Japán. Versforma; lírai műfaj.
Három sorból, tizenhét szótagból áll, rímtelen, hangsúlyos; az első sor 5, a második 7, a harmadik 5 szótag. Eredete a tanka XIII. századi kialakulásáig nyúlik vissza, de XVII. század végén Matsuo Basho dolgozta ki végleges formáját. Témához kötötte – tartalma természetábrázolás, mely filozófiai gondolatot közvetít. Jelképei között gyakori a vízen tükröződő Hold, mely a dolgok tudati tükröződését szimbolizálja, s általában a fent és lent viszonya, mely ellentét, párhuzam, megfelelés, kölcsönösség egyaránt lehet. A XX. század elején honosodott meg Európában. Kosztolányi a “szép hűtlenség” jegyében rímes, időmértékes formában fordította, a szótagszám megváltoztatásával:
/irodalmi fogalomtár/
Égi fény ölel
Sötét-mély folyómedret
Ősi szerelem
Sok ezer kagyló a tengerparton
– a csillagok nappal a
homokban otthonra találnak.
Február
Havas tisztáson
fehér a lehelletem,
mint hold az égen.
Március
Olvad és csepeg.
Utcaköveken folyik
messzire a tél.
Április
Levelek zúgnak.
Széllel szemben csak lassan
dőlök előre.
Május
Orgonavirág.
Illatfelhők az égen
s egy lány hajában.
/Antal Barnabás/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése