Apja a szultáni udvar ékszerésze volt, így ő is az udvarban nevelkedett. Kiváló neveltetést kapott, a feljegyzések szerint nagyon szépen énekelt, amivel kedvelt mulattatója lett IV. Murád szultánnak.
Sokfelé utazott és sok emberrel érintkezett, ezeket az élményeit írja le terjedelmes „Seyahatnâme” (Utazások könyve) című munkájában. Az első kötetben Isztambulról mesél, azonban útleírásának számunkra legfontosabb részét, az 1660 és 1666 közötti magyarországi utazásának leírását a hatodik kötetben találjuk.
Ebben Cselebi érdekes képet fest a XVIII. századi magyar közállapotokról, leírja többek között Budát, a Balatont, Esztergomot és érdekes ismertetéseket ad az 1664-es szentgotthárdi csatáról.
Cselebi a török történetírás hagyományait követve nem közöl pontos adatokat, erőteljes túlzásokkal írt, mégis igen értékes forrás, melyet megfelelő kritikával lehet értelmezni.
Szombathely esetében sem fukarkodott a kritikai észrevételekkel Evlia Cselebi, amikor megírta utazásainak történetét. A 17. századi híres török világutazó tízkötetes munkájából az ötödik vége és a hatodik teljes egészében Magyarországról szól. A történeti munka elôször 1904-ben jelent meg hazánkban, de a Vasvármegye már három évvel korábban közölt belôle részleteket (ebbôl idéztünk). Evlia Cselebi egészen pontosan 1069. Dsemazi-ül-akhir havának 17. napján, azaz május 24-én lépte át Szombathely kapuját, és ha jól számolunk, akkor minden bizonnyal az 1660-as évek elején tette tiszteletét a város bírójánál. A település elnevezésének eredetével nem sokat bíbelôdött. Arról viszont utálattal telve gyôzôdött meg, hogy a városban nincs meleg fürdô, sôt mélységesen felháborodott azon, hogy Daoud csauz beszámolója szerint az itteni nép csak nyáron fürdik a várost átszelô két patakban, az év többi részében pedig nem. A patakok vizének tisztaságával viszont elégedett volt, hiszen a lovai szívesen itták. A házakról azt írta: elég jól néznek ki, és van három templom is, melyben a pogányok utálatos babonáikat ûzik. A török utazó megemlítette azt is, hogy Zümbütel síkságon fekszik, de mögötte dombvidék emelkedik, amely sokkal alkalmasabb volna erôdítés építésére, hozzátéve, a szamár gyaurok köztudomás szerint mindig máshova építik erôdeiket, mint ahova kellene. Azt azonban jelezte, a környéken nagyon szép és erôs fákban gazdag tölgyerdôk vannak. Az Ejub bég kíséretében érkezô török utazónkat egyébként nagy szívességgel fogadta a város bírája. Négy hordó mézsört és olyan étkeket kínált fel, melyeket az igaz hit törvényei nem tiltottak. Cserébe a bég egy karamániai lovat, valamint egy értékes kardot adott át a bírónak, de 10 arany erejéig a koldusokról is gondoskodott.
Végül megajándékozta a bíró feleségét és lányát is egy-egy türkizes gyûrûvel. Róluk Evlia Cselebi annyit írt: „oly szemérmes és tiszta asszonyi állatok voltak, hogy hozzájuk hasonlókat nem is láttunk többé ezen idegen országokban”.
Forrás: (Savaria Fórum) SaFó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése