A hét hét napját babilóni és zsidó vallásoknak köszönhetjük. Ciklikusan ismétlődő rendszerük általános időmérő eszközünk.
Kezdetben hitek és tévhitek irányították a világ felfedezését és a múló idő egységbe foglalását. Az egykori babiloni csillagászok által ismert hét égitest (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz) számukra egyben a tapodtat sem mozduló Földünk körül keringő (geocentrikus világkép) istenség is volt. Minden egyes istenség egy újabb és újabb napot is jelképezett, amelyek újra és újra ismétlődtek.
Újlatin, germán és sok más nyelvben a hét napjainak neveit az egyes istenségekről, avagy égitestekről kapták. Napról napra más és más istenség óvta őket, aznapi tetteiket az adott istenség nevében tették és tesszük mi is, hisz a mi napjaink neveik és tőlük származnak, noha mi már nem vagyunk tisztában ezzel.
A Bibliai teremtéstörténetben, a Genezisben Isten hat nap alatt teremti a Földet, majd a hetedik napon megpihen.
Az előbb említett hétnapos időciklust hivatalosan Nagy Konstantin vezette be, anno 321-ben.
Hétfő
Minden magyar ember könnyedén szétválasztja a két szót: „hét” és „fő”. Nem is teszik többre keletkezésének történetét. A hétfő a hét kezdete, a hét feje. A Hétfő latin neve dies Lunae, ami a Holdat jelenti, tehát a hétfő uralkodó bolygója a Hold.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése