Jóslatok - világvége

992
A 960. évben a tudós Thüringiai Bernát okozott Európában nagy ijedelmet azzal, hogy magabiztosan bejelentette, számításai szerint a világ még 23 évig fog tartani. Saját halála (992) előbb következett be a megjósolt nagy esemény időpontjánál.

1186. szeptember
1179-ben Juan de Toledo asztrológus pamfletet tett közzé, miszerint a világnak akkor lesz vége, amikor minden (akkor ismert) bolygó a Mérleg csillagképben fog tartózkodni. A bizánci császár befalaztatta palotája ablakait, az angliai Canterbury érseke pedig vezeklési napot hirdetett meg. Bár a bolygók említett együttállása megtörtént, a világvége elmaradt.

1260
Joaquim de Flore egy nagyszerű számításával egyértelműen 1260-ra mutatott rá, mint a nagy dátumra.

1524. február 1.

Ez volt a legdrámaibb özönvizes világvége-jóslat. 1523 júniusában brit asztrológusok megjósolták, hogy a vég Londonban fog kezdődni, óriási árvízzel. Több mint 20 ezer ember elmenekült otthonából, a Saint Bartholomew főapátja erődöt építtetett magának, amelyben két hónapra elegendő élelmet és ivóvizet halmozott fel. Amikor eljött a rettegett dátum, még csak egy aprócska zápor sem volt tapasztalható. Az asztrológusok számításaikat ellenőrizve bejelentették, hogy száz évet tévedtek. (1624-ben ugyanezen a napon az asztrológusokat ismét csalódás érte, mivel szárazság volt, és mindenki élve maradt.)

1533. október, reggel 8 óra
Michael Stiffel (Stifelius) matematikus és bibliakutató a Jelenések Könyvének tudományos vizsgálatából kiszámolta a végítélet pontos dátumát. Amikor az esemény nem következett be, Lochau német kisvárosban, ahol a bejelentést tette, a furcsa módon hálátlan lakosok alapos megkorbácsolással jutalmazták, sőt egyházi megélhetését is elvesztette a be nem teljesült jóslat következtében.

1537 (valamint 1544, 1801 és 1814)
A franciaországi Dijonban halála után nyilvánosságra hozták Pierre Turrel asztrológus jóslatait. A világ végére vonatkozó adatok egy 277 éves időtartamot fedtek le, de szerencsére valamennyi téves volt. Négy különböző számítási módszert alkalmazott, mindegyik más dátumot eredményezett, azonban biztosította olvasóit, hogy szigorúan ortodox nézeteket vall, ami abban a korban igen bölcs lépés volt.

1654
Helisaeus Röslin elzászi orvos 1578-ban az efemeridák és az 1572-es fényes nóva megfigyelése alapján arra következtetett, hogy 76 év múlva lángba borulva fog elpusztulni a Föld. Nem érte azonban meg, hogy jóslata nem teljesedett be. A megjelölt év azonban baljósnak látszott, mivel augusztus 12-ére napfogyatkozást jeleztek (ténylegesen augusztus 10-én volt a napfogyatkozás), amely sokak szerint a világ végének előjele. Sokan tértek át az igazhitre, az orvosok betegeiknek azt tanácsolták, maradjanak otthon, és a templomok dugig voltak az ijedt emberekkel.

1736. október 13.
„A vég kezdeté”-nek ismét London a célpontja, vízözönnel ezúttal William Whiston fenyegeti a világot. A Temze folyót ellepték az ijedt polgárok csónakjai, azonban még csak nem is esett.

1774
Joanna Southcott (1750–1814) angol szektavezető azt állította, hogy terhes, és méhében az új Messiást hordozza, akit Shiloh néven nevezett. A történeti feljegyzések szerint „terhessége semmi eredményhez nem vezetett”, valamint a világvége sem következett be.

1820. október 14.
John Turner próféta volt a Southcott-féle szekta vezetője az angliai Bradfordban. Turner sikertelen jóslata a gyülekezetét ellene fordította, és annak vezetését John Wroe vette át.

1881
Azok, akik a gízai nagy piramis, Kheopsz fáraó sírja méreteinek méricskélésével folytatnak számmisztikát, kiszámították, hogy mindennek vége lesz 1881-ben. Az adatok pontosabb újramérése után jobb (de nem sokkal jobb) dátumként 1936-ot jelölték meg. Ezen az értéken a szakemberek tovább javítottak, és végül 1953-at jelölték meg végső dátumként.

1974
Érdekes módon a bolygók 1524-es együttállása sokkal pontosabb volt, mint az, amelyet a Jupiter-effektus című könyvben két csillagász jósolt meg 1982. március 10-re, amelynek borzasztó hatása lesz a Földre. A szerzők egyike azonban az 1980-ban bekövetkezett néhány földrengést a „Jupiter-effektus” előjeleként jelölte meg.

1980
Egy nagyon régi arab világvége-jóslat kimondta, hogy amikor a Szaturnusz és a Jupiter a Mérleg jegyében együtt áll 9 fok 29 perc irányban, búcsút mondhatunk mindennek. A csillagászati konfiguráció az új naptár szerint 1980. december 31-én éjfélkor majdnem megvalósult a csillagászok számításai szerint. A Jupiter helyzete 9 fok 24 perc, a Szaturnuszé 9 fok 42 perc volt, tehát a régi számítások eléggé korrektek voltak.


2006. június 6.
Számokkal leírva: hatodik év, hatodik hónap hatodik nap, azaz a sátán száma, a 666. Magától adódik tehát a világégés, jósolták is elég sokan erre a napra.

Forrás: Zöld Újság/ 2012.december/

Mítoszok

A mai szóhasználatban a mítosz képzeletbeli nem valós történet. Ennek ellenére bizonyos értelemben a történelem része, hiszen a világról, istenről és az emberről alkotott kép tükröződik benne.
A történelem előtti idők megismerésében nagy segítségünkre vannak a mítoszok.

CUMAE: AZ ÓKORI JÓSDABARLANG

A Nápolyi-öböl templomromjai jelölik azt a helyet, ahol hajdan egy titokzatos asszony hírdette jóslatait.

Az ókor jósai

Sok nép regéiben, mondáiban szerepel egy bölcs asszony, aki a jövőbe lát. A legünnepeltebb ókori jósnő mindenképpen a cumaei Szibülla volt. 

Az ókori nyugat-ázsiai népek ismertek olyan versikéket, amelyeknek a szerzője állítólag Szibülla, a jósnő volt. Magának a névnek a jelentése ismeretlen… A regék szerint azonban élt Trója közelében, Marpesszoszban egy látnok, aki jóslatait homályos értelmű versekbe szedte, és falevelekre írta. Annyi biztos, hogy a szibülla alakja a görög és a római mitológiában is előfordul, bár működését különböző helyekre teszik. A név később minden látnok nevévé vált, a római író, Varro (Kr. e. 116-27) tízet is felsorol. Mind között a leghíresebb azonban kétségtelenül a cumaei jósnő volt…

Hogy valóban élt-e egy ilyen nevű asszony Cumaeban, az bizonytalan. A Római Birodalom fennállásának idején az Apollón-templom látogatóinak megmutatták Szibülla sírját. A görög hagyomány összekapcsolja Szibülla nevét Apollónéval, a jövendölések istenével. A görög Delphoi jövendőmondója, Püthia Apollón papnője volt. Ő állítólag babérlevelet rágcsált (a babérfa Apollón fája), hogy transzba essék, vagy pedig háromlábú székét egy földnyílás fölé állította, és beszívta a belőle kiáramló vulkáni gázokat. Bármit használt is, a görögök úgy tartották, hogy Apollón sugallja jóslatait, melyek meglehetősen homályosak vagy kétértelműek voltak…

Cumae is, Delphoi is vulkanikus talajon terül el. A Nápolytól nyugatra található Campi Flegri a rómaiak körében közkedvelt volt a környékén található gyógyforrások miatt, ezért sok rezidenciát telepítettek ide. Akárcsak a delphoi jósnő, Szibülla is kapcsolatban állt Apollónnal.

 Római költők művei szerint Szibülla keletről érkezett, és Apollón beleszeretett. Tudtára adta Szibüllának, hogy bármilyen kívánságát teljesíti, ha elfogadja szerelmét. És az asszony annyi évet kért még az életéhez, amennyi a porszem egy marék földben. Több ezer évet kapott, ám elfelejtette, hogy hosszú életéhez az örök fiatalságot is kérje Apollóntól. Így aztán egyre öregebb és töpörödöttebb lett, végül állítólag olyan kicsire zsugorodott, hogy belefért egy palackba, amelyet Cumaeban őriztek felakasztva. Amikor a görög gyerekek megkérdezték, hogy mit szeretne, mindig azt válaszolta, meghalni…

A cumaei Szibülla  kilenc könyvbe gyüjtötte jóslatait, és hatalmas összegért megvételre ajánlotta Róma utolsó királyának,Tarquinius Priscusnak, aki elutasította ajánlatát. Erre Szibülla  három könyvet elégetett,, és  a megmaradt hatot felajánlotta ugyanazon az áron.A király most sem fogadta el, ezért a jósnő újabb hármat elégetett. Mikor az utolsó három darabot is felajánlotta az eredeti áron, a király megtört és megvásárolta őket. 

A római Capitolium templomában őrízték, és a szenátus, tanácsért folyamodva, gyakran fellapozta.

Sajnos Kr.e. 83-ban a templomot a könyvekkel együtt elpusztította a tűzvész.

/Mítoszok földjén/

Jóslás és jövendőmondás

Ókori jóshelyek

Az ókorban köztiszteletnek örvendtek azok, akik előre látták a jövő eseményeit.

Görögország legrégebbi jóshelye a Zeusznak szentelt Dodona. Úgy tartották, hogy valamikor az ősidőkben két fehér galamb hagyta el az egyiptomi Thébát. Az egyik Líbiába ment, a másik arra a helyre, amelyet később Dodonának neveztek. Mindkét galamb egy-egy tölgyfára ült le, és közölték, hogy ezentúl innen fogják megüzenni a jövőt. A dodonai jósok a szentély ligetében álló szent tölgy leveleinek zizegéséből és a fa tövében fakadó forrás csobogásából hallották ki Zeusz jósigéit.

A jóslat többnyire kétértelmő volt, s mindenki úgy értelmezte, ahogy tetszett neki.

Szintén nagy ismertségnek örvendett a delphoi Apollón-jósda. Itt kénes forrás gőzétől extatikus állapotba került papnők adtak - nem csekély ajándékok fejében - artikulátlan felvilágosításokat a jövő tennivalóiról. Hogy ezek a felvilágosítások mindenki számára érthetővé váljanak, arról azok a papok gondoskodtak, akik az istennel állítólag kapcsolatba került papnők rikácsolását versformába öntötték.

Egy XX. századi próféta

A XX. században is élt egy híres látnok: az amerikai Edgar Cayce (1877-1945). Mélyen vallásos környezetben nevelkedett, a Biblia állandó olvasmányai közé tartozott. Annak ellenére, hogy rengeteg barát vette körül életében, mindig is magányos lélek maradt, egészen haláláig.

Az első igazlátás élménye még gyermekkorában érte egy kis erdei tisztáson, olvasgatás közben. Ekkor döbbent rá feladatára és képességére.

Cayce-nek kettős személyisége volt. Hétköznapi emberként szelídség és egyszerűség jellemezte. Értelmi képességei nem voltak kimagaslóak, állítólag hatodikos korában kibukott az iskolából. A másik énje alvás közben jött elő. Ilyenkor soha nem hallott gyógyszerek, betegségek és testrészek latin neveit sorolta, majd idegen nyelveken társalgott, közben pedig súlyos jóslatokat adott. Fogalmazásmódja ilyenkor lényegre törő és szabatos volt, tele bibliai idézetekkel

Az alvó prófétának is nevezett Cayce az első és a második világháború kitörését, az 1933-as nagy gazdasági válság bekövetkeztét évre pontosan előre megmondta.

Adottságait gyógyításra is használta. Rendkívüli telepatikus képességével teljes összhangba tudott kerülni a tőle segítséget váró beteg emberekkel.

A Föld szeizmikus mozgásával, várható katasztrófákkal kapcsolatban is számos beteljesült jóslata ismert, de talán legkülön-legesebbek a reinkarnációs „meglátásai", valamint Atlantisz rejtélyes sorsáról szólók voltak.


A sybillák megjósolták … Pompei tragédiája

Az emberiség írásos történelmének első nagy katasztrófája i.sz. 79-ben következett be, amikor a Vezúv kitörésének következtében Pompei, Herculaneum és Stabiae olasz városok teljesen megsemmisültek. Voltak, akik a veszélyt előre látták, és figyelmeztették is a városvezetőket. De győzött a hitetlenség.

Írott nyomai vannak annak, hogy Pompeji templomának jósnői előre látták a pusztulást. Jelezték az elöljáróságnak, hogy a várost mielőbb ki kell üríteni, de azok nem vették komolyan a figyelmezetést. Nem tartottak a Vezúv kitörésétől, mivel bő másfél évtizeddel azelőtt, amikor egy nagyerejő földrengés pusztított a környéken, a hatalmas hegy nyugalomban maradt. Ha a földmozgás nem indította be a tőzhányót, miért pont most kellene attól tartaniő!

A papnők tehetetlenek voltak. Jóslatukat senki nem vette komolyan. ők még idejében elhagyták a várost, és ezzel mondhatni, egyedüli túlélői lettek a katasztrófának, mely néhány óra leforgása alatt több méternyi hamu alá temette a várost...

A tragédia napja

Az oly sokáig békésen szunyókáló Vezúv i.sz 79. augusztus 24-én hirtelen felébredt. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy először hatalmas felhő formájában mérgező gőzök és gázok emelkedtek a hegy fölé, majd egy óriási robbanás kíséretében iszap, hamu és láva borította el a környéket. A környéken élőknek esélyük sem volt a menekülésre. Legtöbben házaikba zárkózva várták a véget. A kitörési felhő leomlásából képződött úgynevezett izzófelhő hirtelen halállal pusztított. Ez a forró és belélegezhetetlen, több száz km/órás sebességgel lezúduló halálos elegy megfojtotta és megégette az útjába kerülő élőlényeket.

A kitörés két napig tartott, és hatalmas pusztítást végzett.

Míg Pompei és Stabiae a vulkáni hamu és törmelék áldozata lett, addig Herculaneumot az alázúduló iszaptömeg fedte be mindörökre.

Pompei maradványai

A hét méter magas vulkáni hamuval borított település felfedezése egy véletlennek köszönhető. A XVI. században bukkantak rá csatornaásó munkások. Számos használati tárgy, szobor, falfestmény került elő. A feltárt kincsek közül mégis leghíresebbek a lenyomatok. Ezek a szobrok úgy készültek, hogy a megkövesedett hamuban talált üregekbe - melyek az időközben hamuvá lett emberek, állatok, használati tárgyak lenyomatai - gipszet csorgattak, és így elevenedett meg egy gazdag római város lakóinak pár perces haláltusája.

Jóslatok

Hogyan teljesítsünk be jóslatot?

Rhódoszon az akhájok révén a mükénei kultúra, a homéroszi hősök korának görög telepesei vetették meg a lábukat a Kr.e. 15. században. A sziget később a főniciaiak érdekszférájába került, majd a 8. században nekilendülő görög gyarmatositás időszakában a dórok hoztak itt létre telepeket.

A dór-főnciai uralomváltás pontos körülményeiről keveset tudunk - de az viszont érdekes. ha hihetünk az alábbi, félig-meddig legendás történetnek. A dórokkal szemben alulmaradó főniciaiak utoljára a sziget csücskében levő Ialüszoszba szorultak vissza, Itt vette őket ostrom alá az Iphiklész parancsnokolta görög sereg.

A Phalanthosz vezérlete alatt álló védők az erősség szilárd falai mögül azonban egymás után hányták a fittyet az ostromolók erőlködései láttán. Annál is inkább, mivel biztos tudatában voltak annak hogy Ialüszoszt
aztán soha az életben el nem vehetik tőlük, erről ugyanis egy jóslat kezeskedett. Ennek értelmében a várat az ellenség mindaddig nem foglalhatja el amig a víztároló edényekben halak nem úszkálnak, és a hollók ki nem fehérednek.

Akkor meg mit erőlködünk itt, kacsintott Iphiklész a katonáira. Szóval csak ezen múlik? Akkor tegyünk róla, hogy mindez valóra is váljon. Azzal első lépésként szépen megvesztegette Phalanthosz szolgáját. Aki vígan fickándozó halacskákat telepített ura víztartó edényébe. Mondanunk sem kell, a váratlan esemény némileg megingatta a védők eddigi önbizalmát.

Jól van fiúk, halak kipipálva. Akkor most gyerünk szárnyast gyűjteni. Az összefogott madarakat Iphiklész "kiszőkíttette" majd az immár fehér hollókat elröppentette a vár írányába. Ez aztán végképp betette a kaput.

Phalanthosz összeroppant. Hiába, a jóslat beteljesült, és a sorssal ugyebár nem lehet vitába szállni. Igy hát szabad elvonulás feltétele mellett feladta Ialüszoszt. A dór hadvezér a végén még az is kierőszakolta a főnicíaiktól, hogy átadják az elrejtett kincseiket.

forrás: történelem oldalnézetből