A mai mesterséges fények elhalványítják a csillagokat. Az emberek nem az eget kémlelve fedezik fel a csodát, hanem a számítógép előtt ülve készen kapják az elemzéseket. Talán ezért van az, hogy egyre kevesebben ismerik az égi jeleket. De egy csillagképet alighanem mindenki felismer az égen. Ez pedig a Göncölszekér. A hét csillagból álló Göncölszekeret csak a magyar néphagyomány tekinti külön csillagképnek, valójában egy nagyobb csillagkép, a Nagy Medve (Ursa Maior) része. A rúdja a medve farka, a Sarkcsillag pedig egyben a Kis Göncöl rúdjának utolsó csillaga. Hazánk területéről egész évben látható!
A GÖNCÖL CSILLAGAIRÓL
„Súlyos aszály pusztított a földön, olyan nagy volt a szárazság, hogy nemcsak a folyómedrekben lehetett száraz lábbal átkelni, de a tavakban, a kutakban is elapadt a víz. Növényre, állatra, emberre pusztulás várt.
Élt azon a vidéken, ahol a leggyötrőbb volt a szárazság, egy özvegyasszony. Vele egy szem lánya. Víz híján az asszony egyre fonnyadt, mind aszottabb lett, mígnem ágynak esett.
A lány, hogy megmentse anyja életét, fogta az agyagkorsót, s elindult vizet keresni. Hol, merre járt, ma már nem tudja senki, de addig koptatta lábát, amíg egy forrást nem lelt. Megmerítette benne a korsóját, s hazaindult.
Az úton szembetalálkozott egy emberrel, akinek a szomjúságtól már alig volt jártányi ereje. Megesett rajta a lány szíve, s megkínálta a korsójából. Az ember kortyolt néhányat az életet adó vízből, s új erőre kapott tőle. Köszönte nagyon, hogy a lány megmentette a haláltól, aztán folytatta útját.
A lány is továbbindult, de hamarosan újabb szomjhalállal küszködő emberrel találkozott, majd egy harmadikkal, negyedikkel. Mindenkinek odanyújtotta a korsóját. Hét embert mentett meg a pusztulástól így, miközben a korsóban egyre fogyott a víz.
Vitte volna a maradékot beteg anyjának, sietett, ahogy tudott, de ő is ember volt, elfáradt. Leült egy kőre,, hogy megpihenjen, a korsót maga mellé állította a földre.
El is bóbiskolt kicsit, mert nem vette észre, hogy egy kutya ólálkodik a közelben. A szerencsétlen állat is szomjas lehetett, mert amikor megpillantotta a kő mellé állított edényt, odakúszott hozzá, s megpróbált inni.
Addig-addig forgolódott, amíg a korsó fel nem borult, s ki nem folyt belőle a maradék víz is.
Felriadt a lány a zajra, a korsó után kapott, de bizony az már a földön hevert. Mellette bűnbánó képpel sunyított a kutya. A lány felállította a korsót, s mit látott? Az agyagedény száján egymás után hét nagyobb csillag repült ki, s szállt egyenesen az égbe, arról a helyről, ahol az előbb még a kutya ült, egy nyolcadik.
A hét nagyobb csillagból lettek a Göncöl csillagai. Azért ragyognak olyan fényesen, mert a hét megmentett ember lelke lobog bennük. A nyolcadikban pedig, amelyet a Göncöl rúdja előtt látunk, annak a kutyának a lelke pislákol, amelyik felborította a korsót.
A Göncöl csillagai azóta a lány áldott jó szívére emlékeztetik az embereket.
De hogy a beteg özvegy se maradjon víz nélkül, a Jóisten kiadós esőt bocsátott a földre.”
forrás: az égbolt csillagképei
zoldeletter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése