“A kürtőskalács egy székelyföldi különlegesség, amelyet világszerte megkedveltek: napjainkban már nemcsak a magyar nyelvterületen ismert, hanem Európa egyik gasztronómiai jelképeként tartják számon. A kürtőskalács székely-magyar nemzeti érték, egy igazi hungarikum, ezen belül: siculicum” – olvasható a Kürtőskalács – a világ minden táján ismert székely-magyar sütemény című kiadvány nyitófejezetében. A mű a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület szellemi termékeként mutatkozott be a napokban, melyet 15 nyelven – köztük oroszul, héberül és kínaiul is – kívánnak terjeszteni világszerte. A magyarlakta településeken kívül sem ismeretlen ugyanis a forgatott dorongon sütött édes sütemény, bár mindenhol egy kicsit máshogy készítik és nevezik azt. De hogyan került magyar nyelvterületre a több évszázados édesség, miért tűnt onnan el és hogyhogy az utóbbi évtizedekben éli ismét reneszánszát? No és mi köze van a mai ízesítéséhez egy szegedi sütőasszonynak?
A svédeknek rácsos, a litvánoknak dudoros
Ahogy már írtuk, a kürtőskalács nagy rokoni körrel bír szerte Európában, bár a dorongsütemények kinézetükben is jelentősen különböznek egymástól. A lengyel-litván sękacz nevéhez híven (annyit tesz: bogos) egy dudoros szárazsütemény, a svéd spettekaka rács formájú és burgonyaliszt az alapja, míg a Németországban ismert baumkuchent több, nemritkán 20-25 rétegben tekerik fel. Ez utóbbi egyébként egy német történet szerint magyar eredettel bír, receptjét egy kéményseprő vitte ki hazánkból.A kürtőskalács elődje a 15. század derekára nyúlik vissza, hazánkban az első írásos emléke 1679-re tehető, Erdély Kolozs vármegyéjének egyik falvába. Valószínűleg a szászok vagy osztrákok közvetítésével juthatott el ennek a süteménynek a korai formája hozzánk, míg azonban nyugati szomszédainknál a lapos tésztából készült sütemény honosult meg, addig a székelyek körében a csavarvonal-formájú volt a népszerűbb. Legrégibb fennmaradt receptnek az erdélyi Dániel Istvánné Gróf Mikes Mária 1784-es keltezésű szakácskönyvében szereplőt tartják, de a 18 század végére dorongos fánk néven már Magyarország egész területén jól ismerték.
A szegedi Rézi néni hintette be cukorral először
Mai formáját egy szegedi szakácsasszonynak köszönhetjük, először Dolecskó Terézia „Rézi néni” 1876-os szegedi szakácskönyvének receptje szerint hintették be cukorral a tésztát, hogy az karamellizált réteget alkosson rajta. Rézi néni gyűjteményével egyébként jelentősen hozzájárult a népi ételek elterjesztésében és polgári rangra emelésében, valamint országszerte népszerűsítette a fűszerpaprikával készült ételeket is.
forrás: szegedMa
Illés Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése