Napjainkban a kínai, a egyiptomi, a maja vagy a kaldeus csillagmítoszról többet tudnak a magyarok, mint saját csillagmítoszaikról. Pedig a planéták járásának követése, a fenyegető vagy segítő égi jelek elemzése őseink körében is természetes volt.
Évszázadokon át még az egyszerű pásztorok is sokat tudtak az égi eseményekről. A magyar nép hitét a mese- és mondavilág őrzi. Bár az a nemzedék már kihalt, amely még a csillagokkal hált, és kelt, amelynek égi órája és naptára a csillagos égbolt volt, de ez az égi kincsestár nem veszett el, és ragyogásával ma is ugyanúgy szólítja meg a magyar embert, mint amikor tündöklését még számon tartották.
A magyar hagyománynak, szellemi kultúrának az égiekkel és az ősökkel való kapcsolattartás volt a lényege. Kapcsolatban álltak az égiekkel és az őseikkel, ezt bizonyítják vallási és világnézeti hagyományaink. Az eget például gyakran emlegetik még ma is többes számban – egek –, utalva ezzel az ősi hét ég rétegeire, ami a keleti kultúrákban természetes volt.
Népi csillagnevek
A magyar népi csillagnevek világából emberi gondok és örömök, hit és remény tükröződik. Pompás képet rajzol az ősmagyarok és az égbolt mindennapi viszonyáról, az ősmagyar hitvilág hatalmas bölcsességéről, és mondanivalójáról.
Göncölszekér
A mai mesterséges fények elhalványítják a csillagokat. Az emberek nem az eget kémlelve fedezik fel a csodát, hanem a számítógép előtt ülve készen kapják az elemzéseket. Talán ezért van az, hogy egyre kevesebben ismerik az égi jeleket. De egy csillagképet alighanem mindenki felismer az égen. Ez pedig a Göncölszekér. A hét csillagból álló Göncölszekeret csak a magyar néphagyomány tekinti külön csillagképnek, valójában egy nagyobb csillagkép, a Nagy Medve (Ursa Maior) része. A rúdja a medve farka, a Sarkcsillag pedig egyben a Kis Göncöl rúdjának utolsó csillaga. Hazánk területéről egész évben látható!
Télen a kerekén áll, tavasszal a rúdján, nyáron pedig pont a megfigyelő feje felett van. A Göncöl körül számos alkalmatosság is fellelhető az égbolton: Göncöl koszorúja, Göncöl lánca, Göncöl szérűje, Göncöl térítője, Göncöl vágása. Mellette fénylik a Kis Göncöl, melyet gyakorta neveznek a Göncöl Másának, vagy Tündérkirályné Szekerének is, melyet a néphit szerint egykor Jézusnak ajándékozott Göncöl, vagy annak utasa. Még számtalan elnevezése maradt fenn: Benceszekere, Benczer, Császár Asztala, Csíki Szekér, Demsze, Dence, Ganci, Gence, Gince, Gönc, Gönce, Gönde, Nagy Göncöl, Nagyszekér, Szekércsillag, Úti csillag. Palóc nyelven Kincső, Szeged környékén Dönczöl. Göncöl személyét illetően több monda ismert. A honfoglaló nomád magyarság csillaghite szerint Göncöl egy híres csodatevő táltos, félisten, aki az emberek közt járva mindenkit meggyógyított, titkos és rejtett dolgokat ismert, beszélni tudott a fákkal és a madarakkal.
Egyszer, amikor eltört a szekere rúdja, kérlelte az embereket, hogy segítsenek, de azok rútul cserbenhagyták, senki nem segített neki. Ezért Göncöl a lovak közé csapott, és a szekéren fölrepült az égbe. Mások szerint az istenek helyezték örök emlékeztetőül az égre a Göncöl szekeret. Úgy tűnik, hogy az egyetlen magyar félisten, talán éppen a sokat emlegetett Magyarok Istene, a magyarok csillagistene, aki villámhordó szekerével a Hadak Útján, a Tejúton dübörög végig. Hogy Göncöl több volt, mint egyszerű ember, az máig is élő mondásokban nyilvánul meg. „Olyan nehéz mint a Dönczöl szekere." – vagy; „Nehéz mint a Dönczölszekér". „A Dönczölszekér húzza az egész eget". Göncölszekér csillagai időjósok is: ha aprón ragyognak, szép idő várható, de ha nagyra nőnek, akkor az idő rosszra fordul.
Kisgöncöl
A Göncölszekér felett ragyog a Göncölszekérhez való hasonlatosság miatt Göncöl Másának is neveznek. Hét csillagból áll, a legfényesebb a rúdjának utolsó csillaga, a Sarkcsillag. A Kis Göncöl kisebb, mint a Nagy Göncöl, de ugyanúgy négy kereke és egy rúdja van, csak éppen a rúdja felfelé görbül, megegyezik a Kis Medve (Ursa Minor) csillagképpel. Különféle névváltozatokban szerepel:
Kicsiszekér, Küzsdegszekér, Nagyasszony Társzekere, Nagyboldogasszony csillaga, Tündérasszony csillaga, Tündérasszony Palotája. Valahol ebben a csillagképben található a Szarvasnyomdoka nevű csillagcsoport is.
Sarkcsilllag
Göncöl Térítőjének vagy Ég Köldökének is nevezik a Sarkcsillagot, mivel a Göncöl mintha körülötte forogna az égbolton. Az Ég Köldöke tulajdonképpen az ősmagyar „felső égnek" felelt meg, annak a helynek, amelynek minden nép igen nagy jelentőséget tulajdonított. A legtöbb északi nép „Oszlop", „Világoszlop" elnevezést használ e csillagra. Úgy vélték, hogy az égbolt erre a hatalmas tartóoszlopra van szerelve, és a csillagokat egyenként erre erősítették. A magyar népdalokból kiderül, hogy a magyarok sok várost és falvat hívtak a „Világ Közepének" többek között Cinkotát, Kólyt, Tápét, Enyinget, Kenesét, Pécskát, Gyulát és Gyöngyöst is. Ez alapján állítottak a régi magyarok „Világoszlopot" a házaik elé, aminek tetején ott ragyogott az aranygomb, vagyis a Sarkcsillag. Lent pedig a Föld közepébe hatolt a díszes oszlop. A szokás azon a hitelven alapul, hogy a Világ tengelye a Sarkcsillagtól a Földig képzelt függőleges tengely, vagyis a Világtengely.
A régi altáji népek szerint az ég az ember sátrának mása, ezért az ég sátrának is van kürtő nyílása, méghozzá annyi, ahány égi réteg van. Ezeken a nyílásokon (csillagkapukon) át közlekedik a sámán az egyik égi szférából a másikba. Az első kapu a Sarkcsillagnál az ég közepében van. A felállított Világoszlopoknak a népmesékben is igen fontos szerep jutott, kapcsolatban van az Élet Fájával, aminek gyümölcse minden hónapban új gyümölcsöt terem, elvezet a Lelkek Hazájába. De jósfának is tekintették, mivel rajta ül a jósmadár. A Sarkcsillagnak több más régi magyar elnevezése is ismert: Bába Matullája, Boldogasszony Matullája, Furucsillag, az Ég Közepe, Világ Közepe, Világoszlop, Világfa.
/Forrás: Szigeti K./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése