Az Orion az egyik legismertebb és leglátványosabb csillagkép az északi égbolton. Az Égi Egyenlítőn fekszik, ezért a világ minden tájáról jól látható, Magyarországról nézve télen figyelhető meg legjobban. Nyáron hajnalban keleten, ősszel késő este kel, kora tavasszal este a nyugati égbolton ragyognak csillagai.
Mivel az Orion feltűnő, jellegzetes csillagkép, az ősidőktől kezdve rengeteg mitológiai történet kapcsolódik hozzá. Mai nevét a görögöktől kapta, amely valószínűleg az akkád Uru-anna (mennyei fény) elnevezésből származik.
A görög mitológiában Orion Poszeidón fia, óriás termetű vadász volt, aki Atlasz hét leányát addig üldözte szerelmével, amíg azok csillagokká nem változtak: ők lettek a Plejádok hét csillaga.
" Orion egyszer meggondolatlanul azzal büszkélkedett, hogy nincs olyan vadállat, amelyet ne tudna elejteni. Gaia földistennőt fölbosszantotta a dicsekvése, ezért elküldte a skorpiót, hogy pusztítsa el a hencegőt. A mítoszt az éjszakai égbolt eseményei is megjelenítik: alig emelkedik a Skorpió a horizont fölé keleten, Orion máris lenyugszik a nyugati oldalon. A történet úgy folytatódik, hogy amikor a Skorpió leáldoz nyugaton, voltaképpen Aszklépiosz (a gyógyítás istene a görög-római mitológiában) tapossa el az ártalmas férget. A gyógyítás istene egyúttal Oriont is új életre kelti, s így az hamarosan újjászületve emelkedik a keleti horizont fölé.
A görögökkel ellentétben a sumérok pásztornak vélték a csillagképet, míg Kínában a hármas számot kapcsolták hozzá, pontosabban az Orion övéhez. Egyiptomban Ozirisz isten jelent meg az itt lévő csillagok képében, ezt magyarul Kaszáscsillagnak nevezték, az öv három csillagát pedig a három kaszásnak. Az Orion közelében, látható a Sirius csillag, más néven Sánta Kata, aki az aratók után viszi az ebédet. Állítólag azért biceg, mert megsérült a lába az arató legények kaszájától.
A Sirius a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagképnek a legfényesebb pontja; Egyiptomban a Sirius-t a sakálfejű Anubisz istennek képzelték el, aki a holtak kísérője volt. A mezopotámiaiak egy óriás lábánál heverő kutya alakját látták a csillagképben, a kutya úgy lapult, mintha a következő pillanatban rá akarná vetni magát a Nyúlra a Vadász lábánál.
Hasonló elképzeléssel találkozhatunk a görög csillaghitben, úgy tartották, hogy a Sirius az Orion hűséges kísérője, követi őt a vadászatra nap mint nap. A nyári hőség napjaival is összefüggésbe hozták Sirius-t, az ókori szerzők a Nap melegéhez hasonlították perzselő hevét, s gyakran ábrázolták a csillagot sugárkoszorútól övezve. Maga a Sirius elnevezés perzselőt jelent, ezt a csillagot tették felelőssé a halálos lázzal járó veszettség kórjáért. Valószínűleg innen ered a latin „canicula” – ’kis kutyacsillag’ elnevezés.
A kínaiak „Tien-Lang”-nak, ’Égi Sakálnak’ nevezték a Sirius-t. A Nagy Kutya déli csillagaiban a sakált elpusztító íjat és nyilat látták. A legenda szerint azért kellett megölni a vadállatot, mert letarolta a kínai császár gabonaföldjeit." /Trubadúr magazin/
Miért fényesebbek a csillagok télen?
Az északi félgömb téli éjszakáin fényesebben ragyognak a csillagok, mint nyáron, és ez egyaránt igaz a déli félteke nyári időszakára. Ennek oka, hogy a decembertől februárig tartó időszakban az estéken az a spirálkar látszik a galaxisból, ahová a Napunk is tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése