Az ókorban köztiszteletnek örvendtek azok, akik előre látták a jövő eseményeit.
Görögország legrégebbi jóshelye a Zeusznak szentelt Dodona. Úgy tartották, hogy valamikor az ősidőkben két fehér galamb hagyta el az egyiptomi Thébát. Az egyik Líbiába ment, a másik arra a helyre, amelyet később Dodonának neveztek. Mindkét galamb egy-egy tölgyfára ült le, és közölték, hogy ezentúl innen fogják megüzenni a jövőt. A dodonai jósok a szentély ligetében álló szent tölgy leveleinek zizegéséből és a fa tövében fakadó forrás csobogásából hallották ki Zeusz jósigéit.
A jóslat többnyire kétértelmő volt, s mindenki úgy értelmezte, ahogy tetszett neki.
Szintén nagy ismertségnek örvendett a delphoi Apollón-jósda. Itt kénes forrás gőzétől extatikus állapotba került papnők adtak - nem csekély ajándékok fejében - artikulátlan felvilágosításokat a jövő tennivalóiról. Hogy ezek a felvilágosítások mindenki számára érthetővé váljanak, arról azok a papok gondoskodtak, akik az istennel állítólag kapcsolatba került papnők rikácsolását versformába öntötték.
Egy XX. századi próféta
A XX. században is élt egy híres látnok: az amerikai Edgar Cayce (1877-1945). Mélyen vallásos környezetben nevelkedett, a Biblia állandó olvasmányai közé tartozott. Annak ellenére, hogy rengeteg barát vette körül életében, mindig is magányos lélek maradt, egészen haláláig.
Az első igazlátás élménye még gyermekkorában érte egy kis erdei tisztáson, olvasgatás közben. Ekkor döbbent rá feladatára és képességére.
Cayce-nek kettős személyisége volt. Hétköznapi emberként szelídség és egyszerűség jellemezte. Értelmi képességei nem voltak kimagaslóak, állítólag hatodikos korában kibukott az iskolából. A másik énje alvás közben jött elő. Ilyenkor soha nem hallott gyógyszerek, betegségek és testrészek latin neveit sorolta, majd idegen nyelveken társalgott, közben pedig súlyos jóslatokat adott. Fogalmazásmódja ilyenkor lényegre törő és szabatos volt, tele bibliai idézetekkel
Az alvó prófétának is nevezett Cayce az első és a második világháború kitörését, az 1933-as nagy gazdasági válság bekövetkeztét évre pontosan előre megmondta.
Adottságait gyógyításra is használta. Rendkívüli telepatikus képességével teljes összhangba tudott kerülni a tőle segítséget váró beteg emberekkel.
A Föld szeizmikus mozgásával, várható katasztrófákkal kapcsolatban is számos beteljesült jóslata ismert, de talán legkülön-legesebbek a reinkarnációs „meglátásai", valamint Atlantisz rejtélyes sorsáról szólók voltak.
A sybillák megjósolták … Pompei tragédiája
Az emberiség írásos történelmének első nagy katasztrófája i.sz. 79-ben következett be, amikor a Vezúv kitörésének következtében Pompei, Herculaneum és Stabiae olasz városok teljesen megsemmisültek. Voltak, akik a veszélyt előre látták, és figyelmeztették is a városvezetőket. De győzött a hitetlenség.
Írott nyomai vannak annak, hogy Pompeji templomának jósnői előre látták a pusztulást. Jelezték az elöljáróságnak, hogy a várost mielőbb ki kell üríteni, de azok nem vették komolyan a figyelmezetést. Nem tartottak a Vezúv kitörésétől, mivel bő másfél évtizeddel azelőtt, amikor egy nagyerejő földrengés pusztított a környéken, a hatalmas hegy nyugalomban maradt. Ha a földmozgás nem indította be a tőzhányót, miért pont most kellene attól tartaniő!
A papnők tehetetlenek voltak. Jóslatukat senki nem vette komolyan. ők még idejében elhagyták a várost, és ezzel mondhatni, egyedüli túlélői lettek a katasztrófának, mely néhány óra leforgása alatt több méternyi hamu alá temette a várost...
A tragédia napja
Az oly sokáig békésen szunyókáló Vezúv i.sz 79. augusztus 24-én hirtelen felébredt. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy először hatalmas felhő formájában mérgező gőzök és gázok emelkedtek a hegy fölé, majd egy óriási robbanás kíséretében iszap, hamu és láva borította el a környéket. A környéken élőknek esélyük sem volt a menekülésre. Legtöbben házaikba zárkózva várták a véget. A kitörési felhő leomlásából képződött úgynevezett izzófelhő hirtelen halállal pusztított. Ez a forró és belélegezhetetlen, több száz km/órás sebességgel lezúduló halálos elegy megfojtotta és megégette az útjába kerülő élőlényeket.
A kitörés két napig tartott, és hatalmas pusztítást végzett.
Míg Pompei és Stabiae a vulkáni hamu és törmelék áldozata lett, addig Herculaneumot az alázúduló iszaptömeg fedte be mindörökre.
Pompei maradványai
A hét méter magas vulkáni hamuval borított település felfedezése egy véletlennek köszönhető. A XVI. században bukkantak rá csatornaásó munkások. Számos használati tárgy, szobor, falfestmény került elő. A feltárt kincsek közül mégis leghíresebbek a lenyomatok. Ezek a szobrok úgy készültek, hogy a megkövesedett hamuban talált üregekbe - melyek az időközben hamuvá lett emberek, állatok, használati tárgyak lenyomatai - gipszet csorgattak, és így elevenedett meg egy gazdag római város lakóinak pár perces haláltusája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése