy tűnik, hogy az egyetlen magyar félisten, talán éppen a sokat emlegetett Magyarok Istene, a magyarok csillagistene, aki villámhordó szekerével a Hadak Útján, a Tejúton dübörög végig. Hogy Göncöl több volt, mint egyszerű ember, az máig is élő mondásokban nyilvánul meg. „Olyan nehéz mint a Dönczöl szekere." – vagy; „Nehéz mint a Dönczölszekér". „A Dönczölszekér húzza az egész eget". Göncölszekér csillagai időjósok is: ha aprón ragyognak, szép idő várható, de ha nagyra nőnek, akkor az idő rosszra fordul.

Kisgöncöl
A Göncölszekér felett ragyog a Göncölszekérhez való hasonlatosság miatt Göncöl Másának is neveznek. Hét csillagból áll, a legfényesebb a rúdjának utolsó csillaga, a Sarkcsillag. A Kis Göncöl kisebb, mint a Nagy Göncöl, de ugyanúgy négy kereke és egy rúdja van, csak éppen a rúdja felfelé görbül, megegyezik a Kis Medve (Ursa Minor) csillagképpel. Különféle névváltozatokban szerepel:
Kicsiszekér, Küzsdegszekér, Nagyasszony Társzekere, Nagyboldogasszony csillaga, Tündérasszony csillaga, Tündérasszony Palotája. Valahol ebben a csillagképben található a Szarvasnyomdoka nevű csillagcsoport is.

Sarkcsilllag
Göncöl Térítőjének vagy Ég Köldökének is nevezik a Sarkcsillagot, mivel a Göncöl mintha körülötte forogna az égbolton. Az Ég Köldöke tulajdonképpen az ősmagyar „felső égnek" felelt meg, annak a helynek, amelynek minden nép igen nagy jelentőséget tulajdonított. A legtöbb északi nép „Oszlop", „Világoszlop" elnevezést használ e csillagra. Úgy vélték, hogy az égbolt erre a hatalmas tartóoszlopra van szerelve, és a csillagokat egyenként erre erősítették. A magyar népdalokból kiderül, hogy a magyarok sok várost és falvat hívtak a „Világ Közepének" többek között Cinkotát, Kólyt, Tápét, Enyinget, Kenesét, Pécskát, Gyulát és Gyöngyöst is. Ez alapján állítottak a régi magyarok „Világoszlopot" a házaik elé, aminek tetején ott ragyogott az aranygomb, vagyis a Sarkcsillag. Lent pedig a Föld közepébe hatolt a díszes oszlop. A szokás azon a hitelven alapul, hogy a Világ tengelye a Sarkcsillagtól a Földig képzelt függőleges tengely, vagyis a Világtengely.

A régi altáji népek szerint az ég az ember sátrának mása, ezért az ég sátrának is van kürtő nyílása, méghozzá annyi, ahány égi réteg van. Ezeken a nyílásokon (csillagkapukon) át közlekedik a sámán az egyik égi szférából a másikba. Az első kapu a Sarkcsillagnál az ég közepében van. A felállított Világoszlopoknak a népmesékben is igen fontos szerep jutott, kapcsolatban van az Élet Fájával, aminek gyümölcse minden hónapban új gyümölcsöt terem, elvezet a Lelkek Hazájába. De jósfának is tekintették, mivel rajta ül a jósmadár. A Sarkcsillagnak több más régi magyar elnevezése is ismert: Bába Matullája, Boldogasszony Matullája, Furucsillag, az Ég Közepe, Világ Közepe, Világoszlop, Világfa.



/Forrás: Szigeti K./

Flammarion az ő távcsöves szemeivel mennyi csodadolgokat néz ki és olvas le az égről

A csillagos ég a népek életében

 

/Nicolas Camille Flammarion francia csillagász, tudománynépszerűsítő,. Generációk nőttek fel népszerű csillagászati könyvein, amelyeket számos nyelvre lefordítottak. Meggyőződéssel képviselte azt a nézetet, hogy a Földön kívül is vannak élőlények./

A távcsövet a  régieknél a képzelet pótolta, mely a szétszórt égitesteket változatos égi alakokká csoportosítva az élet egy különös világbirodalmává avatá az eget. A képzelet rábeszélésére történt, hogy a föld megadta magát az égnek: ettől remélt jót, és várta bajainak orvoslását, és korán ahhoz szokott, hogy jövőjét a csillagoktól tudakozza.

"A tudományos fejlődés ifjúkorában az ember szellem arra hajlik, hogy mindennek lelket tulajdonítsunk. Betölti a mindenséget személyesített és természetfölötti lényekkel. Az ember mindazt, ami őt környékezi, úgy képzeli miként ő maga is, érez és gondolkodik"
Houzeau/
/Houzau ejtsd: uzó) János Károly (de Le Haye), francia csillagász, a brüsszeli egyetemen tanár volt, fizikai földrajzról, természetfilozofiáról és meteorológiáról is irt./

Amint az égboltozat jelenségei magukra vonták az emberek figyelmét, megszületett az első csillagászat..Kaldeában és önállóan Egyiptomban is. 

Babilonban, mely első ízben méltatá örökké derült egének ragyogó csillagait imádásra, a csillagok ismerésének ősrégi nyomaira bukkanunk.  Venus fölfedezése,miként mondani szokás, a történet előtti idők homályába vész el. Istár /"úrnő"/ nevezet alatt Asszíriában ő a természet nagy istennője és a nőiesség megszemélyesítője.  Merkur Nebo név alatt a legfelsőbb értelem imádott megszemélyesítője. Mars vagy kaldeus néven Nergal nem csupán ismeretes volt, hanem egyszersmind nagy hős, és a csaták ura gyanánt tiszteltetett. Jupiter Asszíria nyelvén Merodach, az istenek királyának tekintetett. Saturnus vagy Adar nem volt utolsó csillagisten, hatalmas erő ura, az ellenség megsemmisítője és az állatkör fia vagyis legtávolabb eső.
Az Eufrátesz partjain fölfedezett könyvtár-maradványok csillagászati töredékei arról győznek meg,  hogy Babilon az őskori csillagászat Eldorádója volt.

Egyiptomban is istenek tana volt a csillagászat, itt a csillagimádás a nap kultusza körül forgott.
Az egyiptomiak csillagászata állapította meg az állatkört, és az ő képzeletük teremtette meg azon csillagképeket, melyek szerint csoportosítjuk ma is az égtájak csillagtáborát.  Igy tőlök származnak a Nap pályájának egyes állomásait megjelölő nevek. Ezen állatok legtöbb esetben hieroglifás jelei valának az isteneknek.  Bizonyos sakálfajt  használván az egyiptomiak a házőrzésre, a sakálfej jelvénye lett Anubisnak, kire az istenek az ég látó határának őrizetét bízták. Innét a Procyon.

Perzsiában vallási áhítattal  tekintének a világsarkok tájaira, a világtájak négy vezércsillagára, melyeket Ormuzd azért helyezett oda, hogy a csillagzatokat vigyázó őrállomások legyenek.

/Forrás: Kandra Kabos /
 A csillagos ég a népek életében, részlet/
Kandra Kabos (élt 1843–1905, ) mind a régészetben, mind a pogány magyar ősvallás kutatásában maradandót alkotott, ám nevét elsősorban egyháztörténeti munkái őrzik

Csillagok

A magyar népi csillagnevek világából emberi gondok és örömök, hit és remény tükröződik.

A mai mesterséges fények elhalványítják a csillagokat. Az emberek nem az eget kémlelve fedezik fel a csodát, hanem a számítógép előtt ülve készen kapják az elemzéseket. Talán ezért van az, hogy egyre kevesebben ismerik az égi jeleket. De egy csillagképet alighanem mindenki felismer az égen. Ez pedig a Göncölszekér. A hét csillagból álló Göncölszekeret csak a magyar néphagyomány tekinti külön csillagképnek, valójában egy nagyobb csillagkép, a Nagy Medve (Ursa Maior) része. A rúdja a medve farka, a Sarkcsillag pedig egyben a Kis Göncöl rúdjának utolsó csillaga. Hazánk területéről egész évben látható!



A GÖNCÖL CSILLAGAIRÓL
„Súlyos aszály pusztított a földön, olyan nagy volt a szárazság, hogy nemcsak a folyómedrekben lehetett száraz lábbal átkelni, de a tavakban, a kutakban is elapadt a víz. Növényre, állatra, emberre pusztulás várt.

Élt azon a vidéken, ahol a leggyötrőbb volt a szárazság, egy özvegyasszony. Vele egy szem lánya. Víz híján az asszony egyre fonnyadt, mind aszottabb lett, mígnem ágynak esett.

A lány, hogy megmentse anyja életét, fogta az agyagkorsót, s elindult vizet keresni. Hol, merre járt, ma már nem tudja senki, de addig koptatta lábát, amíg egy forrást nem lelt. Megmerítette benne a korsóját, s hazaindult.

Az úton szembetalálkozott egy emberrel, akinek a szomjúságtól már alig volt jártányi ereje. Megesett rajta a lány szíve, s megkínálta a korsójából. Az ember kortyolt néhányat az életet adó vízből, s új erőre kapott tőle. Köszönte nagyon, hogy a lány megmentette a haláltól, aztán folytatta útját.

A lány is továbbindult, de hamarosan újabb szomjhalállal küszködő emberrel találkozott, majd egy harmadikkal, negyedikkel. Mindenkinek odanyújtotta a korsóját. Hét embert mentett meg a pusztulástól így, miközben a korsóban egyre fogyott a víz.

Vitte volna a maradékot beteg anyjának, sietett, ahogy tudott, de ő is ember volt, elfáradt. Leült egy kőre,, hogy megpihenjen, a korsót maga mellé állította a földre.

El is bóbiskolt kicsit, mert nem vette észre, hogy egy kutya ólálkodik a közelben. A szerencsétlen állat is szomjas lehetett, mert amikor megpillantotta a kő mellé állított edényt, odakúszott hozzá, s megpróbált inni.

Addig-addig forgolódott, amíg a korsó fel nem borult, s ki nem folyt belőle a maradék víz is.

Felriadt a lány a zajra, a korsó után kapott, de bizony az már a földön hevert. Mellette bűnbánó képpel sunyított a kutya. A lány felállította a korsót, s mit látott? Az agyagedény száján egymás után hét nagyobb csillag repült ki, s szállt egyenesen az égbe, arról a helyről, ahol az előbb még a kutya ült, egy nyolcadik.

A hét nagyobb csillagból lettek a Göncöl csillagai. Azért ragyognak olyan fényesen, mert a hét megmentett ember lelke lobog bennük. A nyolcadikban pedig, amelyet a Göncöl rúdja előtt látunk, annak a kutyának a lelke pislákol, amelyik felborította a korsót.

A Göncöl csillagai azóta a lány áldott jó szívére emlékeztetik az embereket.

De hogy a beteg özvegy se maradjon víz nélkül, a Jóisten kiadós esőt bocsátott a földre.”

forrás: az égbolt csillagképei
zoldeletter

Karácsonyfa csillaghalmaz

Ezernyolcszáz fényévnyire tőlünk ragyog..

Vizsgálják a Karácsonyfa csillaghalmazt
Nem mindennapi karácsonyfát figyel egy nemzetközi csillagászcsoport: az 1800 fényévnyi távolságra lévő Karácsonyfa csillaghalmazt.

A hatmillió évesen fiatal égi jelenségnek számító csillaghalmazt az osztrák, kanadai, amerikai és brazil szakértőkből álló csoport több héten át, december elejétől január közepéig vizsgálja négy kozmikus (MOST, CoRoT, Spitzer és Chandra), valamint két földi teleszkóp segítségével.

Az NGC 2264 asztronómiai jelű Karácsonyfa halmaz a világűr legfiatalabb objektumai közé tartozik, amelyben még születnek új csillagok.

A tervek szerint mintegy ötezer, különböző tömegű és fejlődési stádiumban lévő csillagot vizsgálnak meg infravörös és látható fényben valamint röntgensugarak hatása alatt.

"Az egyes hullámtartományban a csillaghalmaz különböző részletei vehetők észre. A mi Tejútrendszerünk is máshogyan néz ki a különböző hullámhosszokon" - mondta el Konstanze Zwintz, a Bécsi Egyetem asztronómusa.

A szintén a Bécsi Egyetemen dolgozó Paula Stella Teixeira a fiatalabb és kevésbé fényes csillagokat kutatja, amelyek részben még be vannak ágyazódva születési felhőjükbe.

Zwintz ezzel szemben a nagy fényerejű, tehát nagyobb tömegű és fejlettebb objektumokat, illetve pulzálásukat figyeli. A csillagok ezen rezgésének vizsgálata lehetővé teszi a tudósok számára, hogy - hasonlóan a földrengési hullámok elemzéséhez - a csillag belső felépítésére vonatkozó következtetéseket vonjanak le.

"Ettől az egyedülálló megfigyelési projekttől új, a bolygók és csillagok keletkezésére vonatkozó ismeretek megszerzését várjuk" - mondta el Zwintz

.

forrás: MTI

Nagy Medve csillagkép

Neve a görög mitológiából ered. Kallisztó nimfa hiába tett szüzességi fogadalmat, nem tudott ellenállni Zeusznak. A kapcsolatból fiú született, a neve Arkasz. Artemisz istennő megölte a nimfát, de Zeusz az égre helyezte Kallisztót a fiával együtt, ők a Nagy- és a Kis Medve. Héra istennő még a halott vetélytársnőjére is haragudott, és kijárta, hogy az anya és fia soha ne fürödhessenek meg a hűsítő óceánban (a két csillagkép a valóságban is cirkumpoláris).

A magyar kultúrkörben Nagy Medve 7 csillagából a középső, legfényesebb rész a Göncölszekér. A magyar mondavilágban Göncöl csodatevő táltos volt, értett az állatok nyelvén, ismerte a gyógyfüveket, betegeket gyógyított. Amikor eltörött a szekerének a kereke, hiába várt segítséget az emberektől, ezért a szekérrel együtt az égbe repült. Más monda úgy tartja, hogy Göncöl az ég kapuőre, csak ő engedhet bárkit az Öregisten elé, de egyesek úgy tartották, hogy ő maga az Öregisten.

A csillagos ég látványa, valamint az ott megfigyelhető szabályosan és szabálytalanul ismétlődő jelenségek megfigyelése indította el az emberiséget a természettudományos fejlődés máig is tartó útján. Tudjuk, hogy már a legrégebbi korok csillagász-megfigyelői is kiterjedt ismeretekkel rendelkeztek az égbolton való tájékozódás tudományáról. A csillagos ég látványa akaratlanul is vonzza az emberi tekintet, és képzeletünk hajlamos a fényesebb csillagokból különböző alakzatok létrehozására. Pár ezer évvel előttünk már mindezt megtették helyettünk a különböző népcsoportok, akik egymástól eltérő elnevezéssel láttak el egyes égi alakzatokat. Különös például a Göncölszekér, latinul Ursa Maior  Nagy Medve   esete, amelyben a közép-amerikai indiánok egylábú embert láttak, míg az Észak-Amerikában élő társaik ugyanezt a csillagalakzatot merítőkanálnak vélték.

 Az arabok a négy csillaggal kijelölt szekeret koporsónak, és a szekérrúd három csillagát gyászmenetnek hitték.

 Hazánkban a legismertebb csillagkép, melynek neve régi magyar mondából ered. A hét csillagból álló Göncölszekeret csak a magyar néphagyomány tekinti külön csillagképnek, valójában egy nagyobb csillagkép, a Nagy Medve része. 

Hullócsillag- október 8.

Szombat estére várjuk a Draconida meteorraj maximumát, amely szerencsés esetben több száz hullócsillag feltűnését jelentheti egyetlen óra alatt.

A Draconidák egy igazi XX. századi meteorraj, ugyanis az 1900-as évek előtt még nem létezett, pontosabban a meteorrajt létrehozó 21P/Giacobini-Zinner-üstökös korábban nem keresztezte a földpályát. A számunkra lényeges változások 1898 októberében történtek, amikor az égitest megközelítette a Jupitert, melynek gravitációs tere megváltoztatta az üstökös pályáját. Az akkor még ismeretlen égitest napközelpontja ezt követően már a földpályán belülre esett. Az ismeretlenség azonban nem tartott sokáig, mert a soron következő, 1900-as napközelségkor Michel Giacobini felfedezte az üstököst. Az 1913-as újrafelfedezés - ekkor Ernst Zinner találta meg - után jöttek rá a csillagászok, hogy az üstökös egy új meteorrajt hozhat létre, melyet a későbbi években többször is sikeresen megfigyeltek, de az október 9-10-e környékén jelentkező áramlat nem mutatott különösen nagy aktivitást.

Nem úgy 1933-ban, amikor európai megfigyelők a XX. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 meteort lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 draconida meteor tűnt fel az égen! A hullócsillagok többnyire halványak és lassúak voltak, de sok tűzgömböt (a Vénusznál fényesebbnek látszó meteor) is láttak. A 6,5 évenként visszatérő üstökös 1940-ben nem okozott kitörést, 1946-ban viszont ismét jelentkezett a meteorraj, ekkor az észak-amerikai megfigyelők számoltak be 50-60 meteor/perces kitörésről. Ezek után nem meglepő, hogy a későbbi években mindig nagy reményekkel várták az üstökös, és így a meteorraj visszatérését.

A további kitörések azonban elmaradtak, 1972-ben 10-15 meteor jelentkezett óránként, 1985-ben pedig teljesen elmaradt a maximum. Ezek után szinte feledésbe merült a raj, ám 1998 elején több számítást is közzétettek, melyek alapján október 8-án ismét jelentkezhetnek a Draconidák. A korábbi évek tapasztalatai alapján mindenki szkeptikus volt, ám távol-keleti észlelők megfigyelései szerint 1998. október 8-án "visszatértek" a Draconidák. A 100 meteor/órás hullás ugyan nem meteorvihar, de megegyezik az augusztusi Perseidák aktivitásával, vagyis igen szép hullást jelent. Ilyen előzmények után igen nagy érdeklődéssel várjuk október 8-át, hiszen 2011-re ismét kitörést jeleznek előre a számítások.

 

A Draconida meteorraj radiánsa a Draco csillagképben, a sárkány fejénél található. A meteorok innen látszanak szétsugárzódni, ám az égbolt bármely részén feltűnhetnek. (imo.net)

Ezek alapján két meteorfelhőn fogunk áthaladni szombat este 6 óra és éjfél között, melyek közül a második, este 10-re előrejelzett maximum tűnik a biztosabbnak. A napnyugta környékére előrejelzett, fényesebb meteorokból álló maximumot olyan porfelhőktől várják, melyeket az 1800-as évek végén dobhatott ki az üstökös, ám mivel 1900 előtt nincs megfigyelésünk az üstökösről, nem tudhatjuk, hogy valóban mutatott aktivitást, vagy sem.


Forrás:Csillagászat-hu

Csillagok,csillagok

Péntekről szombatra virradó éjszaka ismét Perseida maximum lesz, ám idén a telehold fénye nagyban nehezítheti a hullócsillagok megfigyelését.

Az idén sajnos nincs szerencsénk a legismertebb meteorrajjal, ugyanis a Perseidák maximuma pontosan a telehold napjára esik, így a fényesen világító égi kísérőnk a meteorok nagy részét letörli majd az égről. Csak a fényesebb rajtagok lesznek láthatók, amiből szerencsére Perseidák idején elég sok van, így mindenképpen érdemes pár órát az ég alatt tölteni, különösen a hajnali, esetünkben a szombat, és esetleg a vasárnap hajnali órákban.
A Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökösből származnak, melyet szintén láttak az ókori Kínából Kr.e. 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla. Az üstökös pályája mentén szétszórt por mára egy igen széles lepellé terebélyesedett, így már július második felében is láthatunk Perseida meteorokat, természetesen ekkor még kis számban. A porfelhő legsűrűbb részén augusztus 12-13-a tájékán szoktunk áthaladni.

 

A Swift-Tuttle-üstökös az 1992-es visszatérése idején (Herman Mikuz felvétele)

Az első megfigyelések után a 8-11. században jegyezték fel rendszeresen a raj jelentkezését, később azonban csak szórványosan említik. A modern nyugati tudomány számára Adolphe Quételet fedezte fel újra a rajt 1835-ben. Az áramlat 1839-ben óránként 160 meteort adó maximumot produkált. A Szent Lőrinc könnyeinek is nevezett csillaghullás 1993-ban és 1994-ben 300-500 meteort adott óránként, ami a Swift-Tuttle legutóbbi, 1992-es napközelségének volt köszönhető. A szülőüstökös közelében ugyanis sűrűbb a porfelhő, mint attól távol. Azóta mérsékeltebb, de még így is nagyon látványos maximumok vannak, bár 2008-ban egy nappal a hivatalos maximum után egy nagyobb kitörés örvendeztette meg a kitartó észlelőket. További érdekesség, hogy a fényes meteorok aránya augusztus 8-a körül a legnagyobb, miközben a legtöbb meteor 12/13-án jelentkezik.

A meteorok a Perseus csillagkép irányából látszanak jönni, de nem onnan indulnak, így az égbolt bármely részén feltűnhetnek. A tapasztalatok szerint déli és északi irányba nézve láthatjuk a legszebb rajtagokat (S&T)

A meteorok megfigyeléséhez nincs szükség távcsőre, sokkal inkább egy kényelmes, dönthető támlájú kerti ágyra, meg egy jó hálózsákra. De sose a zenitet, a fejünk feletti pontot bámuljuk, inkább valahova félúton a zenit és a horizont közé, úgy 45 fok magasra nézzünk. Mivel a fényes Hold délen fog világítani, északi irányba forduljunk ott láthatjuk a legtöbb perseidát. Így este jobb kéz felől, hajnalban pedig jobbra fentről fognak érkezni a perseida meteorok, amelyik más irányból jön, az másik rajhoz tartozik.

Világűr-csillagok II.

           

1 

Forrás:  Új utak.    Visszatér Marduk csillaga,  kutatási anyag 2002 szeptember

    Mezopotámiai feljegyzések
            Mielőtt a régészeti leleteket ismertetem fontos megjegyezni, hogy a sumér-magyarok által leírt égitestet a legtöbben számos holddal rendelkező bolygóként azonosítják. A lehetősége azonban annak is fennáll, hogy a Nibiru nem bolygó, hanem barna törpecsillag, hét kísérővel. Ha ez utóbbi feltételezést fogadjuk el – márpedig a NASA mérései erre utalnak -, akkor könnyebben értelmezhető az égitest napközelben megfigyelt jelentős sebessége, a leírt gravitációs hatásai (áradások, földrengések), erős mágneses tere, hirtelen felfénylései, mélyvörös színe.
            A mezopotámiai szövegek nem győzik hangsúlyozni az égitest jelentős fényességét, kiemelni, hogy az még nappal is megfigyelhető: „látható napkeltekor és napnyugtakor tűnik el”. Egy Nippurban talált pecséthengeren (1. ábra) egy csoport földművest ábrázolnak amint feltekintenek a kereszttel jelölt 12. bolygóra (Zecharia Sitchin ismert műveiben ezen a néven hivatkozik rá). Az égitest több okból is kaphatta ezt a jelet. Talán azért, mert gyűrűrendszere van, s a megfigyelők éppen oldalról láttak rá. Ha pedig az „istenek” is innen jöttek, akkor célszerű volt a bolygó jelével azonosítani őket, a kereszt jel tehát így vonulhatott be a legtöbb nép ábrázolásába „Isten” jeleként.
            Számos pecséthengeren találkozhatunk az égitest mozgását bemutató ábrázolásokkal, feltüntetve azokat a különösen fontos csillagászati pontokat, melyeken áthaladásakor könnyedén azonosítható a Földről nézve. Földközelbe érve megfigyelésére első lehetőségként az az időpont adódik, amikor együttáll a Merkúrral (A – pont). Számítások szerint ekkor a földpálya kistengelyével a közelítő égitest éppen harminc fokos szöget zár be. Amint tovább közeledik az előző pozíciójához képest ismét kb. harminc fokra kerül akkor, amikor a Jupiter pályáját metszi (B – pont). Végül pedig eléri napközelpontját, ahol egykoron a születő Földnek ütközhetett - vagy valamelyik holdja (C - pont).             A manapság a „Mennyek Királyságának” visszatéréséről szóló spekulációk alapjául azok a tények szolgálnak, miszerint az ősi emberek többször is megfigyelték a 12. bolygó áthaladását Naprendszerünk belső terén.            Az égitest ismételt megfigyelése alátámasztja azt a feltevést, miszerint jelenléte a napkörüli pályán folyamatos, tehát Naprendszerünk része, hasonlóan számos hosszú periódusú üstököshöz.
            Mezopotámiai és bibliai források nagy határozottsággal állítják: a 12. bolygó keringési ideje 3600 év. A sumér-magyar ősi szövegekben a 3600-as szám jele egy nagy kör volt. Az égitest epithetonja egyébként a „Sár”, melynek jelentése többek közt „tökéletes ciklus”, illetve „teljes kör”, egyben a 3600-as számot is jelöli. A három kifejezés-tartalom – égitest/ciklus/3600 – szoros összefüggése nyilvánvalóan nem lehet puszta véletlen. A sumér-magyar isteni királyok uralkodási ideje minden esetben tökéletesen osztható 3600-zal. A következtetés mindebből csakis az lehet, hogy a isteni királyok uralkodási ideje egyértelműen összefügg a Nibiru 3600 éves keringési idejével.            Az ősi feljegyzések teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a 12. bolygó feltűnését váratlan katasztrófák, nagyarányú változások és korszakváltás kíséri. A mezopotámiai szövegek az égitest periodikus megjelenéséről mint előrelátható, pontosan kiszámolható, megfigyelhető eseményről beszélnek. „A hatalmas égitest megjelenésében sötétvörös.” Megjelenésének napját az Ószövetségben leírtak szerint esőzések, áradások és földrengések kísérik.             A következő képen a Berlini Múzeumban őrzött, az ősi Közel-Keletről származó pecséthenger látható. Amikor a középső istenalakot, illetve mennyei lényt kinagyítjuk, megfigyelhetjük, hogy igazából egy hatalmas, sugárzó csillagot ábrázol, 11 égitesttől övezve. Ezenkívül, mintegy láncra felfűzve, 24 kisebb objektumot láthatunk. Igen valószínűnek látszik, hogy ezek a kisebb testek Naprendszerünk nagyobb holdjait képviselik.

Marduk

A babiloni panteon központi istensége, Babilon város főistene. Első írásos említése 4500 évvel ezelőttről ismert. Babilon védőisteneként már a III. Úr-i dinasztia (Kr.e. 22. sz.) alatt megemlítik. Központi istenséggé Babilonnak az I. Babiloni dinasztia (Kr.e. 16. sz.) alatti felemelkedése során lett, amikor is felvette más, főleg sumer-magyar (a sumer-magyar nyelvazonosság bizonyított!) istenek vonásait és jelzőit. Már Hammurápi törvénykönyvének bevezetőjében, mint Ea elsőszülött fiának Anu és Enlil átadják neki az emberek fölötti hatalmat, és minden égi isten fölé emelik. Számos átvett epithetonja és tulajdonsága között az Enkitől és Aszalluhitól származók vannak túlsúlyban, amelyek Marduk bölcsességét, gyógyító-tudományát, igézőerejét hangsúlyozzák. Megkapja a víz és a növények istenének funkcióját is. Utu istentől, akit olykor fivérének mondanak, rászáll az „Istenek Bírája” cím. Fő epitheonjai: „Istenek Ura”, „Istenek Atyja”. Felesége Szarpánítu, fia Nabu. Fő temploma az Észagila (Babilon főtemploma, ahol az „isten megszabja a sorsot”.  (Mitológiai Enciklopédia)

            -