1270. január 20-án fejezte be életét Boldog Özséb, az egyetlen magyar szerzetesrend, a pálosok megalapítója, aki az Esztergom környékén élő remetékből szervezte meg közösségét. A források szerint a nagy tudású kanonok 1246 után vonult vissza pilisi barlangjába, majd 24 éves kitartó munkával maga köré gyűjtötte Remete Szent Pál követőit, akiknek szervezete mindmáig fennmaradt.
Özséb
fiatalkoráról viszonylag szegényes ismeretanyaggal rendelkezünk. A hagyomány és
P. Gyöngyösi Gergely pálos történetíró szerint 1200 körül, egy előkelő
családban látta meg a napvilágot, a szerzetes életéről trilógiát író Tormay
Cécile pedig egyenesen a királyi családdal hozta őt rokonságba. Akármi is
legyen az igazság, az tény, hogy Özséb érdeklődését nem keltették fel a világi
hiúságok, így, miután szülei az esztergomi káptalani iskolába küldték,
hamarosan a hithez és a tudományhoz fordult.
A pálos rend alapítóját a későbbi
források rendkívüli tudású embernek írták le, aki kánonjogi ismereteinek és
szerénységének köszönhetően az évtizedek során kanonoki pozícióba emelkedett.
Özséb messze földön híres volt nagylelkűségéről és önzetlenségéről, házában
szeretettel fogadta a szegényeket, a tatárjárás borzalmai idején pedig az
esztergomi vár védelméből, a betegek ápolásából és a városlakók lelki
gondozásából egyaránt derekasan kivette a részét.
Szüleihez hasonlóan vélhetően
a klerikus sem volt szegény ember, sőt, jótettei miatt általános megbecsülés
övezte őt, Özséb azonban más életforma után vágyakozott: a férfi már fiatal
kora óta az Esztergom környékén élő remeték példáját akarta követni, akiknek
valószínűleg gyóntatója is volt. A kanonok a város újjáépítésének befejezését
követően, 1246-ban aztán lemondott minden tisztségéről, szétosztotta vagyonát,
és a mai Kesztölc közelében található Hármas-barlangba költözött, ahol egy
fakeresztet állított.
A monda szerint
Özséb azután kezdte el maga köré gyűjteni a szerzeteseket, hogy egy látomásában
lángnyelveket látott közeledni, melyek az általa letűzött keresztnél
egyesültek. A férfi a jelenést isteni üzenetnek vélte, ezért a Pilisben élő
remetékkel közösen néhány éven belül – 1250-ben – barlangja közelében meg is
alapította első monostorát, melyet a Szent Kereszt megtalálásának tiszteletére
épített fel. Özséb tevékenysége ugyanakkor messze nem merült ki a pilisi
barátok toborzásában: a kolostoralapítás után a Pécs közelében élő Szent
Jakab-hegyen élő remetékhez utazott, akik a nagy tudású szerzetest később
elöljárójuknak választották, a két monostor pedig egy rendben egyesült, mely
Remete Szent Pált – az első remetét – választotta patrónusának.
Özséb ambícióit
mutatja, hogy az 1250-es években társaival átvette a szentjakabi barátok
reguláját, majd 1262-ben Rómába is elzarándokolt annak érdekében, hogy a
rendalapításhoz elnyerje IV. Orbán pápa hozzájárulását. Jóllehet, a pilisi
szerzetest még Aquinói Szent Tamás is pártfogásába vette, az egyházfő végül nem
teljesítette Özséb azon kérését, hogy a pálosok átvehessék az Ágoston-rend
reguláját, mivel a remeteközösséget ahhoz túlságosan szegénynek találta.
Mindazonáltal IV. Orbán mégis jóindulattal fordult a rendfőnök felé, ugyanis
Szécsi Pál veszprémi püspököt is felkérte a pálosok életkörülményeinek részletes
kivizsgálására. Sajnálatos módon a klerikus vizsgálatának eredménye később
szintén negatív eredménnyel zárult.
Özséb tehát 1270.
január 20-án úgy hunyta le szemét, hogy a 24 éven át kitartó munkával
szervezett pálos rend nem nyert hivatalos elismerést, a remete által elvetetett
mag azonban évtizedekkel később mégis kicsírázott. Ebben komoly szerepet
játszott, hogy az Árpádok bőkezűen támogatták a pálosok közösségét – IV. Béla (ur.
1235-1270) például piliskeresztúri vadászlakát adományozta a születő rendnek
–, így aztán a Károly Róbertet (ur. 1308-1342) pártoló V. Kelemen
1308-ban végre megadta a hőn áhított pápai hozzájárulást. Ezt követően a rend
nem csak a Kárpát-medencében, de az adriai tengermelléken, Ausztriában és
Lengyelországban is számos rendházat emelt, így például a pálosok nevéhez
fűződött a Fekete Madonna ikonját őrző világhírű czestochowai kolostor
alapítása is.
A pálos szerzetesek közössége a török kor viharai, majd a rend
II. József (ur. 1780-1790) alatti feloszlatása után is fennmaradt, és a
múlt századi kommunista diktatúra is hasztalan próbálkozott az egyetlen magyar
alapítású szerzetesrend felőrlésével. Boldog Özséb követőinek közössége
napjainkban körülbelül 300 tagot számlál, akiknek nagy része a rend 5
magyarországi és a 11 lengyelországi rendházában él.
Szerző: Tarján
M. Tamás
RUBICONLINE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése