Furcsa, vitatható, sokszor meg nem értett, nagyformátumú király. Az utolsó magyar származású uralkodó Magyarországon, ha Szapolyai János "kétkirályos" idõszakát nem számítjuk. 1458 január 24-én, a Duna jegén választották meg. Alig tizenöt esztendõsen.
Már hatalomra kerülése is érdekes. A nándorfehérvári diadalt követõen a szembenálló ligák (Garai-Cillei, Hunyadi-Szilágyi) polgárháborúba döntötték a Magyar királyságot. A kölcsönös szószegések, kivégzések (Cillei Ulrik, Hunyadi László), s a harc, kimerítették az ellenfeleket. V.László gyermekkirály halála kiegyezésre sarkallta õket. Megfelelõ biztosítékok mellett a Garai-liga hozzájárult ahhoz, hogy az ellenfél náluk, Prágában raboskodó fia, Hunyadi Mátyás legyen a király. Tehát egy ritka politikai kompromisszumnak vagyunk tanúi. Szilágyi Mihály, Nándorfehérvár védõje, Mátyás nagybátyja azért 15 ezer katonával érkezett a királyválasztásra, biztos ami biztos. És hát az egyezmény értelmében õ lett a kiskorú király mellett 5 évre a kormányzó.
Mátyás viszont mindenkit meglepett. Mûvelt, energikus fiatalember volt, aki szinte azonnal magához ragadta a tényleges hatalmat. Valószínû, nem ez volt a ligák terve. 16 évesen gyakorlatilag uralta az országot. (!!!) Új embereket emelt maga mellé, s még Szilágyi gyámkodásától is megszabadult 1460-ban.
Mátyás uralkodása kezdetén a Nyugat-Európában is fénykorát élõ rendi-monarchia elvei szerint kormányzott. Összehívogatta az országgyûlést, meghallgatta a véleményüket, jóllehet maga döntött. 1464-ben viszont csillagászati összegért visszaszerezte a Szent Koronát örök ellenlábasától, III.Frigyestõl. A koronának már akkor is szinte kultikus jelentõsége volt. Mátyás, így megerõsítve magát, változtatott belpolitikáján. Nem hívta többé össze az országgyûlést, átszervezte a közigazgatást, bíráskodást. Mellõzte a bárókat. Sokszor alacsony sorból felemelt (polgár, jobbágy) személyekkel töltötte meg a hivatalokat, akik ezért feltétel nélkül szolgálták. (A jobbágy származású Bakócz Tamás Mátyás idején kezdte pályafutását, s az esztergomi érsekségig vitte. Az egyetlen magyar ember, aki "majdnem" pápa lett.) Nem támaszkodott a nemesi bandériumokra, helyettük létrehozta a csak neki engedelmeskedõ zsoldossereget (késõbbi nevén Fekete Sereg). Mit jelentent mindez? Mátyás, saját korát úgy szûk 300 évvel megelõzve létrehozott egy új államformát, amit késõbb úgy hívnak majd, abszolutizmus. Intézkedései a nemességet eltávolították tõle, érthetõ módon. Elestek zsíros hivataloktól, s a Fekete Sereg ellenük is bármikor bevethetõ volt. Meg is tette Mátyás, minden zendülést, pártütést csírájában folytott el, azonnal ott termett. Viszont nem állt bosszút, nagyvonalú volt. Talán tudta, hogy kicsit kora elõtt jár, s értette, hogy nem értik.
A kortársak, s az utókor is szemére vetette, hogy nem folytatta a Hunyadiak hagyományos törökellenes politikáját. Aktív védekezést folytatott, mert reálpolitikus volt, tudta, csak erre van erõnk. Egy furcsa macska-egér játék zajlott Mátyás és a török között. A török betört nyáron, Mátyás megbosszulta télen. A török télen inaktív, hadseregszervezése miatt. Igaz, hogy komolyabb támadást nem vezetett Mátyás, de a török sem mert ellenünk. Pedig a török birodalom még mindig emelkedõben volt, növekvõ anyagi forrásokkal, Mátyás pedig tudta, Magyarország elérte teljesítõképessége maximumát. (A szultán éves bevétele 1 800 ezer arany volt, Mátyásé 500-750 ezer, tehát nagyjából harmada). Mindazonáltal a két sereg döntõ ütközete elmaradt Mátyás idején. Kicsit hasonlít ez a "kölcsönös elrettentés" hidegháborúban kreált kifejezésére. Viszont a még Zsigmond idején kialakított végvárrendszert tovább bõvítette, s fenntartotta a délvidéken (csupán ez évi 200 ezer aranyat emésztett fel!).
Sok bírálat érte, éri Mátyást északi, nyugati hadjáratai miatt. Dinasztikus politikát folytatott. Félig elfoglalta Csehországot, majd Bécset, Ausztria hódolt elõtte.
És honnan ered az "igazságos Mátyás" legenda? A nép, a jobbágyság õrizte ezt meg. Vajon miért? Mátyás minden korábbinál jóval nagyobb adókat varrt a jobbágyság nyakába. De visszaszorította a helyi nemes önkényeskedését. Az adó nagyon magas volt, de kiszámítható. S az ország területének 90%-a békében, nyugalomban élt, soha nem látott törököt, ellenséget. Mátyás humanizmusa, mûvészetpártolása ismert. Csak sajnálhatjuk, hogy a török idõkben szinte minden elpusztult alkotásaiból.
Mátyást méltán nevezhetjük nagy királynak. Korát megelõzve erõs, centralisztikus államot hozott létre, mely Európa nagyhatalmának számított. Fejlõdött az ország. Bevételei megegyeztek az akkori Angliáéval. Csak a francia király és a török szultán tudott akkora sereget állandóan fegyverben tartani, mint ő.
Forrás:: Kiss László,
Ma hitetlenkedve fogadjuk azt a tényt, miszerint a Duna képes annyira befagyni, hogy egy egész királyválasztó országgyűlést, vagy akár egy egész hadsereget elbírjon. Pedig ez a természeti jelenség az elmúlt évszázadokban viszonylag gyakori volt. A 18. században nemcsak számos nemzet sorsát meghatározó esemény helyszínéül szolgált a befagyott Duna jege, hanem itt zajlottak a korcsolyás mulatságok is.
Néhány jelentős történelmi esemény, amely a befagyott Dunához kapcsolható:
1242-ben Bathus főtatár a befagyott Duna jegén áthatolva rajtaütött Esztergom városán.
V. László születésének története is némiképp kötődik a Dunához, erről Réthly gyűjteményében egy 1440-ből származó írás az alábbiakban emlékezik meg:
„A többi szolgálattal azután Kottanerné az előbb elutazott királyné (Luxenburgi Erzsébet) után indult Komáromba. Az útban ahol étkeztek, a koronát magokkal bevitték és tovább menve vitték Komáromba, hol a Duna jegén átmenve, a várban a királyné örömmel fogadta a koronával megérkező Kottanernét. A korona éppen idején érkezett meg. Másnap (február 22-én) a királyné László királyt szülte.”
„A Duna virradóra Pest és Buda között keményen befagyott. Következő napon (1458 január 24-én) a Duna jegén és partján felállított katonaság a dermesztő hidegben Hunyadi Mátyást királlyá kiáltotta ki.” (Heltai Gáspár krónikája)
A királlyá választáson Mátyás azonban nem volt jelen, mert Prágában raboskodott.
1656 januárjában a törökök a befagyott Duna jegén átkelve behatoltak Győrbe, ahol több száz keresztényt lemészároltak.
Valóban hihetetlenül hangzik, de csaták és mulatságok sorsát döntötte el a „befagyott” folyó. Ha a folyón kialakult jégpáncél elég vastagnak és biztonságosnak bizonyult, kijelölték az átkelésre alkalmas helyet, amelyet rendszerint homokkal vagy szalmával szórtak fel, hogy biztonságosabbá tegyék a közlekedést. Az így kialakított jéghidat helyenként ki is világították, mint arról a korabeli feljegyzések beszámolnak.
A Duna jege azonban nem csak a célirányos közlekedés vagy a háborúskodás színtere volt, hanem hamar felismerték, hogy kiváló szórakozási lehetőséget is rejt magában. Ezekről a mulatságokról gyakran a Vasárnapi Újságok is beszámoltak.
Forrás: www.geographic.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése