Kevés találmány jelent annyi áldást az emberiségnek, mint a szemüveg

 A szemmel és a látással kapcsolatos dolgok már régen foglalkoztatják az emberiséget.

A szemüveg története napjainkig kb. 6-700 évet ölel át, bár egyes feltételezések szerint már a kínaiak is használtak színes lencséjű szemüvegeket, de annak nem látásjavító, hanem mágikus hatást tulajdonítottak.

Az első leleltek Ninivéből kerültek elő. A ninivei lencse kb. 10 dioptria törőerejű lehetett. Ehhez hasonló leleteket más helyeken is találtak még pl.: Pompej romjai között vagy Föníciában. 

A napszemüveg elődje is
Mivel a római légiósok órákat, sőt napokat gyalogoltak tűző napsütésben, hamar megoldást találtak a hunyorgás ősi problémájára. De az őskori és a történelmi előtt időkből is találtak olyan leleteket, ahol az elefántcsont kereteken lévő szűk kis nyílások megakadályozták a nap káros sugarainak behatolását, színes üveggel óvták szemüket a nap káros sugaraitól. Egyes források szerint, mint szinte mindent az ókori világban, ezt is a kínaiak találták fel. A római birodalomban a vésnökök csiszolt smaragdokat használtak, hogy fáradt szemüket kíméljék. Ezt a módszert követte Néró császár is aki a gladiátor küzdelmeket csiszolt smaragdon át szemlélte.

Az arab világban nagy súlyt fektettek a matematika, a természettudományok s ezen belül a fénytan ismereteire. Tudták, hogy a színek összetevőikre bonthatók.

Az araboknak, akiknek birodalma 800 és 1500 között a Földközi-tenger térségétől egészen Indiáig terjedt, már volt módszerük a látóélesség vizsgálatára. Megfelelő teljesítésűnek tartották azoknak a szemét, akik a Göncölszekér rúdjának középső csillaga melletti, kis Alkos nevű csillagot is látták .

 Kiemelkedő a IX. századi Alhazen optikája, aki rájött, hogy a fénysugár nem a szemből, hanem a tárgyakból indul ki, s a szem csupán felfogja ezt. Ismerte a tükrözés törvényét is. Alhazen optikája három részből állt. Az első és a második anatómiával, a látás körülményeivel, a tárgyak, színek felismerésével, míg a harmadik optikai csalódásokkal, fél szemmel és két szemmel való látás különbözőségeivel továbbá azon megállapítással is foglalkozott, hogy az üveggolyóból kihasított, gömb és síkfelület által határolt átlátszó szelet - plánkonvex lencse - betűk felnagyítására is alkalmas. Ez volt az úgynevezett olvasókő, amit az európai kolostorok gyengülő látású szerzetesei is használtak kódexmásolás vagy iniciáléfestés közben.

A nagyító-lencse feltalálójának Roger Bacon (1214-1294) ferences szerzetest tekintjük. Alapvető felismerése, hogy a gyenge látóképességűek, főleg öregek számára a plánkonvex lencse hatásos segédeszköz lehet. Tanait nem terjeszthette akadálytalanul, szembe került az egyházzal, csaknem 40 évig szigorú felügyelet alatt állt. Műveit javarészt elfelejtették, méltatásukra csak jóval később kerül sor

Az első olyan szemüveget, ahol már a két lencsét egybefogták és így azt az orrnyeregre helyezhették és fél kézzel tartották olvasás közben a Velencei Köztársaságban készítették, Muránóban. A város ami már a XIII. században is a kristályüvegipar egyik híres központja volt. Az üvegiparos céh 1301-ben szigorú rendelettel kötelezte tagjait, hogy csak valódi kristályüvegből készítsék áruikat: szemüveglencséket, díszgombokat. A hamis áru semmisítették meg, és aki készítette fizessen büntetést. A velencei tanács féltve őrizte az üvegtermékek gyártásának titkát, és ama bizonyos 1301-es rendelkezés szerint szemüveget csak az készíthetett: "aki előttünk megjelenvén bebizonyította a szakmához szükséges tudását és a készítés módjában való jártasságát. Továbbá esküt tett munkájának becsületes folytatására. "

 Az olvasókő és a szemüveg gyakran jelenik meg képeken, szobrokon, mint a tudás jelképe.
A legtöbb szemüveglelet egyházi épületekből került elő, ez könnyen magyarázható azzal, hogy írni jórészt csak a papok ill. szerzetesek tudtak. 1660-ban egy firenzei szemüveg készítő műhelyének cégtáblájára írt felírat szerint készítményeit Szent Jeromosnak, a látszerészek védőszentjének oltalmába ajánlotta. Talán azóta tartják Jeromost az optikusok védőszentjének.

     Spanyolországban a szemüveg viselés egyenesen az etikett részévé vált, mi több szépítő eszközként is szolgált. Minél előkelőbb volt valaki, annál nagyobb pápaszem illette meg, így mint egy státusz szimbólumként is működött. Ebből következik, hogy sokan azok is viselték, akiknek egyébként nem lett volna rá szükségük. A divat mellett azért valamennyire a szem védelmét is szolgálta, a por, esetleg a nap tűző sugárzása ellen óvott.


  A nagy változást a könyvnyomtatás és a reformáció elterjedése jelentette. Megnőtt a szemüveg iránti szükséglet. Pontosan nem követhető nyomon, hogy a kezdeti két darabból összeállított, szegecselt szemüveg hogyan alakult át fokozatosan. De már a XIII. században előfordult pl. : fonalra fűzött szemüveg, XIV.-XV. század: kengyeles kialakítás, a keret egy darabból, bőr, fém, szaru alapanyagból készült, de találunk sapkához erősíthető úgynevezett sipka szemüveget is. A csuklós szemüvegeket csuklópánt ("zsanér") fogta össze, így összehajthatóvá vált. Az "alkotások" közül sokáig népszerű volt a XX. században is a "csíptető". Ami divatcikk is volt, anyaga: szaru, ezüst, aranyozott fém, arany teknőcpáncél is lehetett. Az úgynevezett ollószemüveg összecsukott ollóra hasonlított, 2 lencsefoglalattal ezek szárai Y alakú nyélben egyesültek. Ennek tovább fejlesztett változata lett a lorgnette, lorgnon, amit állítólag 1780-ban egy Georg Adam nevű londoni optikus készített. Majd a XVIII. sz. végén a monocle-lorgnette, amit a szemgödörbe kellett illeszteni halántékszemüveg és a homlokpántszemüveg.
Nagy lépés volt az első bifokális szemüveg, melyet Benjamin Franklin készíttetett el egy francia optikussal. A keretben két-két fél lencsével egyenlőre pontosan középosztással. Ezzel lehetővé vált, hogy egy szemüveggel írni - olvasni - dolgozni lehessen.

Pápaszem
A szemüveg elnevezésére egyedülálló a pápaszem szavunk. Művelődéstörténeti tanúságok szerint a magyarok közül jó néhányan személyesen találkoztak X. Leóval. Közülük is kiemelkedik Erdődi Bakócz Tamás és társaságában a magyaroknak egy egész csoportja, akik huzamosabb időt töltve Rómában több ízben láthatták a pápát, és akiknek közvetlen közelből nyílt alkalmuk megfigyelni-megcsodálni szemüveghasználatát. Ennek a szemléletnek, ennek az élménynek a hatására a pápa látási fogyatékosságát pótló szemről nevezték a kuriózumnak számító díszes kivitelű optikai eszközt.

Schulek Vilmos
A szemüveg fejlődéstörténetének része a káros sugarak elleni védelem. A magyar szemorvosok ezen a területen is nagy szerepet vállaltak. Schulek Vilmos (1843-1905) az UV sugárzás káros hatásait kutatta. Kamarás pápaszeme 1889-ben aranyérmet nyer a párizsi világkiállításon.


forrás: Szemüveg története- 
Just-Optika,
Sárai Tamás