Szent Balázs oltára volt a győri, csanádi, veszprémi Székesegyháznak, a kassai Erzsébet-templomnak.
Balázs évszázadokon át népszerű keresztneveink közé tartozott, ami a szent püspök pártfogásába vetett jámbor bizalmat is mutatja. Családnévként is sok változatban él. A XX. században értelmiségünk körében ismét népszerűvé tette Babits Mihály és József Attila költeménye.
A Balázs-áldást a Jászságban „torkoskodás”, a Dunántúl egyes vidékein „toroknyomás”, Sükösdön „gudurázás”-nak nevezték. Szent Balázs püspököt ugyanis ősidőktől fogva úgy tiszteli a nép, mint a torokbajok csodálatos orvosát.
A „Legenda Aurea” nyomán tudhatjuk, hogy Balázs mentette meg egy özvegynek a fiát, aki halszálkát nyelt, és már fuldoklott. Az asszony a börtönbe jutott püspöknek hálából ételt vitt, és egy szál gyertyát. Erre a szent arra buzdította az asszonyt, hogy ezentúl évenként ajánljon föl az ő tiszteletére gyertyát. Ígérte, hogy majd mindig jól megy a dolga. Innen eredt tehát a gyertyának Balázs tiszteletére való felajánlása, amiből a XVI. század táján, templomi szentelmény lett. Az áldás szövege:
– Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.-
Az áldásnak sajátos népi fejleménye, hogy Apátfalván akiket a templomban megbalázsoltak, azoknak is megsimogatják a torkát, akik otthon maradtak, hogy nekik se fájjon. Honton a gyerekek nekivetkőzve, bent a szobában Balázs táncát járták.
Hercegszántón több színes összesodrott szálat kötnek a gyerekek nyakába, és a szentelt gyertya viaszával is megdörgölik torokgyík ellen.
Balázs püspök középkori népszerűségét mutatja, hogy az ünnepén szentelt víz (aqua Sancti Blasii) betegség és állatvész idején népszerű szentelmény volt.
Hazai fejlemény a Balázs-napi almaszentelés. Zalabaksán e szentelt almával a torokfájóst meg szokták füstölni, Parádon a szentelt almának héját parázsra vetik, és füstjét torokfájáskor belélegzik. A „balázsalma” kedvelt szentelmény Mezőkövesden, Bélapátfalván is, ahol a család tagjainak, de a jószágnak is jut belőle.
Városmiskén bort szenteltek tiszteletére, hogy a „jánosbor” mellett „balázsbort” is fogyaszthassanak népies szentelményként. Ez a szokás nyilvánvalóan a középkori magyar liturgia hatására a horvátoknál máig is él.
Szent Balázst régebben az állatok patrónusául is tisztelték. Legendája szerint egy asszony egyetlen malacát elragadó farkast a szent kényszeríttette zsákmánya visszaadására. De Balázs parancsolt az ég madarainak is: Algyő öreg szőlősgazdái szőlejük négy sarkából egy-egy vesszőt szoktak metszeni Szent Balázs napjának hajnalán, majd a négy szál vesszővel a birtokot körbejárták. Úgy vélték, hogy ezzel a szent megvédi termésüket a madaraktól. Valószínű, hogy a Balázshoz és a madarakhoz fűződő mára igen elszigetelődött képzetkör még a kora középkorból való, és megelőzi a ferencesek természetkultuszát.
A legelső ismert magyarnyelvű Balázs-járás a XVII. századból való. A gyöngyösi ferencesek könyvtárában őrzött régi könyv védőlapján örökítették meg:
Ma van Szent Balázs napja,
rígiektől nekünk szokást hagyva.
Szegény diákoknak járni
Házanként kerölni,
Asszonyokat csergetni.
Ezért édes asszonyunk,
Ne légyen hozzád hiába járásunk.
Kérjük értünk Istenünket.
Segélj sokszor diákokat.
Adjál egy kis szalonnát,
Hadd tegyünk rajta áldást,
Ad az Isten érte mást.
Adjatok szalonnát...
Forrás: Bálint Sándor;Népünk jeles ünnepei, Néprajzi Lexikon
Polgár Info
Nagyon szép bejegyzés...köszönöm.
VálaszTörlés