1935-ben Kassán a pénzügyigazgatóság épületét kezdték rendbe hozni, amikor az egykori Szepesi Kamara falából előkerült egy fedeles serpenyőre hasonlító réz tároló doboz – benne 2920 aranypénzzel, három emlékéremmel és egy 214 cm hosszú aranylánccal.
Ez utóbbi hasonló azokhoz a láncokhoz, amelyeket a Rembrandt-képeken a malomgalléros urak viselnek, többszörösen a nyakuk köré tekerve. Így szemléltethették gazdagságukat, és ha hordták az értéket, nem kellett attól tartaniuk, hogy az otthoni rejtekhelyről valaki ellopja.
A több mint háromnegyed századdal ezelőtt megtalált kassai lelet kalandos utat járt meg: tárolták a pozsonyi Központi Kincstárban, majd a Szlovák Helytörténeti Múzeumban, ahol a darabokat immár szakértők tisztították meg. Ott is maradt 1940-ig, amikor átszállították Prágába, és az ottani Nemzeti Múzeumban a muzeológusok részletesen elemezték, feldolgozták az anyagot.
A második világháború alatt elrejtették a kassai kincseket . A kassai aranykincs sértetlenül átvészelte világháborút, bár a múzeum épületét bombatalálat érte. Prágából a háború után visszaszállították Kassára, ahol 1969-ben páncéltermet építettek bemutatására. Ott nyílt meg 1970-ben a nagyközönség számára a „Kassai aranyéremkincs”- kiállítás.
A Kelet-szlovákiai Múzeum rekonstrukciója évek óta tart, a kassai kincseket így vendégkiállításokon „népszerűsítik”.
Az anyag Közép-Európa eddig fellelt legnagyobb újkori aranykincslelete.
A lelet túlnyomó többségét magyar, erdélyi és németalföldi pénzek teszik ki, de megtalálhatók köztük cseh, sziléziai, lengyel, német, dán, svéd, itáliai, osztrák, salzburgi, spanyol veretek, sőt egy antik Lysimachos-statér újkori hamisítványa is. A kincs legkorábbi pénzei Luxemburgi Zsigmond magyar királynak 1402-1404 között vert aranyforintjai, a legfiatalabbak I. Lipót 1679-ben Körmöcbányán vert dukátjai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése