A hópihe története a levegőben lévő vízpárával kezdődik. A tengerek, tavak, folyók párolgása, a növények párologtatása során vízgőz kerül a levegőbe, amely a magasan fekvő, hideg légrétegekbe érve kicsapódik - a vízmolekulák, parányi vízcseppecskéket formálva, hozzátapadnak a levegőben szálló porszemcsékhez. E kicsiny cseppecskék sokasága a felhő.
Télen, amikor a légrétegek hűlni kezdenek, a cseppecskék némelyike jégkristállyá fagy. A parányi jégdarabok környezetében a vízpára kifagy a jégkristály felszínén. Egyre több és több vízmolekula tapad a kristály felületére, amely csak hízik és hízik. Így növekszik a hópehely. Végül annyira megduzzad, hogy a súlya lehúzza, és csapadék formájában a földre hull.
A hópehely növekedése önmagában is érdekes természeti jelenség, azonban több annál: a hókristály a legegyszerűbb képviselője az önszerveződő rendszereknek.
A közhiedelem szerint nincs két egyforma hópehely. A tudósok szerint ez valószínűleg igaz a nagyobbakra. A kisebb, korai szakaszban lévő, egyszerűbb kristályok azonban lehetnek egyformák. A folyamatosan változó környezetnek és a H2O rengetegféle kristályba rendeződési lehetőségének köszönhetően azonban az biztos, hogy nagyon sok fajta hópehely érheti el a talajt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése