A természet hatalmas, az ember parányi.

Földünk törékeny, vigyázzunk rá!
 
  Április 22-én ünneplik világszerte a Föld napját, azzal a nem titkolt céllal, hogy felhívják az emberek figyelmét a környezetvédelem fontosságára.

A mozgalmat még 1970-ben egy amerikai egyetemista, Denis Hayes indította el, aki egyébként az alternatív energiaforrások kutatója és szakértője lett. A Föld napját ünneplőkhöz azóta 125 ország csatlakozott, többek között Magyarországon is évről évre megrendezzük ezt a napot.
Minden ember, főleg az aki növénybarát, tehet a környezete, a Föld egészségéért. Vigyázzunk erre az aprócska bolygóra, mert másutt nincs helyünk.    S ha még évek múlva is szeretnék madarak zenéjére ébredni reggel, vagy ha szeretnénk nyuszit látni az erdőben, akkor tennünk kell nekünk is érte valamit.

Tegyünk a levegőnk, és környezetünk tisztaságáért, gondoljuk át mit kockáztatunk.

Miért is szükséges harmóniában együtt élni a természettel? Mert egy szép, egészséges, nyugodt környezet hatással van a belső harmóniánkra is. Olyan életet élhetünk, melyet mi magunk teremtünk meg, olyan környezetben, melyet mi is segíthetünk jobbá, szebbé, egészségesebbé tenni.
Akiknek fontos ez, az élet minden területén léteznek ezt az elvet segítő termékek, szolgáltatások, készítmények. Így mi magunk is védhetjük környezetünket, vigyázhatunk a világra. A környezettudatos élet, gondolkodás nem csak egy „kóbor hóbort”, hanem igen komoly elhatározás és megvalósítás kell, hogy legyen. Napról napra tenni kell érte. Bár számos lehetőség van a természet védelmére, még mindig elég kevesen élnek vele.

 A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára. /Szent-Györgyi Albert/

Az ember és a természet közös szívdobbanása, az ember és természet harmóniája illetve e harmónia megvalósulása mindig is vágyálma volt a föld népeinek. Ebben a harmóniában viszont túlontúl sok, sőt egyre több lett a disszonáns hang.

A víz, amellett, hogy valamennyi élet bölcsője, minden napjaink nélkülözhetetlen eleme is. Élővizeink egyre szennyezettebbek lesznek, édesvíz készleteink pedig rohamosan fogynak.

A levegőt fő alkotó elemein túl nem kívánatosan gyarapítjuk. A levegőszennyezést épp a legnagyobb, legnépesebb országok hagyják figyelmen kívül. A mozgó levegő, vagyis a szél hurrikánok, tájfunok, orkánok formájában fittyethányva az ember által áhított harmóniára váratlanul törnek az emberre. 

A tűzzel sem bánunk okosan. Legalább is nem mindig. A föld hatalmas erdőségeit, oxigén gyárainkat pusztítjuk ezer hektárok felégetésével, érdekek alapján, vagy csak a gyújtogatás öröme miatt. A vulkánok sem az ember óhaja szerint törnek ki, Még is a tűz, a békés családi hangulat megteremtője, nélküle ezerféle hiányt szenvednénk. 

A földet, amelynek azt a részét, amelyet termőtalajnak nevezünk, vajon megfelelő bánásmódba részesítjük-e? Tágabb értelemben pedig ő minden élet hordozója, ugyan akkor annak temetője is.

 /Németh Tibor/